Merengek, sodródom az Időben.<br>Hirtelen úgy tűnik -<br>A fogalomnak hitt<br>Folyam maga az Isten.<br><br>Vagy talán egy angyal <br>Kit megbízott e feladattal<br>Láthatatlan jelen legyen,<br>Hogy láthatatva legyen Jelen.<br><br>A jelenben, ahogy van a Most<br>Csupán egy villanás - szertefoszlott,<br>És a múltból hozott életet<br>Elrejti - mint időképeket.<br><br>Ő az élet , a végtelen őrzője<br>Mert neki van csak elég ideje<br>Hogy teret , anyagot tartson <br>Össze. Övé az erő a hatalom<br><br>És a dicsőség is, mert nélküle<br>Nincs tér, és anyag vetülete.<br>Ő maga az űrnek lelke<br>Ki a Mindent teremtette.<br><br>A felfoghatatlan erő<br>Maga a lét-idő;<br>Rendszert alkot a végtelenben-<br>Ott lakozik az Istenben.<br><br>Ha az idő nem lenne,<br>A világ is eltűnne.

Otthon végre valahára<br>Már mindenki belátta -<br>Felnőttem én a korra,<br>Hogy barátom lehet egy kutya.<br><br>A menhelyre el is mentünk, <br>Hogy kis pajtást onnan vegyünk,<br>De ahogy körbe jártuk mindegyiket, <br>Szívemre valami ránehezedett. <br><br>De nagyon nagy gondba vagyok<br>Most hogy végre választhatok,<br>Mert tekintetükben ott volt a jel-<br>Engem is- engem is vigyél innen el. <br><br>Szemükben csillant a remény ,<br>Tán én leszek számukra az esély<br>Akitől jót kapnak, és szeretetet,<br>Meleg otthont új életet.<br><br>Hogy legyen most,mit tehetnék?!<br>Suli után minden nap eljöhetnék<br>Barátaimmal. Együtt játszanánk,<br>És talán gazdikat is találnánk.<br><br>Szétkürtöljük az egész iskolában,<br>Hogy milyen sok árva kutya van,<br>Aki hű társ lesz cserébe,<br>Ha haza viszik jó ebédre.<br><br>Végül sok bozontos gazdit talált,<br>És nekem is lett kutya barát.<br>Együtt jártunk a menhelyre <br>Csemegével egész évbe.

Mezítláb a forró kövön<br>Miközben <br>Verejtékem letörölöm<br>Felhevült talpammal kacsázva <br>Lépkedek a holnap utánba,<br>És megyek még tovább<br>Ameddig lehet...<br>Ameddig bírom.<br><br>Mindeközben a térben<br>Araszolgat<br>A mindig gördülő <br>Híguló idő,<br>Hol hűsítő remény <br>Kecsegtet,<br>Hol majd vacogva <br>Reszketek,<br>Örökre elcsendesedek.<br><br>A ma pirító sugara<br>Elkísér utamra,<br>Mert csaltam <br>Még némi fényt<br>Szemembe,<br>Tüzet loptam <br>Szelíd szivembe<br>És Istentől <br>Ráadásul kaptam <br>Reményt a holnapra.

A játék üzlet csarnokába<br>Tátva maradt a gyermek szája<br>Ilyen helyen nem járt soha<br>Csak falujukban a kis boltba<br><br>Édesanyja szentül megígérte<br>Ha jól tanulsz ajándék lesz érte<br>Elviszlek a fővárosba<br>A legnagyobb játékboltba<br><br>Ami tetszik választhatod<br>Ha elvégzed a feladatod<br>De most vigyázz testvérkédre<br>Amíg hazaérek majd estére<br><br>Tudod apa messzire ment<br>A szívünkben van most idebent<br>Anyának ezért el kell menni<br>Hogy legyen mit az asztalra tenni<br><br>És így folyt hosszan az esztendő<br>Szemében öccse is lassan felnő<br>Úgy érezte az ígéret<br>Csak amolyan szóbeszéd lett<br><br>De ádventre mit ád Isten<br>Szól az anya mézédesen<br>Elmegyünk ma a fővárosba<br>Veszünk ezt-azt karácsonyra<br><br>A játék üzlet csarnokába<br>Elgurult a gyermek álma<br>Mert minden kütyü olyan drága<br>Anya ezért járt annyit munkába<br><br>Megszeppenve csordult könnye<br>Nem kell a világnak semmi kincse<br>Elég lesz ha karácsonyra mindörökre<br>Egymásnak örülnek anya ő s a kisöccse.

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>Elegáns-lágyan, szinte finoman, lustán érnek földet a hópelyhek… <br>Színes úti ruhát vett a falevél és földre kísérik a pelyhek… <br>Elegáns-lágyan, szinte finoman, lustán érnek földet a hópelyhek. <br> <br>A földön lévők kristálycsillogással várják a később érkezőket, <br>A színes kabátos kislevél, már ott van, már barátságot kötöttek… <br>A földön lévők kristálycsillogással várják a később érkezőket. <br> <br>Vecsés, 2014. március l. – Kustra Ferenc József – írtam: 3 soros-zárttükrösben a tél kezdetéről… A versforma az én egységesítési fejlesztésem. (Olvasni úgy kell, az az első két sort egyben, után a 2. és 3 sort egyben és így lesz meg a vers eszmeisége…) <br>