Karácsony van, a táj nem havas, <br>Ezért a szívem fáj… az havas. <br>Jót eszünk és ajándékozunk, <br>Gyerekek vágya… nem szánkózunk. <br> <br>Hányan vannak, akik egyedül, <br>Ülnek fa alatt… de egyedül… <br>Nincs mindenhol oly nagy szeretet, <br>Pedig az sugároz meleget. <br> <br>Vecsés, 2008. december 24. - Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Már évek óta nem volt fehér karácsony, <br>De most aztán van, mínusz tizenegy fokon. <br>Azért, mert fehér, boldog is a karácsony? <br>Hogyne: égünk magas érzelmi hőfokon. <br> <br>A karácsonyi szeretet mese habbal, <br>Az emberek nem változnak meg két napra. <br>Jó, ha legalább békét nyújtanak jobbal, <br>És ezt betartják legalább e két napra. <br> <br>Vecsés, 2002. december 25. - Kustra Ferenc József <br>

Aki az időben kicsit eltévedt<br>Nem tudja , hogy még<br>Ősz van ,vagy már tél lett.<br><br>A hőmérő zéróhoz közelít.<br>A nyirkosan zord pára<br>Rátelepszik a tájra,<br>Mindent kíméletlen beterít.<br><br>Távolban alig láthatók a fák.<br>Álmosak , nyújtózkodva<br>Mattosan szürkés-barnák.<br><br>Mára már minden megváltozott<br>Tavaszra a postás lenge nyárt hozott<br>Ősszel kivetkőznek a vénasszonyok<br>És nem tudom, hogy a tél mikor kopogott.

Az igazság<br>Már eltakarja <br>Saját arcát;<br>Szégyenli<br>Hogy mivé degradálták.<br>Jár-kel a nagyvilágba,<br>Vagy visszavonul<br>Egy pusztába<br>Hol senki sem találja.<br>Mert a média űzi,<br>Kergeti,<br>És sokszor <br>Hamis vádakkal illeti.<br>A szenzáció veszett lett-<br>Az igazság ezért<br>Inkább elveszett.

Immáron<br>Negyven éve<br>Te vagy<br>Életem része<br>A megértés <br>Közöttünk<br>Hol kicsi hol nagy<br>De az összetartozás<br>Soha nem hagy<br>Cserben<br><br>Része vagy <br>A lelkemnek<br>A jobbik <br>Felemnek<br>Veled ébredek fel<br>És kétségtelen<br>Szerető szívedben<br>A helyem<br><br>Nem szükséges<br>Téged keresnem<br>Mindenütt megtalállak<br>Itt vagy velem<br>És amikor gondolataim <br>Között elveszek<br>Lámpásom vagy<br>Aki az útra rávezet<br><br>És ha olykor<br>Nagyokat közösen <br>Hallgatunk<br>Zenét is a csendben<br>A magány <br>Nem sorvaszt el<br>Mert ameddig vagyunk<br>Egymásért akarunk<br>......Életre-ítélve.