Régi időkben az aratás zene volt… <br> <br>(Bokorrímes) <br>Búgva zakatol a cséplőgép, kicsit tán' mélán, <br>Ömlik belőle az érett búzaszem, tán’ léhán… <br>Virradatkor kezdték a kaszások és indult a gép, <br>Mélabús hangján az óta is, csak muzsikál a gép. <br>Óh mily’ jó muzsikás, a gép! <br>* <br> <br>(leoninus csokor) <br>Micsoda egyhangúság... monoton a zene, de nem lehet betelni vele. <br>Úristen, hogy mit művel itt ez a nagy gép! Hangjára készen felvidul a nép. <br>A nép, az Istenadta nép… <br> <br>Hallgassatok hegedűk és hallhass te zongora, cséplőgépnek, most van a sora. <br>Hol van hangszer és vele a versenyzene? Zene a fülnek, ha búzát öntene. <br>Szépen megértett búzát öntene! <br> <br>Amikor maggal hinti a földet a magyar, megkezdi harcát aratással, mi magyar! <br>Ajkakon csak úgy elmúlik mindenféle dal, jó termésnél aratás lesz hahotával. <br>Ha mégis maghintéskor mélabús a magyar nép, dalolva visszaadja most azt a gép… <br>A gép, ez az otromba gép… <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán, <br>Élvezettel hallgatom, elmerengek a nép dallamán… <br>Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán. <br> <br>Vecsés, 2022. október 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Benedek Elek (1859 – 1929) azonos c. verse átirataként. [Közzétette Mucsi Antal Toni, műfordító] <br>

Tarló, tarló… óh, de szépen nyírt búzatarló! <br>Magyarok szeretik a kenyeret, <br>Jó, ha tudnak… ehetnek eleget. <br>Tarló, tarló… óh, de szépen nyírt búzatarló! <br> <br>Vecsés, 2022. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott aratás idejére… <br>

Életlen pengék vagdosnak a földről a pokolba, <br>Életünket szabályozza sok tarthatatlan norma! <br>Én biztos megettem kenyerem javát, sőt legjavát <br>És talán lehet, hogy mégsem értem lét lélektanát? <br> <br>Élet talán nem is lélektanból áll, <br>Sokakon látszik, mi rajta állszakáll... <br>Csak karcolnak az életlen pengékkel, <br>Úgy bánnak velem, mint az ellenséggel! <br> <br>Vecsés, 2013. június 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként! <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél. <br>Az égen súlyos felhők állnak, egyik sem beszél… <br>Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél. <br> <br>Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele, <br>A sok felhő még tavaszi, de most jött erre… <br>Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Letérdelek, csendesen elbeszélgetek futó bogarakkal, <br>Közben, pihenve, sarjadt fűben elgyönyörködők csodálattal. <br>Amott egy pók szalad, tán' leesett, hálóra vissza, nyolc lábbal. <br> <br>(Septolet) <br>Hangtalan neszek, <br>Ideértek legyek, <br>Ők fenegyerekek, <br>Erdőben mit esznek? <br> <br>Ledőlni fűbe, <br>Délutáni pihenőbe… <br>Örömbe. <br> <br>(Senrjú -s HIAQ) <br>Élvezem új erdőt, <br>Mindenhol lélekemelőt. <br>Esőisten szeret. <br> <br>Mókus, le is jött már <br>A fűbe, becses teremtmény. <br>Lelkem nagyon pezseg. <br> <br>(Anaforás halmazrímben) <br>Mindent megsimogatni öt ujjal, de tenyérrel sem bírok, <br>De a lelkem… a lelkem átölel mindent, efelé hatok. <br>Mindent szeretek, ember is természetes lény, mit akarok? <br>De a lelkem… A lelkem átölelős, mást nem akarhatok. <br> <br>Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József– íródott; alloiostrofikus versformában. <br>

Mintha fájna ősznek a táj,<br>Sose sírj, ha elmúlt a nyár.<br>Mért szomorú, könnyes az ősz,<br>Azt se mondtad, hogy visszajössz.<br><br>Néma a táj, dobban a szív,<br>A csillagos éj utcára hív.<br>Sose sírj, ha elmúl az ősz,<br>Magányos éjszaka bánata űz.<br><br>Mért mondtad, hogy nincs már tovább,<br>Könnyem csöpög, fáj a magány.<br>Nincs visszaút, hisz vége már,<br>Hidd el, én se bírom már soká.<br><br>Mintha fájna ősznek a táj,<br>Örök tél jön, hószakadás.<br>Égő fájdalmam nem bírja már,<br>Elhervadt vázámban a rózsaszál.<br><br>Mintha fájna ősznek a táj,<br>Sose sírj, ha elmúlt a nyár.<br>Borús az ég, esőre áll,<br>Elmentél, elmúlt a nyár.<br><br> Szomorú szerelemElengedés