Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a -napi- háborús világhelyzet… <br> <br>(leoninus csokor) <br>Ma már nem látszik, milyen volt a múlt, milyen volt a színe, de milyen lesz a jövő színe? <br>Bár emlékszem, hogy jégeső felhők is jöttek, a lelkemben meg bánat-tűskék nőttek… <br>A fekete kosok kihirdették háborút, így a harckocsi lánctalpaké lett az út… <br> <br>A középkorban ilyenkor csak húzták, húzták a harangot, az meg bánattal csak kongott! <br>Eddig harangkongás hozta fonott kalács illatát, vagy a lepukkad kocsmák szagát… <br>Ez a kettő mindig megfért egymás mellett, vas lövedék nem repült a fejek felett! <br> <br>Régen nem volt, mi ekkora kárt okozzon, nem volt, mi ekkora zűrt okozzon. <br>Akkoriban a kardot disznó vérébe mártották, tudtam, hogy férfiakat behívták. <br>Most meg a szélben, ágyúszó sunnyog be az ablakon, csukott szemmel ijedek, vakon… <br> <br>Most már itt a jövő? Kazettás bombák, mint holló csapat repül, nekünk ez kellő? <br>Civileknek meg nyolcvan év múlva ott lesznek unokái és tán’ mint halál szolgái? <br>Látszik, hogy az ördög leugrott a falról, már nem bírt tapadni a kosztól… <br> <br>Régen nem modern emberek uralták a világot, még nem találták föl a válságot. <br>Mondás: &bdquo;a görögtől félek, ha ajándékot hoz is”! Most igy tört ki a háború, csakis… <br>Na ugye? Ezt is már ismerték az ókorban, de most már nem legyőzhető az újkorban. <br> <br>Manapság a szél ágyúhanggal keveri lőporszagát, már nem... fonott kalács illatát. <br>Nem messze a földön megjelent a halál szaga… kik meghalnak, ez halál oldódása? <br>Vannak kik véget is vetettek a biztonságos létnek, a békességes múltidőnek. <br>Van a híradókban, írja az újság, nagy-vezetőknek hír, az újabb tankos hír újság! <br>Most aztán az elrejtekezett gonoszok intézkednek, csak tűzparancsért intézkednek. <br>* <br> <br>(Senrjon trió) <br>Népek elnyomorodnak, <br>Országok meg mennek nyomorba! <br>Halál-aratás… <br> <br>Szörnytalp termést kitapos… <br>Ördög erre vált végtelenül! <br>Halál aratás… <br> <br>Ez a vihar már kibujt, <br>A fekete juh akoljából! <br>Halál aratás… <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Katonát bevitték erőszakkal a frontra, senki nem tudja, senki sem tudja merre van, <br>Persze a nagy titkolózásban a családnak több is van, de nem tudja, hogy halottja van… <br>Katonát bevitték erőszakkal a frontra, senki nem tudja, senki sem tudja merre van. <br>* <br> <br>(senrjon) <br>Gonosz lyuk… bentről szél fúj, <br>Lelkes gonosz; a háborúért. <br>Halált learat. <br>* <br> <br>(leoninus) <br>Béke földje nincs, lebombázták… halál földje van, azt bombázták. <br>Férfiakat frontra vitték… családokat semmivé, bombával verték. <br>Van gyerek ki nem is ismeri apját…és a közben lelőt anyját <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Európa már nem a béke és a biztonság földje, <br>Meglehet, hogy igy is marad távoli közeljövőbe. <br>Háború, amit embereknek hoz, nem nyugalom, <br>Nem öröm, mert az ördög nem maga a nyugalom! <br>Mit emberek éreznek, az félelem, pokol közepéből, <br>Bizony mára ez lett már a béke és biztonság földjéből. <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Mindannyian örültünk, hogy nyolcvan éve itt nem volt háború! <br>Itt nem ugrált nekünk megvadult, kemény-farkú vörös kenguru… <br>Mindannyian örültünk, hogy nyolcvan éve itt nem volt háború! <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Szóval, gonosz lelkek segítségével tőr előre ez a valódi háborús vihar, <br>Nekik a jólétük abban áll, hogy dollármilliókat keressenek, ha már van vihar! <br>Ha majd a többség népek igazik, békét akarnak, <br>Akkor majd igazság-lovai közé kell… csapjanak! <br> <br>Vecsés, 2023. július 24. -Kustra Ferenc József- írtam: a világ, az emberiség jelen történelmi-háborús helyzetéről, alloiostrofikus versformában. [Artakos – (július 18. 2023.) azonos c. verse ihletésével átiratként!] Egész nap láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… <br>

Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet… <br> <br>Tovább folyik a háború, Ti sok okos. Fekete bárányok között is mindig van kos. <br>Ezek… a mi juhaink, öntörvényű nyájban léteznek, bárányok meg nem fékezhetnek… <br>Úristen! Mában irtani a nemzedékeket… Őket, kik nem is értik a lényeget… <br> <br>Nyájban a fekete szőrű bárány <br>Mindig csak gond és hátrány. <br> <br>Sosem jó, ha sötét birka <br>Fejéből pattan ki a szikra. <br>* <br> <br>&bdquo;Háború és Béke” megírva egy regényben. Béke nincs, háború meg benne a létben. <br>Koncentrálhatna egész világ. Ennél: szerintem többet érdemel az emberi világ. <br>Fekete kos még regnál, utódja már szarvakat növesztve sorban áll… a hatalomnál. <br> <br>Báránynak nincsen békéje, nyugalma, <br>Míg fekete kos a nyájat uralja. <br> <br>Fekete bárány a nyájat vadítja, <br>A gidáját is öklelni tanítja. <br>* <br> <br>Front prímán működik... eddig is, fekete kosok növelik agressziót, mint eddig is! <br>Sorban ismertetik a TV -k: lesz már kazettás bomba! Ezzel mindenkinek lesz… több halottja. <br>Szülők és árva gyerekek, földönfutó nagyszülők… És még veletek mi lesz őzvegy nők? <br> <br>Kosok tette kész botrány… <br>Háború oltárán gyűlik az áldozati bárány. <br> <br>Egyre több juh feketébe öltözik – <br>Kosok miatt lelkükbe gyász költözik. <br>* <br> <br>Bárány-nyáj, fizetett terelőkutyákat tart, nem lézeng, de egy ilyen soha nem eseng… <br>Kutyák viszik utánpótlást… és készítik a különféle, dehonesztáló listázást… <br>Terelőkutya fekete szőrű, birkák közt bújik… Fizetésért, soha el nem bukik! <br> <br>Terelőeb a falka legalja, <br>Ki saját bőrét a kosoknak eladja. <br> <br>Juhászkutya, parancsra a nyájat hajtja, <br>Hogy a lehulló morzsákat felnyalja. <br>* <br> <br>Tizenhét hónapja, ömlik hozzánk a menekült, csonka család! Kisfiam, hol az apád? <br>Kislányom, apukád mond merre jár? Nem tudom… hogy hazajöjjön, az már, nekünk járna már! <br>Robbanások, zengő parancsszavak! Nagy robbanás és itt ma már nem lesznek parancsszavak. <br> <br>Szomszédos legelőt éri a sorscsapás… <br>Szétszéledt nyájnak léte csak rohanás. <br> <br>Irháját mentené a riadt nyáj-csorda – <br>Fél… otthonába berepülhet egy bomba! <br>* <br> <br>Mekegik fekete bárányok, látnokok, folytatják új négy évre háborút… Látnokok! <br>Ez kosoktól van és a bűnök bűne, s egyáltalán nem érdekli őket népek dühe… <br>Ez klassz, nagyon modern, művelt világ, a fekete bárányok közt, nincs kis gyertya-világ <br> <br>Szegény bárányok lesznek még pácban – <br>Veszélyes agybaj terjed a nyájban… <br> <br>A kerge birkák egymásnak esnek, <br>Vezérkosok meg nagy élvezettel lesnek… <br>* <br> <br>Emberek halljátok? Idáig hallom, sírva zúg és bánatos a Keleti Kápátok. <br>Zivatarból van sok könnye, mert nem szereti a háborút, ami most a világ bőve’… <br>Emberek halljátok? Képzeljétek, elveszettnek érzi magát a Keleti Kárpátok… <br> <br>Kelet felől hallatszik fájdalmas bégetés – <br>Báránynak nincs ínyére a vérengzés. <br> <br>Elveszett juhok, kínjukban csak sírnak… <br>Vajon még mennyi szenvedést bírnak? <br>* <br> <br>Atyám! Te miért hagyod: apák, gyermekek vére folyjon, sok jó ember haljon a fronton? <br>Atyám! Jobb lenne védened ártatlanokat, közben kordába tartani a kosokat. <br>Atyám! Mindannyian kérünk, tégy már békéért, belegárgyulunk háborús semmisségért… <br>Atyám! Vagy szavunk sem lehet kosokon, kik uralkodnak bárányon, népen, hatalmon? <br> <br>Kosok gárdája mészárlást csak végig nézi – <br>Ki fogja őket számon kérni? <br> <br>Ártatlan bárányok szenvednek, zokognak… <br>Pásztorbot suhintása kéne már a kosoknak! <br> <br>Vecsés, 2023. július 21. – Pápa, 2023. július 23. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: a videókat… &bdquo;Nyugaton a helyzet változatlan”. A leoninust én írtam, a tíz szavasokat szerzőtársam: Nagyné Vida Renáta. <br>

Végy két csillogó szempárt,<br>Add hozzá egy mosoly ragyogását,<br>Forró ölelést szeretõ szívvel<br>Bármilyen mennyiséggel,<br>Kedves hangú fülbemászó dallamot,<br>Bódító Rózsa illatot,<br>Csipetnyi álmodozó csillagharmatot,<br>Fűszer gyanánt édes csókot-<br>Keverd lágyan simogatva<br>Szerelemlángon pirítgatva.<br>És<br>Magadhoz veheted<br>Mindennapi boldogság kenyered.

Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… <br> <br>(leoninus trió) <br>A szomszédban háború árnyéka, égboltot felhő nélkül is kiszorítja! <br>Igy a nagy ’vezetők’ nem látnak jól, kintről nézik milyen disznó-trágyás ezen akol… <br>Ágyúdörgés nem hallik Atlanti óceánig… itt így folytatják sokak haláláig... <br>A háború kimenetele lóg, mint Démoszthenész kardja, honfi ezt nem akarja... <br>Nem tudhatjuk Föld és a lét túléli-e… de azt tudjuk a kilátás éj-fekete… <br> <br>(septolet trió) <br>Árnyat <br>Szövő, <br>Szárnyat <br>Törő, <br>Ködös jövő… <br> <br>Háború vetít fekete árnyékot, <br>Elvakultság űz sötét játékot. <br>* <br> <br>Látjuk és halljuk, röpködnek hazugságok, kihaltak a békeszerető társaságok? <br>A sok halottal fogy a fiatal nemzedék, kik lesznek az állampolgárok, az emlék? <br>A gazdagok csak tovább gazdagodnak és elveszik milyük van a páriáknak… <br>Nem kell nekik semmi érték, csak az új milliók bezsebelése a végső érték! <br>Jobb a jelen gonoszt tűrni, mint egy új mellett tüntetni, ahhoz sokat kellene inni? <br> <br>Gonoszság <br>Folyik - <br>Lakosság <br>Fuldoklik, <br>Érték megkopik. <br> <br>Csak haszonban fontos a számadat… <br>Emberélet csupán húscafat. <br>* <br> <br>Van, ahol a kordé a szamarat megkerüli… Kell nekünk ilyen kordé? Kikerülni! <br>Jelen problémába aknahang… vak-asszony visszanéz… Kitalálni mit gondol, nem nehéz. <br>A vak ló is -jobb híján- csak előre megy és a falnak, mi betonkemény és nekimegy… <br>A döglött lóról végül majd le kell szállni, ne intézzük el, hogy nekünk kell elmálni! <br>Gazdag hol lakik nem várható telitalálat, mert sok pénzük van, ott nem lesz találat? <br> <br>Értékrendben <br>Zavar – <br>Közéletben <br>Hamar <br>Port kavar. <br> <br>Dúsgazdag, pénzébe markol – <br>Házára így bomba nem landol? <br> <br>Vecsés, 2023. június 22. – Pápa, 2023. június 28. -Kustra Ferenc József- íródott; leoninusban, a világ, az emberiség jelen -élő- háborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van! A septolet trió szerző-, és poétatársam, Nagyné Vida Renáta munkája. <br>

Évezredes pusztítás<br>Ott lapul a génben<br>Mely virágzik még mindig<br>Sokaknak szívében<br><br>Ármányos az ember<br>Visszaél gőggel<br>Az Istentől kapott<br>Kódolt üzenettel. <br>... Izmusok illúziója<br>Hajtja silány tettét<br>A megváltótól csalta<br>Felkent pecsétjét. <br><br>Hol<br>Széttört sorsok útvesztőjén<br>Csikorogva <br>Lánctalpak tapadnak a vérhez<br>Keserű könnyek függvénye<br>Latrok kezéhez.<br><br>Ahol<br>Az otthon gyászos<br>Romokban<br>Az elesett ember. <br>A születendő tán feledheti<br>Egyszer<br>Csak csendben<br>Hol élni most még nem mer. <br><br>Vándorló világban hazátlan<br>Sok árva<br>Telhetetlenek gőgjétől<br>Nehezebb a lánca. <br>Az élet most olcsó<br>A piacon nincs ára<br>A vergődés az embert<br>Lehúzza a sárba. <br><br>Ármányos az ember<br>Visszaél gőggel<br>Az Istentől kapott<br>Kódolt üzenettel. <br>Évezredes pusztítás<br>Ott lapul a génben<br>Mely virágzik még mindig<br>Sokaknak szívében.