A gesztenyefa fehér gyertyáiról <br>Elődeim sírja jut eszembe<br>S ahogy anyám kezét <br>Fogtam kezembe<br>Vasárnap gyerekként templomba igyekezve. <br>Apám is jött<br>Mögöttünk ballagott<br>S ahogy csacsogtunk<br>Minket hallgatott. <br><br>Most ott nyugosznak egymás mellett<br>A sír csak hallgat<br>Nincs felelet. <br>Csendben hajtok felettük fejet<br>Szívemben most az űr <br>Tölti ki a helyet<br>Nincs felelet, csak a csend van<br>Régen voltunk a templomban<br><br>Mint a madár, messze szálltak<br>Vissza Ide nem találnak<br>Fehér virág mint a gyertya<br>Nekik nyílik egy pillanatra<br>Csak a csend van, nincs felelet<br>Magamban Velük beszélgetek<br>A szívemben jelen vannak<br>Talán olykor meg is hallnak.

Dagad a Hold az égen<br>S az éj lábnyoma<br>Pattogva lépked<br>Párát tapos a bozótba<br><br>Suttognak az ágak<br>Leveleik közt a távolból<br>Hunyorognak a csillagok<br>E kései órában gondolataimmal <br>Egyedül vagyok<br><br>Arrébb a lombokban <br>Csalogány csalja<br>Füttyös társát párba<br>Hogy elűzze magányát éjszakára<br><br>Az idő nesztelen oson<br>A sötét árnyak közt<br>Visszaverődik az ablakon<br>S a csalogány kitartóan<br>Cifrázva udvarol<br><br>Álmatlan órában mesél az éj<br>A cserjésben éppen <br>Lopakodik a veszély<br>Majd hirtelen csönd <br>Zuhan az égből <br>Sűrű néma ború<br>A lombok sem sziszegnek<br>Hangtalan minden odú<br><br>Párával, holdsugárral elegyednek<br>Gondolataimba éket vernek<br>Megszakad a szófolyam<br>És<br>A csendben komótosan <br>Álmom léptei közelednek<br><br>De e percben <br>Még Veletek vagyok<br>Kik bennem <br>A múltból maradtatok<br>Hallgatagok.

Darwin határozottan hozzájárult<br>amikor Isten halálát kijelentetted.<br>Az eszméd Zarathusztrát szülte;<br>az Übermensch büszkén jelentkezett.<br><br>De hova lett a Jó Pásztor<br>aki a kilencvenkilencet hátrahagyta<br>és az elveszett bárányt megtalálta,<br>aztán szeretettel babusgatta?<br><br>Szóval, pontosan mi történt <br>amint megsirattál egy elvert lovat?<br>Szíved váratlanul kitárult,<br>Ez volt a nagy változat.<br> <br>Írni viszont még Írtál,<br>De elméd megbetegedett.<br>Csupaszon táncoltál szobádban,<br>mert a szégyenérzetet elfelejtetted.<br><br>Aztán egy sötét és viharos éjszakán<br>kétségbeestél amint az ég morajlott.<br>Talán az Isten hangját hallottad<br>amint lelked hiánya nyomasztott?

Magam sem tudom, mi a baj? <br> <br>Aggódok, mert ez bennem fészkel… <br>Mért pont én? Nem érem föl ésszel! <br>Bennem dühöng nappal, <br>Még tegnapi nappal… <br>Látomásom van… kis reménnyel. <br> <br>Éjjelem hunyorogva élem, <br>Lepedőráncot… bajnak vélem. <br>Ágyam még vetetlen, <br>És nem gyűrhetetlen. <br>Remények és vágy itt vannak vélem… <br> <br>Nem is tudom miért aggódok, <br>Sejtelmeim előtt hajlongok. <br>Szívem biz’ úgy reszket, <br>Jó hallgatni csöndet… <br>Mi sarjad? Aggódok… asszonyok! <br> <br>Vecsés, 2020. január 2. –Kustra Ferenc József– írtam: LIMERIK csokorban. <br>

Ez a nyár egyik áldása <br> <br>Zúduló zivatar <br>Áztatja földet, füvet, fát. <br>Kitisztult levegő. <br>Sűrű párafelhő <br>Trópusi esőerdőben… <br>Zöld szín félhomályban. <br>Események vége, <br>Emberek lelke fájdalmas. <br>Sötétség kezdődik. <br>Növénynek nagy áldás <br>A friss, langymeleg esővíz. <br>Szél, esernyőt fordít! <br>Fűszálak sarjadnak. <br>Rügyek pattannak ágakon. <br>Zöld újjászületés. <br>Haza indul a nép, <br>Már egy jó ideje sötét. <br>Órákig így marad. <br>Erdő szélén, őzek <br>Már pocsojában vágtatnak. <br>Biztos megijedtek. <br>Dús lombkoronáktól <br>Zöldek erdők és ligetek… <br>Madarak otthona. <br>Az ég fekete lett, <br>Csillagok világítanak. <br>Ilyen az éjszaka. <br>A fű még vízeses. <br>Madársereg újra dalol. <br>Jó tiszta levegőn. <br>Zöld növénytakaró <br>Virágoktól színesedik… <br>Allergiaszezon. <br>Utcai veszélyek, <br>Előjönnek az állatok. <br>Biztonság hiánya. <br>Égbolt is kitisztult, <br>Este előtt, a nap is süt. <br>Lesz-e nagy-bíbor fény? <br>Vérvörös alkonyfény <br>Smaragdzöld lombokra vetül… <br>Mélybarna levelek. <br>A pihenő idő, <br>Tartja még a sötétséget. <br>Órákig szünetel. <br>Bajban a bőszoknyás <br>Nők, szélben bíz’… nyakba szoknya. <br>Eső elállt, látvány… <br>Napsugár tündöklő. <br>Pázsiton harmatgyöngyöcskék. <br>Csillogó, zöld szőnyeg. <br>Kánikula nélkül, <br>Mert a hőmérséklet lemegy. <br>Ilyenkor kellemes. <br> <br>Vecsés, 2023. július 8. – Pápa, 2023. július 27. - Arad. 2023. július 20. -Kustra Ferenc József- íródott: 3 szerzős Renga-szerű HIAQ csokorban. (6-8-6) Én írtam az esőről. A szépen zöldült természetről Nagyné Vida Renáta és az esti sötétedésről: Ghica Izabella Iasmina irt. <br>