Lelkem érezte, régen tán íjjász lehettem,<br>Gyerek koromban ezt magam készítettem.<br>Hogy meggyőződjem róla, hát próbát tettem.<br>Íjász kellékeket egyszer én megvettem.<br><br>Örült biz szívem, ősök vére pezsdült,<br>Szállott a sebes nyíl, régmúltba repült.<br>Lélek-vágyam szárnyalt messzire velem,<br>Feszült mint az ín, dagasztotta mellem.<br><br>Emlékeket lassan múltból felidéztem,<br>Felajzott íjjam, ősidőkből feszítettem.<br>Gyerek és harcos egyszerre élt bennem,<br>De végül aztán csak hobbi íjász lettem.

Randis<br><br>Mit lát a jó csaj?<br>Két klassz tag vár most itt rá...<br>A hős és a nős!<br>Félre csúszott az idő,<br>Melyik lesz most a nyerő?<br> *<br> A nő<br> <br>Hol van az a nő,<br>Ki hű...nem lát és nem hall,<br>Ha a nagy ő csal.<br> *<br>A férj<br><br>A nős férj egy hős,<br>Ki nőt nem ver, csak tesz vesz...<br>pénzt hoz...költ, ha mer!<br>Kényelmesen papucsban<br>Elmotyog a garázsban.<br> *<br>A hős<br><br>Hány az a nős hős,<br>Ha teng leng egy szép hölgy, és...<br>A vér csak hűs jég?!

A hatalmas nyárfák alatt múlatom az éjjelt,<br>Fenn az égről repülőgép szemembe küld fényjelt.<br>Búgó hangja megtöri az éjszakai csendet,<br>A mantrázó tücskök hangja békíti a lelket.<br><br>A sötétnek szakadt leplét pók szövi most újra,<br>Ciripelés elandalít, jön egy emléktúra,<br>Múlt időben széttekintek álmodozva mélán,<br>Álmatlanul kis kertemben üldögélek némán.<br><br>Langyos az éj simogató a csillagok bújnak,<br>Felhők között pancsol a hold, gondolatok gyúlnak.<br>Nem jön álom a szememre, éber most a lelkem,<br>Szerte hullott ábrándokat össze gereblyéztem.<br><br>Bíborhajnal fénysugarát türelmesen várom<br>Nem bánom már hogy az éjjel elkerült az álom.<br>Madarakbak bűvös hangja elvarázsol éppen,<br>Elcsavargott kóbor lelkem felhangolom szépen.<br><br>Köszöntöm a virradatot, lant szólal meg zengve,<br>Hálával áld újabb napot, Istent dicsőítve.

Borona porzik,<br>Földnek lelke messze száll...<br>Könnye elapadt.<br>Rátapadt a fűzfákra<br>Szikkadt vidék sóhaja.<br><br>Fűzfák ága csüng,<br>Biggyedten leng hőségben.<br>Sárgult levelek.<br>Cserepes föld szomjazó,<br>Zápor lenne megváltó.<br><br>Sok fűzfa búsul,<br>Már mindegyik szomorú.<br>Aszalt hajtások.<br>Tó vize is buggyad már,<br>Korcsos medre oly sivár.<br><br>Kérges árnyékban<br>A moha is kiszáradt.<br>Fulladt kapcsolat.<br>Álmos halak kábultak,<br>Az iszapban lapulnak.<br><br>Élet nedű fogy,<br>Gyökérzet is fonnyad már.<br>Zivatar...álom.<br>A csapadék megcsappant,<br>Nyár tüzével elillant.<br><br>Kókadt a világ.<br>Forróság kíméletlen.<br>Napfény-perzselő.<br>Élők vágya hűs eső,<br>Jöhetne már megmentő.

Feltették a koronát mű vírusnak fejére,<br>Tüskéiben ott lapult a fogának fehérje.<br>Tudósoknak öntelt gőgje hiúsággal párosult,<br>Fel sem fogták vakságukban mennyi ember károsult.<br><br>Pandémiát meghirdették, propagálták ezerrel,<br>Új keletű oltóanyag lesz a népnek csodaszer.<br>Gyorsan került nagy piacra, vastag profit a haszna,<br>Millióknál mellékhatás...nem lehet ok panaszra.<br><br>A halálnak kaszájával aratott a nyavalya,<br>Szerencsére a többségnek szinte nem is volt baja.<br>Szállt a rémhír világszerte, nagy úr lett a félelem,<br>Megláthattuk a rendszerben milyen nagy a fegyelem.<br><br>Jól meggyőzve önkéntesen a nagy tömeg sorban állt,<br>Mind azt hitte csoda-lőre talán neki úgysem árt.<br>A szomszédban bomba robbant, a vírusnak vége lett,<br>Azóta a háborúktól sok jó ember retteghet.<br><br>Jön majd megint újabb ármány, kell néha kis izgalom,<br>Nehogy legyen pórnépeknek olyan nagy a nyugalom.<br>Mesterséges viszály-válság félelmet szül - nagyszerű,<br>Lepel alatt könnyen készül modern-szolga remek-mű.<br><br>De meddig tarthat e rút játék, vége lesz mint mindennek!<br>Bármi is jön drága földből új hajtások élednek.<br>Jó ember ha felbőszül majd, haragjától féljetek,<br>Pokolra jut gonoszságtól embertelen lelketek.