Megbeszélt kerékpártúrára indultam, bár égbolt nagyon felhős volt, <br>Tizennégyen beszéltük meg, siettem, hogy odaérjek, ez roham volt. <br>Közben fél szememet a felhőkön tartottam, jó ideges állapotba… <br>Ahogy fölfelé néztem, belehajtottam a félig telt vizesárokba. <br> <br>Úgy áradt ajkamról a szó, mint egy hegyi vízesés cseppjei, <br>Rondák voltak, csak hullottak, mint télies hó kristálycseppjei. <br>Lemerültem teljesen, mint Búvár Kund, ki régen-hajdan volt, <br>A sáros víz hideg is volt, még jó, hogy benne jégcsap nem volt. <br> <br>(Septolet) <br>Kimásztam, <br>Bicajt kihúztam, <br>Tanakodtam… <br> <br>Ázott ürge voltam, <br>Magamba karoltam, <br>Menjek-e… hosszan meditáltam. <br>Magamba, komorodtam. <br>* <br> <br>(Sedoka duó) <br>Fönt irtóztatón dörrent, <br>Majd’ fejemre estek a felhők. <br>Eső fürdetett. <br> <br>Föltámadt a szélvihar, <br>Arcomba vágta, mind… az esőt. <br>Csak menekülni… <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba, <br>Széllel, erővel szembehajtottam, kínnal szemem néha jól becsukva. <br>Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Közben azon rágódtam, társak megvárnak-e vagy otthagynak? Ennyit piszmognak? <br>Míg egyszer csak első kerék kifordult, szerencséim sorjában mind elhagytak. <br>Arccal estem a centi vastag sárba, és hallottam, hogy istenek vinnyognak. <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Orrom vége eleredt, keveredett a sárral, <br>Ilyesmi biztos nem esik meg tán' senki mással… <br>Orrom vége eleredt, keveredett a sárral. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Az eső gyorsan lemosta ezeket a vad nyomokat, <br>Én meg döntöttem, haza fordulok… mondtam új átkokat. <br>Útközben már nem estem el, de úgy néztem ki, mint a dagonyázó erdei disznó, <br>Az út tele volt zápor-patakokkal, kerék fölverte a sarat… ő így a disznó! <br> <br>Épp nem volt otthon senki, nagy, a legnagyobb szerencsémre, <br>Beültem a kádba, elmélkedtem is nagy békességbe. <br>Jó forró vízben talán két órát henyéltem, <br>Másnap reggel meg szép napsütésre ébredtem. <br> <br>Vecsés, 2021. január 29. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Vázlatosan a láthatóról… <br> <br>(bokorrímes) <br>Folynak a könnyeim és mindet felperzseli a sáros föld… <br>Fogynak a könnyeim és rögtön mind elnyeli a sáros föld. <br>Könnytelen vagyok már, de nem könyörtelen <br>Könnytelen vagyok már, nem szeretettelen. <br>Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem becsüli… <br>Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem igényli… <br> <br>(HIAQ) <br>Szépre-jóra vágyni? <br>Enélkül éltet leélni… <br>Szépre-jóra vágyni? <br> <br>(bokorrímes) <br>Az emberi szeretet, már elzarándokolt <br>És talán nem hagyott a lelkekben hírmondót! <br>Hova-merre mehetett vajon? A lakatlan életsivatagba? <br>Vagy kóborolva ellátogatott a szomszéd borszőlő lugasba? <br> <br>(HIQ) <br>Ó, lélek! <br>Talán elveszek? <br>Jaj, félek… <br> <br>(bokorrímes <br>Élet is elment, <br>Semmi jó nem lett. <br>Szeretetem kinek? <br>Nem kell már senkinek… <br> <br>(anaforás, bokorrímes duó) <br>Sivár pusztaságom, sírva körbejárom, <br>Sivár pusztaságom, nekem… igajármom. <br>Sivár pusztaságom, bánat generátorom, <br>Sivár pusztaságom, sírva akadta torkom. <br> <br>&bdquo;Szép életem” mára már, mint halál kultúrája… <br>&bdquo;Szép életem” mára már, halál hívó dudája… <br>&bdquo;Szép életem” mára már, mint halál kultúrája. <br> <br>Vecsés, 2019. április 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Anyába is lehet csalódni… <br> <br>Egy vén huncut lett vagy talán más az élet? <br>Én magam azt hiszem gonosz, mert mivé lett… <br>A szép és boldog gyermekkorom… sok-sok év <br>Nyugalma és biztonsága, volt boldog rév… <br> <br>Budapest, 2000. július 15. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás. <br>

Én esdek rendszeresen, de kérem, meghallgattatik-e? <br>Én, amit belefoglalok, az kérem, megtéttetik-e? <br>Az én imába foglalt kéréseim, nem hallgattatnak meg? <br>Az én hithű esdéseim, lehet, hogy nem is tétetnek meg? <br> <br>Vecsés, 2014. október 4. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat! <br>Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat… <br>Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat. <br> <br>Van saját navigátora, hogy célt, engemet nehogy tévesszen, <br>Hogy lélekkínzásokat, örömmel tegye, jó hosszan élvezzen… <br>Megfogott engem, hogy életítélet végrehajtóm lehessen. <br> <br>(Senrjon trió) <br>Alakulása nekem… <br>Semmi megy csak egyenes úton. <br>Bánatoskodok! <br>* <br>Látszólag egyenesen <br>Haladni becsapás, ámítás. <br>Bánatoskodok! <br>* <br>Az élet nem fürj húsi, <br>Inkább, nagy döghús a dögkútból. <br>Bánatoskodok. <br>* <br> <br>(Apeva) <br>Gyors <br>Meglét. <br>Születés. <br>Életút meg <br>Eredménytelen. <br>* <br> <br>(Bapeva) <br>Szülés. <br>Megjöttem, <br>Ordítottam. <br>Már éreztem én <br>Ezt nem kellett volna… <br>Körülnéztem, jó nem volt… <br>De az akaratom... sem volt <br>Homlokomon meg pech lovagja! <br>Mibe fogjak mi, ha nem sikerül? <br>Barát sincs, csak nagyjából ellenfelek. <br>* <br> <br>Tettel állandóan korhol az élet, <br>Hogy ki ne szabaduljak, <br>Folyton fényezi kemény ketrec-létet. <br> <br>Az élet, maga az elviselhetetlen lét, <br>Faramuci, maga szabályozza a létét! <br>Valami kén', gondoltam saját víziómra, <br>De ez nem jön, megteszi így ócska vízóra! <br> <br>Nagyon vágyok, hogy jól megszűrt tiszta vizet öntsünk életpohárba, <br>De vajon megoldható-e az utolsó előtti végórákban? <br> <br>Eljátszom a köd-nélküli láthatatlant, <br>A lelki gond nélküli kis csomagtalant… <br> <br>Vecsés, 2020. november 10. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott. <br>