Sok-sok ezer csillag-fénynyaláb ringat. <br>Közben kicsit horkant a szél… pillanat. <br> <br>Magam vagyok az érzéseimmel, <br>De tán’ velem fenyőfa, díszekkel… <br>Ablakon a Hold is bevilágít, <br>Benne bízok, ő talán nem ámít! <br> <br>Szobában a feldíszített fenyőfánk ragyog, <br>Kint az este a holdfénnyel némán társalog. <br>Lélektavacskámon csónakázik a karácsony, <br>Kint a jég teljesen beállt a csatornarácson. <br> <br>Élet beszennyezte jóságom tiszta tavát, <br>Ismeretlen angyal hallatja égi szavát… <br>Én meg, küzdöm magamat, egész életen át… <br> <br>Karácsony van, az én boldogságom határtalan, <br>Ha ma véletlenül rossz lennék, az akaratlan… <br>Kint meg, jó nagy köd van, látom, hogy átláthatatlan… <br> <br>Karácsonyunk, mint puha fészekbe, szobába begömbölyödött, <br>Ez bizony nagy öröm, mert úgy látom én, a fény megkettőződött… <br>Ma már láttam, kint a foszló pára, a fenyőfákról csöpögött… <br> <br>Nincs okom a könnyekre, de térdelve is homályosan látok, <br>Kreálok majd valamit az életben, amit fánk alatt várok… <br>És lesz ott majd ajándék szeretet, vigyázva ápolgassátok! <br> <br>Ma van a szent karácsony estéje, és hívőn hiszem, <br>A szeretet mindent legyőz, ezt majd én tovább viszem… <br>Szemetekben az öröm csillogását, majd őrizem… <br> <br>Lehet, hogy talmi árny, ez a csillogás, <br>De ablakon beszólt egy angyal: nyomás, <br>Menj ki a kapuba, vendég jött… ki más? <br> <br>Vecsés, 2015. december 1. – Kustra Ferenc József <br>

Gyertyaláng fényében a szobában úszva-kúszva éled a csend, <br>Majd felcsendül szép ívű karácsonyi énekünk, és az már zeng. <br>Kint az udvaron, a szavak… majdnem mind belefagyott a hóba, <br>De bent a meleg szobában élednek, egymás szívéhez szólva! <br> <br>Látod-e, hogy egy szent ünnep ez a karácsony? <br>Havas az egész udvar, a hó a barátom… <br>Menj éjféli misére, téged is vár templom. <br> <br>És egy lehetőség, hogy méltóan ünnepelj! <br>Adj ajándékot, a szeretettel menetelj… <br>Ne mulaszd el, hogy esti imához térdepelj. <br> <br>Figyeld meg, és fedezd fel, hogy mit rejt bennünk a hit, <br>És ha másban nem... de a reményben higgy egy kicsit… <br>Szeretet uralja elmédet, testedet... picit. <br> <br>Ha holnap új napon, újabb reggelre ébredsz, <br>Felkeltél, már nem pihensz, de így visszanézhetsz… <br>Ha ködben is, utad előtted, még remélhetsz. <br> <br>A gyertyák lángja felélesztette-e már bennünk a lángot? <br>Jó, így helyes, legalább kicsit jobbá tettük a világot! <br>Ehhez azért kell kérnünk, némi pénzt és pici gazdagságot, <br>Mert manapság e nélkül nem tehetjük szebbé a világot. <br> <br>Tárd ki ajándékaidat, nagy szeretettel, <br>Mutasd meg, mi rejlik bennük ajándék hittel... <br>Higgy magadban és másokban mellszélességgel. <br> <br>Kérdések nagyon kavarognak a fejemben, <br>Már a holnapot várom, hogy választ megleljem, <br>Válaszokat a hajnal, derengő fényében, <br>Mert hátra megszületnek az élet méhében. <br> <br>Kitekintve ablakon, látjuk, öklömnyi pelyhekben hull a hó, <br>Kristálytiszta minden, ragyog, mint a hófehér gyermektakaró. <br>Holnap kint hóember is készül, szemekben boldog várakozás… <br>Míg kész lesz, lesz sok mosoly, messzire hallatszó gyermekkacagás. <br> <br>Vecsés, 2014. január 7. - Kustra Ferenc József <br>

Megint itt van a hideg, fagyos, de és szép karácsony. <br>Fázik a hóban őzgida és varjúcsapat fákon. <br>Kint a hóban én is didergek, fázok, hóhullásban ázok, <br>De nagyon szép, ritka élmény, lelkembe béke beszivárog. <br> <br>Jézuskának hozzánk eljönni, bízzunk, hogy van is kedve, <br>Együtt ünnepelhet velünk, boldogan leheveredve. <br>Megyek haza és megpihenek a család szeretetében, <br>Együtt töltjük az estét, ajándékozunk, boldog békében. <br> <br>Hó a talpunk alatt, kint az udvaron, vidáman ropog, <br>A dér meg az ablakunkon halkan neszezve, bekopog. <br>Boldog így az ember, boldog a család, élmény együtt lenni. <br>Fák alatt sok egymásra rakott ajándék, jó lesz felvenni. <br> <br>Én csak állok a díszített karácsonyfánk alatt, csak nézek, <br>Szólok a többieknek, nézzétek, hogy csillognak a fények! <br>Mindannyian erre vártunk egész évben, <br>S most megjött… a karácsony fénye békében. <br> <br>Vecsés, 2012. december 14. – Kustra Ferenc József <br>

Mögöttem a múlás történései állják a sorfalat, <br>Megint itt van a jó karácsony, biztos lesz otthon jó falat… <br>Ha már ismét karácsony, akkor ismét számadás, <br>Bár a legfontosabb, hogy meglegyen a jóllakás… <br> <br>Őrzőm és virággal szóróm be a múltam útját, <br>Mindig volt mit ennem, őrizve test egyensúlyát. <br>Ablakon kinézve, látom minden olyan havas, jeges, tejfehér, <br>Karácsonykor különösen fontos az étek, tojáshab is fehér. <br> <br>Jő már az újabb karácsony, szeretteink körében ünneplünk… <br>Himbálóznak a gyertyafények, asztal terítve, van ételünk. <br>Lesz, amikor a barátok és senki sem áll majd itt mellettünk? <br>Karácsonyi asztalnál ne legyen üres hely, ilyen életünk. <br> <br>Zöld a karácsonyfa és színesek alatta a csomagok, <br>Vacsoránál együtt ülünk, családtagok és a rokonok. <br>A fenyőfánkon gyertya serceg, mi régimódiak vagyunk, <br>Így esik jól az étel, szálkás hallal birkózunk, nyámnyogunk! <br> <br>Beszélgetünk közben ünnepről és összetartozásról, <br>De fel lett tálalva, így tovább a harmadik fogásról… <br>Ajándékot bontja, kiértékeli apraja és nagyja, <br>Késő lett, jóllakottan, ajándékkal megy mindenki haza. <br> <br>Ajjaj, milyen küzdelemmel, fájdalommal teli volt az utam. <br>Most védelmező a konyha tündére, arisztokratikusan. <br>Mennem kell a jövőbe, az életben nincs már visszautam, <br>A konyhában van kis maradék, de holnap befalom magam. <br> <br>Kicsiny szoba rejtek-szegletében szeretetláng tovább lobog… <br>Konyhánk és a spejz mélyén, az éhezéstől a szemünk nem kopog… <br>A kandallónk pattogó tüze csendjében, múltról elmélkedek… <br>Konyha... mosatlanok halmozódva, elmosásban reménykednek… <br> <br>Adjunk hálát a Teremtőnek, hogy megértük ismét e napot… <br>Legyünk hálás Teremtőnek, jóllakva láttuk lemenni napot… <br> <br>Vecsés, 2013. december 15. – Kustra Ferenc József <br>

Felkészítem a <br>Szívemet, odamegyek. <br>Halottaimhoz. <br>* <br>Csendes a téli <br>Sírkert, be van havazva. <br>Minden hófehér. <br>* <br>Karácsony napján, <br>Tisztelegnem kell nekik. <br>Egyedül vagyok. <br>* <br>Itt lakik immár <br>A rokonságom, végleg. <br>Ősök… enyémek. <br>* <br>Beszélgetek én <br>Ővelük. Karácsony van. <br>Közös emlékek. <br>* <br>Ők nem halottak, <br>Csak ide kiköltöztek. <br>Szívemben élnek! <br>* <br>Hó alatt minden, <br>De így ők is fehérek. <br>Sírkő nem látszik. <br>* <br>A sok zord márvány, <br>Fehér lepel mögé bújt. <br>Szeretetteljes. <br>* <br>Csendesen mozog <br>A szellő, hideg átjárt. <br>Soká időztem. <br>* <br>Már megyek haza <br>Várnak leszármazottak! <br>Jövőre jövők. <br> <br>Vecsés, 2015. január 14. - Kustra Ferenc József- írtam: Európai stílusú haikuban… <br>