Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(3 soros zárttükrös) <br>A félrenézés nem old meg semmilyen gondot! <br>Azzal elhatárolódsz, halmozod a mocskot… <br>A félrenézés nem old meg semmilyen gondot! <br> <br>(6 sorosban) <br>A pletyka vonalán kerítőket kerüld, ha jót akarsz, <br>Mert a pletyka maga a mocskolódás. Nem szükségeled… <br>A pletykázók nem tisztelnek, Te azért tekintélyt akarsz? <br>Nincs, <br>Mert a lényege, ha kipécéztek, jól kitolnak veled. <br> <br>Ne nyújts alkalmat, ha tudod, ésszel, hogy mikor, mit akarsz. <br> <br>(Senrjon) <br>Rájöttél, hogy becsaptak? <br>Neked is hazudtak! Te légy bölcs… <br>Ne magyarázkodj! <br> <br>Vecsés, 2018. december 14. – Kustra Ferenc József <br>

Hangulattalan poéta-történet <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. <br>Nem tudom, mi legyen, még nincs elől papír… munka-kész íróasztalon... <br>A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Át kellene már ültetnem a gondolatokat a tollamba, <br>És papírra vetni, egy fölséges, verses mondanivalóba… <br>Meg kellene örvendeztetni a kedves olvasókat, <br>De, most nem találom a megfelelő gondolatokat. <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Gondolathiány <br>Ami fájdalmat okoz. <br>Sok, más probléma… <br>* <br>Bajok sarcolják <br>Az elmémet, folytában. <br>Lecövekeltem. <br>* <br>Poéta is csak <br>Emberből van, ha igaz! <br>Összeszedettség. <br>* <br>Nem lehet sorson <br>Túllépni, az, az élet. <br>Kire, mi róva… <br>* <br>És kikapcsolni? <br>Ki mondja, képmutató! <br>Nem övé… való! <br>* <br> <br>(10 szavas) <br>Mese nincsen, valahogy összeszedem magamat, <br>Megyek és idehozom az írólapokat. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Hú-hú… de jó, beugrott az első értelmes gondolatom. <br>Egyből minden jobb, rögtön terjed bennem a jó hangulatom. <br>Az új versem címe: &bdquo;A csend sorai”, ezt akkor megírom… <br> <br>Vecsés, 2018. július 9. – Kustra Ferenc József <br>

Bús fürdőruha, <br>Úgy szeretne dolgozni. <br>Strand is már hideg. <br>* <br>Avarpaplanban <br>Élvezem puhaságot. <br>Levélreccsenés. <br>* <br>Ősz jött pőrén, mélázgatnak múlást súgó <br>Lomb-mocorgások, és az éppen lehulló <br>Csillagok távoznak mennyei létünkből, <br>Nálunk meg lesz avar-takarás levélből. <br>Megzizzen nyomukba a part menti nádas, <br>Szellő dala becsapós, mert mézes-mázas. <br>* <br>Eső hidegül, <br>Arcomon őszi a víz. <br>Szürke az égbolt. <br>* <br>Fák is vetkőznek, <br>Bokrok már meztelenek. <br>Győző, kóró-lét. <br>* <br>Szelek már zúgnak, <br>Arcon ver őszi eső. <br>Vizes cipőben… <br>* <br>Est is már hűvös. <br>Takaró alatt alszok. <br>Kutya, házában. <br>* <br>Hideg hajnalok, <br>Ködpárásak a mezők. <br>Már nem sétálok. <br> <br>Vecsés, 2014. október 5. – Kustra Ferenc József– íródott, versben és senrjú –ban. <br>

Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -már majdnem- világháborús világhelyzet… <br> <br>Fekete kosok! Bűn és erény között mi különbség? Tudom, szerintetek semmiség… <br>Fekete kosok! Emberírtó népség vagytok, ha tudnátok, tán’ kútba ugranátok… <br> <br>Nektek kell a háború, mert az aztán a nagy üzlet… ez generálja, hogy bűz is lett! <br>Nektek kell a háború, mert elvennétek az orosz földet, nem keveset, csak mindet. <br>Nektek kell a háború, már manapság nincsen gyarmatotok, így bármit elragadtok. <br> <br>Nektek kell a háború, de tudjátok-e, hogy több mint... fél millió meghalt katona? <br>Nektek kell a háború, de tujátok, sok hadi árvák folyton csak az aput várják? <br>Nektek kell a háború, kiszámoltam gépen, hogy gyerekek… vannak kétszer ennyien? <br>Nektek kell a háború, de vajh' az özvegyek száma? Ő mit mond az árvának máma? <br>Nektek kell a háború, de özvegy egy-szülőnek termett? Hogy nevel gyermekből embert? <br> <br>A migránsokat meg haza akarjátok küldeni? Eme tettetek, háborús bűn és emberiség elleni… <br>A migránsokat ti nevelitek család-ellenségé, haza már nem mennek… halálba nem mennek <br> <br>Fekete kosok! Több nyugati ország atomost akar, ha túléli fejet vakar? <br>Fekete kosok! Nem vagytok emberek, csak pénzéhes népség… fronton halnak emberek! <br> <br>Vecsés, 2024. máj. 7. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és igaz, háborús- történelmi helyzetéről, meg a másik háborúról… Naponta látjuk, TV híradóban a videókat kendőzetlenül! Meg látjuk a háborús uszítók beszédeit is… az atomháborúra! <br>

Hétköznapi pszichológia a gyűlöletről… <br> <br>Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond! <br>Bezzeg a gyűlölet, az meg itt kóricál, ő mint, lélek-vakond! <br>Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond! <br> <br>Föntről csak úgy zúdul a fejemre, sok mérhetetlen mocsok, <br>Öregen már tudom, ennek immár nem lesz vége… csak harcok… <br>Föntről csak úgy zúdul a fejemre, sok mérhetetlen mocsok. <br> <br>Most meg még, támad ez a tetves vírus is, <br>Gödörben elbújni nem lehet… vagy mégis? <br>Most meg még, támad ez a tetves vírus is. <br> <br>Sem kicsiben, sem nagyban nem jó az emberiség, együttműködés képtelen, <br>Sokan igényelnék, de a szeretet hiánycikk, az életmocsok, végtelen. <br>Sem kicsiben, sem nagyban nem jó az emberiség, együttműködés képtelen. <br> <br>Ha kis szeretet legalább volna, valaki leeresztene egy létrát, <br>De a gyűlölet ilyesmire nem képes, néz engem és csak saját hasznát. <br> <br>Matt-fekete éjekben fáklyával kutyagol a balsorsom, <br>Ő csak úgy belép a gödrömbe, jó lenne belerugdosnom. <br>Fénytelen éjekben minek is dolgozzak ekkorát, <br>Itt van a sötét nappalokban végig, a nemjóját. <br> <br>Nincsen már könnyem, minek sírjak, nincsen belenyugvás, <br>Egy, amit tudok, e tetves élet, oly’ haláltusás! <br>Nincsen már könnyem, minek sírjak, nincsen belenyugvás. <br> <br>Itt lent csak mocsok van, abból fölöttébb jól leinformált vagyok, <br>A mocsoknak meg hiába is közlöm, hogy szeretetre vágyok… <br>Bennem lassan már egyéb érzés sincs… pfuj, gyűlölet: csak a nagy szkeptikus! <br>Bejövő szeretet nélkül a mocsok minden, de nem antiszeptikus. <br> <br>Mézes bödön itt biz', nem tölti föl a lelkemet, <br>Így jobb híján fogadja féktelen gyűlöletet. <br>Meggyőződésem, hogy lelkem már öregedvén, nem lobban újra… <br>Szeretettel teli gyermeki mivoltom, nem tör elő újra! <br>Akkoriban én még a gyűlöletről nem is hallottam semmit, <br>Ma meg, mint egy medencében ebben úszkálok… nem várok senkit. <br> <br>Csak úgy tobzódik életem ellen a tehetetlen düh bennem, <br>Mivel én is tudom, hogy életem a saját lehetetlenem… <br>Csak úgy tobzódik életem ellen a tehetetlen düh bennem. <br> <br>Sötét tettek, még sötétebb szavak tódulnak fájón… ellenembe, <br>Istenem, hol van a szeretet? Így élek, a lehetetlenembe’… <br>Szeretetre, mint fő táplálékra volna szükségem, <br>De, ahogy a sorsomat belülről hosszasan nézem, <br>Ez a finom, éltető étek az, amiben nem lesz osztályrészem, <br>Mert ez a tetves fáklyával csoszogó itt van, irányítja létem. <br> <br>Leszögezem, emberi fajban a gyűlölet a legfőbb érzés, <br>Háborúk, anyagi érdekek, a szegénynek uralása; és <br>A béke, mint horizont messzi távolban végleg maradása, <br>Mutatja, hogy ember a farkasa az embernek, nem csak máma. <br>A sötét és a világosság nincs szétválasztva az emberben, <br>Csak él ez a faj, erőszakban, gyűlöletben, lehetetlenben. <br>A mocsok nagy szeretetlenség gödrében a bársonyos vaksötét az úr! <br>Onnan nem is látom, amikor estefelé a napsugár, hah! Elpirul… <br>*** <br> <br>Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond! <br>Bezzeg a gyűlölet, az meg csak itt kóricál, mint lélek-vakond! <br>Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond! <br> <br>Matt-fekete éjekben fáklyával világít a balsorsom, <br>Ő csak úgy belép a gödrömbe, de jó lenne megrugdosnom. <br>Szeretet, éltető étek az, miben nem lesz osztályrészem, <br>Mert ez a tetves, fáklyával csoszogó, irányítja létem. <br> <br>Gondolja valaki, hogy nem próbáltam innen kiszabadulni <br>És akkor szabadon egy szeretetteljes, jó életet élni, <br>A gyűlöletet elhagyni, annak, kinek ez lételeme, <br>De, nem ment, gondoljon bele mindenki és meglesz rémképe… <br> <br>Vecsés, 2020. március 29. – Kustra Ferenc József – versben és 3 soros-zárttükrös -ben íródott és önéletrajzi írásként. <br>