Még hideg a hajnal, még sötétek a felhőfodrok, <br>Még szárazak a füvek, levéltelenek, fák, bokrok. <br>Még nem látjuk, hogy milyen is a virágok mosolya, <br>A színpompa varázsát még csak az agyunk hordozza. <br> <br>Lesz itt tavasz, ha énekes madarak, egy fülbemászó dallal, <br>Vidámkodnak, szaporodnak, röpdösnek, az ideért tavasszal. <br>Majd akkor az új hajnal pirkadat, beköltözik a szívünkbe, <br>A sok szép, az új meg, nagy-nagy reménnyel költözik a lelkünkbe. <br> <br>A napsugarak, majd a fényükkel kísérnek, kint az udvarba, <br>Ha az arcod odatartod, melengetik azt... úgy simogatva. <br>Akkor már nem lesz hajnali harmat, meleg lesz az idő, <br>Köszöntheted az újító tavaszt, mert máris megjött ő. <br> <br>Az erejével, majd megszédíti a földet, az embereket, <br>A fényre éhezett állatokat, ezzel adja a lényeget. <br>Az új tavasz, majd gyengéden dúdolja neked, élet új dalát, <br>Szívekbe, eszekbe hatolva, és virágoztatja almafát. <br> <br>Vecsés, 2015. február 5. – Kustra Ferenc József – íródott: Piszár Éva: &bdquo;Tavaszi pezsdülés” c. verse ihletésével. <br>

Az éjszaka holdas, ragyogóan holdvilágos, <br>Mondhatnám szép, sötéten elmosódó, sőt sármos… <br>Irgalmatlan holdas a táj, fülsiketítő a csend, <br>Nem mozdulnak a fák, a bokrok, gyenge szellő sem leng… <br> <br>A szurok sötét éjszakát nem látom a holdfénytől… <br>Gyönyörű látvány, átélem, merítek e szépségből… <br> <br>Régen nem láttam ilyen meseszerűséget, <br>Ámulva álltam, öleltem a mindenséget… <br>Holdvilágos ködfátyolban úszik a tavasz, <br>Lesz még itt jó idő, már alig néhány arasz… <br> <br>Vecsés, 2013. október 2. - Kustra Ferenc József- íródott a természetről <br>

(anaforás, 10 szavas duó) <br>Ahogy beáll a süket csend, <br>A magány beijed és esend! <br> <br>Ahogy eluralkodik a süket csend, <br>A magány is fékez! Esend… <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Az ember a farkasa az embernek, <br>Ránézésre tarthatjuk lehetetlennek… <br>De az életben ez jutott a főemlősnek! <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös trió) <br>Csak ebben az ezeregyszáz évben, <br>Voltak tragédiáink nagyon is bővében… <br>Csak ebben az ezeregyszáz évben. <br> <br>Voltak itt harcos népek, ki harcukat ellenünk vívták, <br>Irtottak harciasak, példamutatók, jó, hogy elszúrták… <br>Voltak itt harcos népek, ki harcukat ellenünk vívták. <br> <br>Pont ma már az a módi, hogy a belső ellenség gyilkolász, <br>És ezek, ha beáll a csend, rögtön a jók lelkébe markolász… <br>Pont ma már az a módi, hogy a belső ellenség gyilkolász. <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Enyészni, <br>Nem akarni <br>Nem ördögtől való <br>Szaltó! <br> <br>Azért sem akarjuk! <br>Enyészetet elmarjuk! <br>Rosszat elhajtjuk! <br>* <br> <br>(15 szavas-6 sorban) <br>Sziklából lettünk, <br>Megteremtettünk, <br>Nincs vesztünk! <br>Fájdalomnál legyen több öröm, <br>Megújítólag kijelölőm: életöröm. <br>Felöltözve nem képzelődőm! <br>* <br> <br>(Senrjú csokor) <br>Azért sem fogunk <br>Elenyészni, nem tenni! <br>Fájdalomnak, huss… <br>* <br> <br>Magyarság marad! <br>Szeretet újra fakad! <br>Egybetartozás! <br>* <br> <br>Pusztulásidő <br>Lejáróban, harc: kemény! <br>Tovább: utunkon! <br> <br>Vecsés, 2020. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában (Vegyesen, más szerkezetű versszakokból állót jelent!) a történelmünkről! <br>[3 soros-zárttükrös: én szerkesztettem alkalmazható formába! Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!] <br>

Lelkem falán, szétkent gondpaca foltok, <br>Mivé lesz haza, mikor már nem itt lakok… <br> <br>Járom az utat, mi több mint göröngyös, <br>De eljő a cél is, mi már nekem örökös… <br> <br>De a haza marad! A magyarság is marad! <br>Hazánk a Kárpát medence, bár világ… halad. <br> <br>Vecsés, 2013. szeptember 17. – Kustra Ferenc József- íródott: a szabadságról… <br>

Már üres a nyomor, a meghatottság, <br>Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság. <br>Hajnalhírre fény szűrődik a leplen, <br>Ez a mai világ és ez végtelen? <br> <br>Fényesség nincs, így már betelt az idő. <br>Fényesség nélkül epedünk, ez minő? <br>Az ég küld-e még üzenetet vagy már, <br>Mert a zordon tömeg, már árnyékként jár. <br> <br>Bízzunk benne, hogy nem csak az Úr a lét. <br>Bízzunk, elmúlik az iszonyú sötét. <br>Nem jó nekünk, hogy oly sivár az élet. <br>Tegyünk és változtassuk, e nemlétet. <br> <br>Az idő már eltelt és már be is telt. <br>Az idő adjon fényt, sötétség letelt. <br>Én már látom az Urat és hajnalpírt. <br>Én már várom az utat, mi nem pikírt. <br> <br>Vecsés, 2009. június 1. - Kustra Ferenc József- íródott: a szabadságról… <br>