A mi múltunk, ó, de gazdag… <br> <br>Kalandozások <br>Korában féltek minket. <br>Sokszor mi győztünk. <br>* <br>Ezerben István <br>Alapított országot. <br>Magyarországot. <br>* <br>Ezerkettőszáz <br>Éveiben tatárok <br>Dúlták országot. <br>* <br>Mátyás királyunk <br>A Nagy Magyarországot <br>Kiterjesztette. <br>* <br>A mohácsi vész <br>Ezerötszázhuszonhat! <br>Így lett hódoltság. <br>* <br>Kurucz felkelést <br>Ezerhétszáz elején <br>Labanc leverte! <br>* <br>A szabadságharc <br>Ezernyolcszáznegyvennyolc! <br>Habsburg leverte! <br>* <br>Kiegyezés és <br>Ipari forradalom: <br>Felemelkedtünk. <br>* <br>A Nagy Háború <br>Tönkretette országot <br>És jött Trianon. <br>* <br>Második Világ- <br>Háború másította <br>Meg a világot. <br>* <br>Szocializmus <br>Kezdődött, bár nem kértük. <br>Majd ötven évig… <br>* <br>A szabadságharc <br>Ötvenhatban fellángolt. <br>Azt is leverték! <br>* <br>Demokrácia… <br>Új társadalmi rend lett! <br>Pénzecske az úr! <br>* <br>Élünk és küzdünk, <br>Létért és jobb jövőért. <br>Ilyen világ lett... <br> <br>Vecsés, 2013. április 11. – Kustra Ferenc József– íródott: senrjú csokros történelmi visszatekintésben, senrjú csokorban. <br>

Sohase mond, hogy elveszünk… <br>Sohase mond, hogy nem hiszünk… <br>Ne mondj olyat, hogy itt a vége… <br>Ne mondj olyat, hogy nincs reménye! <br> <br>Vecsés, 2008. augusztus 24. – Kustra Ferenc József – íródott; szívből jövő biztatásomként… 1848. megemlékezésére! <br>

A sorsunkban… <br> <br>Folyvást támadás alatt vagyunk immár ezer éve, <br>Az óta nem váltunk távol-közeliek ínyére! <br> <br>(Septolet) <br>Hazatalálás, <br>Honfoglalás, <br>Honalapítás. <br> <br>Saját a kultúra, <br>Készülés bosszúra. <br>Európa védőbástyája mindig… <br>Lesz így mindig? <br> <br>Vecsés, 2021. július 31. – Kustra Ferenc József – íródott: a történelmünkről… [És a múlt nem törölhető, még akkor sem, ha van, akinek nem teszik…] <br>

A hazáról… <br> <br>Miért hullik a sok könny? <br>Miért terjed a közöny? <br> <br>Rongálják a mi lelkünket! <br>Hogy vessük le félelmünket? <br> <br>Két évig dúlta mongol az országot, <br>A török itt élt, sok évig itt lakott. <br>A labanc jött és ment, így uralkodott, <br>Jött Trianon és hagyott egy fikarcot. <br> <br>A Don-kanyarba veszett, sok-sok katona… <br>Úgy tűnik, ez lett hazánk nem múló sorsa. <br>Idegen hatalom parancsolt és mi mentünk a háborúba. <br>Ott vesztek mind legjobbjaink és beájult szívünk a borúba. <br> <br>Ötvenhatban próbáltunk lábra állni, <br>Bíztunk, a hatalom ki fog vonulni, <br>De nem vonult ki, bebetonozta magát. <br>Ember nem érti… de nem hallatja szavát. <br> <br>Mi a nagy szívünkkel, mindig nekiállunk a hegyeknek... <br>Oda, igazi hazafi szívek minket elvezetnek, <br>Hogyha azt mi megmászni nem tudjuk, <br>Nekiállunk, messzire elhordjuk. <br> <br>A harci lovak toporzékolva várják a riadót, <br>De e helyett a trombitás fújja az il silenziot. <br>Miért? Miért folyik az a sok könny? <br>Lesz még valaha, hogy nem lesz közöny? <br> <br>Hogy vessük le félelmünket? <br>Ha rongálják a lelkünket! <br> <br>Miért terjed így a közöny? <br>Miért hullik… a bánat könny? <br> <br>Vecsés, 2013. január 7. - Kustra Ferenc József <br>

Végül mindenből… <br> <br>A vég nélküli csönd, <br>Folyvást üldözi ezeréves népünket, <br>De magány, nem ér el minket! <br>Volt már itt sok hódító, <br>De a magyar kilábal a posványból, szívével <br>És új útra lel, fájó szívvel! <br>Becsület, igaz szeretet, <br>Ez, mi viszi előre népet, segít a túlélésben, <br>Nemzetet a felemelkedésben. <br> <br>Vecsés, 2018. október 30. – Kustra Ferenc József – íródott; farkasfog formátumban, ami az én fejlesztésem és abban bízva, hogy a Magyarok istene vigyáz ránk… [Lásd. 1848 – 1956] <br>