Európa egyik nagy tava… <br> <br>Ring a csónak Balaton vízén szüntelen, utasa ő meg én a magyar tengeren. <br>Nemrégen esett az eső, igy a szivárvány kialakult, látvány meg majd’ kicsordult! <br>Csónakom csak visz, élvezem, hogy neki Balaton a neve, Meleg van, nő a heve… <br>Csobbanva látom, hal a levegőbe, biztos meleg vízből ugrott a levegőbe. <br> <br>Több hal is felrepült, ha hozzám egy sem szólt, ez biz' nagyon hiányzott, szinte megkarmolt. <br>A hullámok berepülnek csónakba, bevizezné naptól égő hátam… hólabda. <br>Latom a sok hab is mutogatja nekem magát, de én meg tudom, nézik a hazát… <br>Egyfolytában lesem, csónakomnak menyi habosult hullám jön… sokaság csak gyűjjön! <br> <br>Vecsés, 2024. augusztus 7. -Kustra Ferenc József- íródott: leoninus duóban a haza taváról… <br>

Lett egy háború és azóta egy másik háborús világhelyzet… Lebeg az atomháború rémképe is. <br> <br>Van nekünk keleten is ősz, évszakváltozás közelében...meg van még keletebben... <br>Ősz rafinált, mert sok esőt hoz magával, de a sárral nem ő birkózik, magával... <br>Nyáron nagyon kiszáradt föld élvezettel iszik, mint függő... kezdi érzeni ki ő... <br> <br>Biztos vagyok benne, ősz meg akarja bosszulni múlt nyarat... SMS télnek: hozzon havat! <br>A hadban álló felek a szomszédban, éppen erre készülnek, meg hidegre... jobban! <br>Béke persze nincs még, reszket, mint a nyárfalevél... de ugyanez van az ellenségnél... <br> <br>Drón, az bizony naponta repül erre-arra s nem takarhatjuk le teáscsészével... <br>Háború is tudja, mit tesz az évszak, de harcolók... felek, olyanok, mint félvakok... <br>Tevekénység őszi esőben, nagyon lecsökken, katonák harci kedve nem csökken... <br> <br>Lövedék repül hidegbe is, bár katonáknak a sártocsogás igen nem jó is. <br>Fecskék, gólyák, a ludak más hazába mentek, a katonák bunkerban fetrengenek. <br>Sem egy méretes drón, sem nem egy méretes aknavető, ha jő... nem barát, álnok ő! <br> <br>Béke kendnek, esős időben nem jár erre... jóindulatú, nem front-fenegyerek... <br>Tűzszünet, ha tán'-talán segítene... de manapság a frontok esküdt ellensége. <br>Katonák naponta esdenek... de a latyakos, majd hideg bunkerban, létezzenek? <br> <br>Vecsés, 2024. október 1. – Kustra Ferenc József- íródott, leoninusban, mint a jövő vázlata… a szomszédban cca. 1000 napja kivitelében… Nyugaton a helyzet változatlan. <br>

Időm megállt… rohantam Csinszka! <br>Tudom menjek… de, mond, hogy hova! <br>Kemény vagy mint sínszál, <br>Szerelmünk… abordál. <br>Merre vagy… én, hogy menjek oda? <br> <br>Időm megállt… rohannék Csinszka! <br>Nézek életablakon… hova? <br>Neked nem voltam jó, <br>Panasz szava sem jó… <br>Már nem lesz élet lakodalma… <br> <br>Időm megállt, rohanvást? Csinszka! <br>Keresed élet boldogsága? <br>Velem mér’ nem volt jó? <br>Közbejött… apropó? <br>Idő s tér nem fér láncolatba! <br> <br>Vecsés, 2023. február 17. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Sokszor azért, nehogy higgy a mosolyoknak, <br>Talán álcái a takart problémának, <br>Bár létezik a mosoly, ami őszinte, <br>Annak örülhet az ember szíve, lelke. <br> <br>A hamiskás mosolyt oly' nehéz felismerni... <br>Szívdöglesztő mosolynak, nehéz ellenállni... <br>Gondolkozz! Jobb mielőbb a földre leszállni... <br> <br>Vecsés, 2014. április 25. - Kustra Ferenc József <br>

Az élet harcra tanítva rettegtet, <br>A félelem vaksötétben remegtet. <br>A szeretet föltehetően egy angyaltól ered, <br>A gyűlölet meg a démonból dühödten rád mered?! <br>Ha holdfény süt reád, és a nyugalom örvényin baktatsz, <br>Nézelődsz, sötétben nem látsz, jobb híján felhőket vallatsz… <br> <br>Boszorkányokat, a gonoszokat, hogy lehet elgáncsolni? <br>A meghalt, eltűnt hősöket hogyan lehet felmagasztalni? <br>Pedig ez benne van az új, a modern jövőképbe, <br>Nem bánnád tudni, mi várható még a modern létbe? <br>A mai lét szinte könnybe fulladt mosoly… <br>Közben azt sulykolják neked, ez nem komoly. <br> <br>Ha mögötted elhagyva, elárvult a kárhozat, <br>Előtted meg, csodás lesz a nyílt jövő varázslat, <br>Akkor az életed még rendes kerékvágásba is kerülhet, <br>Élted a nagy boldogságban, mint a nagy Alföld, úgy elterülhet! <br> <br>Töredezett jövőképnek balsors a látnoka, <br>Balszerencse a tűzetlenség hűlt zsarátnoka… <br>Értékelted már, hogy mi az, mi lehet, mi jövőben elveszhet? <br>Már a közömbösség a vigaszod? Lehet, hogy a lét megveszhet? <br> <br>Vecsés, 2014. május 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>