Alkonyi bíborfény kápráztat, <br>Lelkem, a bíborfényen vágtat. <br> <br>Szemem szikrázik, majd’ káprázik, <br>Lelkem bíborfényen utazik, <br>Sötétes árnytól nem ódzkodik. <br> <br>Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek <br>Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek. <br>Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éjfekete… <br>Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke… <br> <br>Vecsés, 2013. május 29. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>

Számadás a születésnapomon… <br> <br>(Bokorrímes) <br>Ha majd a lelkem a hamuba fullad, bár nem akarom, <br>Akkor kalamárisom, ürítve… legyen a &bdquo;por” tartóm… <br>Őrangyalomat meg kérem, hogy segítse a &bdquo;por” harcom. <br> <br>Igen jelesnek tűnő nap a mai, <br>Megérni, nekem, már ez is valami! <br>Bár életemben nincs igaz valaki… <br> <br>Öregségemre hithű poéta lettem, <br>A kopott lúdtollammal együtt öregszem, <br>Az élet értelmét azonban még fejtem… <br> <br>Mindegy no, élet, sors szerint tart ameddig tart, <br>Ha kérdezik, hogy vagy, előadom a fanyart. <br> <br>(Senrjú trió) <br>Élet értelme, <br>Nem biztos, hogy kiderül. <br>Végén, szenderül… <br>* <br>&bdquo;Porban” a jövő? <br>Ha ott leszek, meglátom… <br>Örök titkosság! <br>* <br>Lángmentes jövő, <br>Fényragyogás el-mattul. <br>Sötét öröklét? <br>* <br>Jó lenne, de fránya öregség, bizony humorba nem fulladós, <br>Jó lenne, de minden élet hamuba fullad, már nem gyulladós... <br> <br>Vecsés, 2016. május 21. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. <br>

A szerzőpáros tankában filozofált?<br><br>Hold, lassan szővi<br>Az álmok nagy hálóját.<br>Csillag van benne.<br>Rég kihunyt, de fénye él,<br>Dicső múltunkról zenél.<br>*<br>Völgybe beszorult<br>Meleget enyhít eső.<br>Gaz is felüdül.<br>Búzaszem között konkoly,<br>Meg-megbújik és rombol.<br>*<br>Alkony szétterül,<br>Bíborpalástja bársony.<br>Sötét színre vált.<br>Holló szárnya verdesi<br>Ablakod. Csendet lesi.<br>*<br>Csendes fuvallat<br>A meleg hozó szellő,<br>Napsugárpaplan.<br>Virgonckodó remények,<br>Az égről el nem érnek.<br>*<br>Őrjöngő vihar,<br>Cikázva sújtó villám?<br>Halk dörgés nincsen.<br>Néma sikoly éri szád,<br>Fátyol fedi nyíló mád.<br>*<br>Nemsokára már,<br>Zúg a kalász! Aratás.<br>Széncinke dal száll.<br>Dalol, mint égi küldönc,<br>Angyalon szakadó gönc.<br>*<br>Lankás szél játszik<br>Végtelen róna fölött.<br>Kóborló őzek.<br>Lelkek suhannak fel s le,<br>Elveszett a menny elve.<br>*<br>Réteken pajkos<br>Szellő fickándoz. Boldog.<br>Szabadságérzés.<br>Furcsán szóló szentbeszéd,<br>Ki volt az, ki erre kért?<br>*<br>Ároknak partján<br>Áll, árva szárként? kóró!<br>A magány szobra.<br>Társ nélkül fáj vágyni is,<br>A világ infantilis.<br><br>Vecsés, 2017. július 28. ? Mórahalom, 2017. augusztus 4. - Kustra Ferenc ? A haikut én írtam, alá a verset, szerző és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: ?Reménytelen?.<br>

Éhes hasak cérna lábakon<br>...milliók!<br>Gyógyszerhatás kór-okon<br>...milliók!<br>Kór hatás beteg ágyakon<br>...milliók!<br>Kutya-életek rövid pórázon<br>...milliók!<br>Életek romba dőlt házakon<br>...milliók!<br>Hajléktalanok ismeretlen utakon<br>...milliók!<br>Röhögő bohócok porondon<br>...milliók!<br>Fegyvergyárak nagy-halmazon,<br>Zsíros-profit bankszámlákon!<br>Milliók léte Játékszabályokon,<br>Milliók vére szárad karhatalmakon!<br><br>Mórahalom, 2024. május 11.

Hajnal, hűs illat<br>Terjesztő. Virágillat.<br>Méhrajok jönnek.<br>Hamvas éjnek évadján,<br>Rám talált a bús magány,<br>*<br>Égben vadgalamb,<br>Alatta pacsirta had.<br>Felhőtlen-kék? ég.<br>Otthonomig elkísért,<br>Már nyúlt volna kilincsért.<br>*<br>Virágillattól<br>Bódult a rét és mező.<br>Vaddisznó legel.<br>Fejbe vágtam ernyőmmel,<br>Ellöktem nyers erővel.<br>*<br>Pillangó repdes,<br>Szárnycsapása, csend hangja.<br>Napfény, vakító.<br>Sírt, összetöpörödött,<br>Míg bőrbe gömbölyödött.<br>*<br>Estébe hajló<br>Délután. Elmúlt homály.<br>Tyúkok elülnek.<br>Kotródott szomorúan,<br>Komótosan, komoran.<br>*<br>Pergő, halk neszek,<br>Őzike, álmában rúg.<br>Meleg éjszaka.<br>Keress máshol, van talány,<br>Magamra hagy a magány.<br><br>Vecsés- Győr, 2016. július 1. ? Kustra Ferenc József - íródott: tanka csokorban. A senrjú -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe: ?Kéretlen társ?. <br>