Feltették a koronát mű vírusnak fejére,<br>Tüskéiben ott lapult a fogának fehérje.<br>Tudósoknak öntelt gőgje hiúsággal párosult,<br>Fel sem fogták vakságukban mennyi ember károsult.<br><br>Pandémiát meghirdették, propagálták ezerrel,<br>Új keletű oltóanyag lesz a népnek csodaszer.<br>Gyorsan került nagy piacra, vastag profit a haszna,<br>Millióknál mellékhatás...nem lehet ok panaszra.<br><br>A halálnak kaszájával aratott a nyavalya,<br>Szerencsére a többségnek szinte nem is volt baja.<br>Szállt a rémhír világszerte, nagy úr lett a félelem,<br>Megláthattuk a rendszerben milyen nagy a fegyelem.<br><br>Jól meggyőzve önkéntesen a nagy tömeg sorban állt,<br>Mind azt hitte csoda-lőre talán neki úgysem árt.<br>A szomszédban bomba robbant, a vírusnak vége lett,<br>Azóta a háborúktól sok jó ember retteghet.<br><br>Jön majd megint újabb ármány, kell néha kis izgalom,<br>Nehogy legyen pórnépeknek olyan nagy a nyugalom.<br>Mesterséges viszály-válság félelmet szül - nagyszerű,<br>Lepel alatt könnyen készül modern-szolga remek-mű.<br><br>De meddig tarthat e rút játék, vége lesz mint mindennek!<br>Bármi is jön drága földből új hajtások élednek.<br>Jó ember ha felbőszül majd, haragjától féljetek,<br>Pokolra jut gonoszságtól embertelen lelketek.

Fényözönnel jött az éjfél, felhő dunnát szaggatott<br>Dörgő hangja nyári záport szomjas földre loccsantott.<br>Tapsoltak a falevelek, hűs szél bókot aratott,<br>Erdőt, mezőt minden élőt a lágy eső itatott.<br><br>Megrészegült a friss víztől szunnyadozó éjszaka,<br>Végre eljött a várva várt álmainak hajnala.<br>A kitikkadt ráncos földnek megszépül a nappala,<br>Bódult lelkét elkábultan éleszti nap sugara.<br><br>Korán reggel a táj felett lehellete hullámzott,<br>Szállt a pára lengedezve, égi áldást imádott.<br>Kókadt vidék felélénkült, pajkos szellő fújdogált,<br>Napkeltével a természet üdeséggel exponált.

Sokszor jó lett volna, Danuta! <br>Ha Te nem csapódsz ide-oda. <br>Voltál is meg nem is, <br>Talán, csak azért is. <br>Lelkünket egyesítni… hova? <br> <br>Egy dolgot kértem, hogy azt megtedd, <br>Mondtam is, hogy ezt el ne feledd. <br>Hiába beszéltem, <br>Tűzed, nem volt értem. <br>Most megtennéd, hogy megkeresed? <br> <br>Életfonalam, már fogyóban, <br>Te lelked, mindig rakoncátlan. <br>Nem vagyunk egymásé, <br>Nem leszünk egymásé. <br>Búcsúzzunk! Vagy nekem fogyóban… <br> <br>Vecsés, 2021. szeptember 1. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK -búcsú- csokorban. <br>

Szerelem kavarog, <br>Eluralja létemet. <br>Kitölti a lelkemet! <br> <br>Szerelem kavarog, <br>Minden reggel ő… felkeltett, <br>Henyélni biz’ nem engedett! <br> <br>Szerelem kavarog, <br>De bármerre… sem találtam meg! <br>Csak álmodozok, mért nincsen meg! <br> <br>Vecsés, 2018. augusztus 22. – Kustra Ferenc József- íródott: 9 sorosban, ami az én fejlesztésem. Szótagszám = 6-7-7 - 6-8-8 - 6-9-9 <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Csendben gondolkodok, <br>Érted halok, <br>Addig élő vagyok. <br> <br>Ihletadóm vagy, <br>Ezen túl vagy? <br>Elvagy? <br>Megvagy? <br>* <br> <br>Már nem fáj, <br>Nem muszáj. <br>Álomtáj. <br> <br>Mért mentél el? <br>Hova mentél el? <br>Lenéztél, <br>Letértél. <br>* <br> <br>Leírnám holnapot, <br>Törölném mai napot. <br>Levetettél, <br>Hagytál faképnél… <br>Mondd, szerettél? <br> <br>Rúgkapáltál, <br>Kicsináltál… <br>* <br> <br>Most bolond vagyok, <br>Szétrobbanok… <br>Nem szárnyalok, <br>Nincsenek válaszok. <br>Csak imádkozok. <br> <br>Magány beütött, <br>Vagányan kiütött… <br>* <br> <br>Untad mosolyom? <br>Szerelmetes harcom? <br> <br>Lelkem most bezártam, <br>Nem erre vágytam… <br>Egyedül kóválygok, <br>Iszok, <br>Sóvárgok! <br>* <br> <br>Már nincs az él’ tem, <br>Ettől féltem. <br>Kettőnket védtem, <br>Jó lesz véltem… <br>Önrészvétem. <br> <br>Megéltem, <br>Elmeséltem… <br> <br>Vecsés, 2015. február 1. - Kustra Ferenc József – íródott a múlt’ szerelemről, septolet csokorban… önéletrajzi írásként, mert elhagyattam. <br>