Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Ki mindig kimondja igazat, nem a jogával él, <br>Viselkedésétől magának szabadságot remél. <br>Szabadság azonban nem, &bdquo;majd én igazat megmondom” függő, <br>Így rosszul van értelmezve… legott lesz forró a levegő. <br> <br>Van, ki mindig igazat mond, de ő kellemetlen ember, <br>Vele együttműködni nem lehet, és nem is tud ember. <br>Igazság, egyébként is relatív, eseményfüggő, <br>Meg a befogadónál érzelem, értelem függő. <br> <br>Van, aki az igazságot, nehezen viseli, <br>Mást, mint saját gondolatatát... csak nem szíveli. <br>Ilyen emberrel is együtt kell működni, <br>Sőt, tetszik vagy nem, eszerint kell tisztelni. <br> <br>Ne hidd, hogy mindig megmondani az igazat dicsőség… <br>Ezzel csak más lelkébe gyalogolsz, mi bizony dőreség. <br>Még azt sem tudhatod, hogy neked, akkor igazad van-e… <br>Helyesebb, ha előbb gondolkozol, hogy most jól szólhatsz-e? <br> <br>Vecsés, 2013. június 24. - Kustra Ferenc József <br>

Az öregségről, apeva csokorban… <br> <br>Ép, <br>Kerek <br>Lelkekben, <br>Ember retteg, <br>Szövődményekben. <br>* <br>Ég <br>Pokol <br>Kénköves <br>Örök tüze! <br>Szövődményekben. <br>* <br>Ha <br>Mernék <br>Rettegnék… <br>De, a cél nem! <br>Szövődményekben. <br>* <br>Én <br>Nehogy <br>Remegjek. <br>Már nem leszek, <br>Szövődményekben. <br>* <br>Csak, <br>Nagyon <br>Zeng a csönd! <br>Öregségem, <br>Szövődményekben. <br>* <br>Jő <br>Halál, <br>Holtra vált. <br>Szövődmények… <br>Már, semmi se nincs! <br> <br> <br>Vecsés, 2017. június 19. – Kustra Ferenc József - Pályázatra készült művem. (Irodalmi Rádió) <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>A múltba nincsen semmilyen út, a múltból vissza nincsen -várhatjuk- semmilyen út! <br>Azt tán’ intézik, hogy kiapadt kút adjon vizet, de nincs ott egy csipet víz tünet… <br>Elsőre igen abszurdnak tűnik, mert káván átnézve napfény nem tükröződik. <br> <br>Temetőben sem volt soha semmilyen találkozó, halottaink léte maradó! <br>Persze vizionálom, határokon kéne egy állomás és ott átkiabálás… <br>Hah! Lehet, hogy véglegesen megbolondultam? Bízok, hogy ennyire tán' nem romlottam… <br> <br>Ott vannak nagyszüleim, a szüleim, velük kellene találkozni élő hadnak. <br>Annyira hiányoznak, hogy élem a szenvedésem, ezt elbírni van tehetségem. <br>Ha legalább kísértetként kicsit visszajönnének, úgy örülnék lehetőségnek… <br> <br>Ki tudhatja, hogy ki és mikor kerül át, én is igy várom a megváltást… <br>Megváltóm, ha legalább integetne… de bizony még nincs meg sírom helye. <br>Már tudom, nincs árva találkozási pont sem… vágyam a lehetetlenem. <br>* <br>(HIQ) <br>Cím kéne, <br>Találkozáshoz! <br>Régi vágy. <br> <br>Erdős út <br>Ősvényként is jó! <br>Régi vágy. <br> <br>Betonút <br>Nem volna sáros… <br>Régi vágy. <br>* <br>(senrjon) <br>Krisztusi határoknál <br>Kellen már egy határállomás… <br>Ölelkezés nincs! <br> <br>Temetőben találka, <br>Nem létezik, Teremtő útján. <br>Sírokra gyertya… <br> <br>Úgy tudom, sokak vágya, <br>Kik a találkozót hajszolnák… <br>Kövezett út? Jaj! <br>* <br>(Tízszavas) <br>Vágyhatunk mi botor módon, <br>Ebből mi sem lesz… horkolós álmodón… <br> <br>Vecsés, 2024. szeptember 7. -Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. <br>

Ha van Sorsom, hát az bizony nem szeret. <br>Csak messziről, túloldalról integet. <br>Szerencse adó jó isten, add nekem, <br>Hogy ne kelljen, így... jobb legyen életem! <br> <br>Volt már felettünk mennykő is, tán' több ezer, <br>Lopakodós az alkonyat, körbeteker. <br>De engem Ők csak kevésbé szeretnek, <br>Úgy gondolják, senki vagyok... eretnek. <br> <br>Villám-szimfónia szól a sötétlő égből, <br>Feketés füst száll a sors hajókéményéből. <br>A forró vaskazánban fekete kőolaj ég, <br>A sors tán' részegen henceg; a kezdet már a vég. <br> <br>Mindig is a mézes ajkaival csábított, <br>Én elvesztem örvényében, ő csak ámított! <br>Lehúzott a mélybe... <br>Le a meredélybe. <br> <br>Jobb volna végre embernek lenni! <br>Embernek, másnak nem... soha semmi! <br> <br>Vecsés, 2012. január 6. – Kustra Ferenc József. íródott önéletrajzi írásként. <br>

A poéta estéje… <br> <br>Éjszaka van, ha jól gondolom, akkor alszik, a város <br>Még én aktív vagyok, írok, nem vagyok csak kicsit álmos. <br>Megállok, nagyon figyelek, teljesen tisztán hallom, hogy hallgat a csend, <br>Közben az ablakon még kinézek, lám a félhold mosolyogva esend. <br> <br>Bennem futnak a percek, fent csillagok vannak az égen, <br>Az utcán már senkit nem látok, mily’ sok a csillag éppen. <br>Szobámban mélységesen hallgat a csend, gondolatok tömegben jönnek felém, <br>Ez erőt ad, vágyamat erősíti, sőt végtelen erőt öntenek belém. <br> <br>Hegyes toll, kezemben szántja a papírt, <br>Közben nyomot hagy, egy nagy tinta pacnit. <br>Nem is jutott eszembe, hogy egy pacni mi kárt okozhat, <br>Nem is volt már eszembe, hogy a pacni miket okozhat! <br> <br>Már hallom is a dörgést <br>Az ébredő kétkedést, <br>Hogy ha lecsap a fénykard, <br>A szemedet letakard... <br> <br>Én még estében írni akarok, gondolatim röpködnek, <br>Utólag meg az ellenfeleim, utálkoznak, köpködnek. <br>Még hallom a csendet, csak néha szakítja szét egy komótos dörgés, <br>Még szinte teljes a csend, de már rossz jel az ismétlődő mennydörgés <br>. <br>Nem és nem, nem én gyengülök el legbelül, írok tovább kérlelhetetlenül, <br>Mert miket ma még megírok, az marad utókorra, végeérhetetlenül. <br> <br>Villámláskor le kell oltani a lámpákat, én meg gondosan <br>Majd elfújom a máris kis-csonk gyertyámat, nagyon alaposan. <br>Ó mond csak múzsám, mit látsz, a helyes úton araszolok? <br>Kezemben a lúdtollal, jó papírlapon bandukolok? <br> <br>Jézusom, most majdnem a fejem fölött csattant, <br>Teljesen összetörte a tök süket hallkant… <br>Jézusom, most majdnem a fejem fölött csattant. <br> <br>Majd’ elmennek a helyükről a fák? Ideért a vihar, <br>Villámlik és meg gyorsan elfújom a gyertyámat… pazar. <br>Sietek, bebújok a takaróm alá, gyorsan-hamar. <br> <br>Vecsés, 2016. március 11. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>