Van, kinek élet adja… csak tekéznek <br>És élet sűrűjében… csak bengéznek. <br>De már ez sem annyira jó, már rothad, <br>Mit csinálhatsz, ha nagyon fáj a fogad? <br> <br>Keresgélsz, mint hajléktalan kukában. <br>Mennél a télben, tán’ lopott bundában. <br>Zabálnál, mint nagyon gazdag a nagy magányban. <br>Élveznéd életet oroszlán barlangjában? <br> <br>Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc József <br>

Vakablakban meditálok… <br> <br>Fut széles, kanyartalan út, a nagy kanyaron túl a semmibe… <br>Kialvatlan a szemeim, révedve bámulnak a messzibe… <br>Üveg nélküli vakablak... kinézve, fixírozok valamit, <br>Az időóra ketyeg, csapkod benne valami, tán, valakit… <br> <br>Bölcsesség köve nincs... beépítették a kútja kávájába, <br>Lovam is elszaladt, valahol legelész, a kínja poklába. <br>Van-e még bármilyen lelkem? Bolyong vagy csak kicsit elcsavargott? <br>Felhők, ha eloszlanak, mondhatom... csillagfénynek utat nyitott. <br> <br>Zavart ez a világ, szürke füstköd borítja a mindenséget, <br>Sötétben, honnan vegyem elő, a mindent értő lelkiséget? <br>Most, a szélvihar kócolja, a fák borotválkozott ágait, <br>Éjjel, meg a Hold csak megy… érdektelen, intézi a dolgait. <br> <br>Most a télen a kemény fagyok, a kertem felett jártak, <br>Bentről néztem, a holdsugarak is bundába grasszáltak! <br>Azt is láttam bentről, hogy kint gallytördelő szelek jártak, <br>Akkor én bent, melegben örülhetek a hideg máknak? <br> <br>Vecsés, 2015. február 23. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Mi férfiak egy nőért nem könnyezünk! <br>Mi hazafiak, hazánkért könnyezünk… <br>Behunyt szemmel a kezünk zászlót lenget, <br>Nyitott szemmel meg, nem látjuk a rendet? <br> <br>Vecsés, 2009. május 2. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként a hazaszeretről. <br>

Múltamban vájkálás… <br> <br>Hatvannyolc vagyok, régen volt minden, <br>De a vágyódásom él, már másom sincsen, <br>Él és dühöng a vágyaimról végső lemondás… már nincs sincsen…. <br> <br>Jézusom, elképesztő, hogy mért rohan az idő <br>Így én már nem várhatom, hogy majd új élmény kinő! <br>Merengek persze, többféle vágy bennem, de némaság kel, <br>Az én kérdéseimre, már csak a némaság ki felel. <br>* <br>Van bizony oly' reggel, hogy könnyben ébredek, <br>Igy csukott szemmel a múltamba révedek, <br>De eredmény nem szokott lenni, igy aztán mostan nem tévedek. <br> <br>Térdeplőm nincsen, a kérdések földön térdelnek, <br>És tapasztalom, kelek, vágyak csendben térdelnek. <br>Bizony keléskor füstbe mennek álmok, tán’ mire várok? <br>Pedig szépek voltak a gyermekkori álmok… még vágyok. <br>* <br>Megéltem a mélységet a magasságot <br>Megéltem én az illúziós vágyálmot, <br>Megéltem az élet és idő… nagyon heves rohanásokat! <br> <br>Még élek, várom a lehetetlen sok végtelent <br>És addig, hogy még egyszer átéljem lehetetlent… <br>Fájó múltam részletei még üdvözöllek titeket, <br>Lassan múlik el az élet, de várom a lehetetlent… <br> <br>Vecsés, 2016. július 27. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás. <br>

Múltamban vájkálás… <br> <br>A múlt, torzó árnyai köz bujkálni… <br>Kézzelfogható tények közt vájkálni… <br>Az emlékeket az ebek harmincadjáról visszahozni… <br> <br>A múlt, mint egy nagy sziklafal, tényeket őrzi még, <br>Meg régmúlt történéseit is nagyon védi még… <br>A múlt orma csak éppen-hogy fel a nagyon magasba tőr, <br>Kutakodás közben a saját emlék-magányom gyötör… <br>* <br>A múltról tudjuk, csak úgy elkezd eltűnni, <br>Igy már nem emlékszünk, hol lehet vájkálni, <br>Semmibe veszett emlékeket honnan lehetne visszahozni. <br> <br>Biz’ hogy volt már, amikor emlékek keletkeztek, <br>De már biz' nincsenek meg, maguktól jól elmentek… <br>Múlt fénytelen árnyéka is gyötör a lelkiségemben <br>És helyzetem csak rosszabbodik… öregség van lelkemben! <br>* <br>A múltamból tudom, hogy voltak nekem szép <br>Színes emlékeim, arra emlékszek, szép <br>Volt mind féle, de csak a rózsaszínre és kékre emlékszem… szép. <br> <br>Visszamennék én a ’szépekhez’, együtt tölthetnénk <br>Pár napot, de ő már fölvette: eltűnt alakot. <br>Néha kérdezem... ki hangtalanul ismétli nevemet, <br>Közben, tudja ki vagyok... ismételném saját éltemet. <br> <br>Vecsés, 2016. július 24. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás! <br>