Ez az? <br> <br>Életemben mind torzók lettek a saját-kútfő döntéseim, <br>Nekem mindig csak befuccsoltak a saját elmélkedéseim… <br>* <br>Van, ki felismerés <br>Hiányában olyan… marad. <br>Van ki meg hiába?! <br>Sorsom irányítás nélkül <br>Egészen üres, leépül... <br>* <br>Makovecz féle, eklektikus, vagy kékfestő a stílusom…? <br>Ha megérem, ha rájövők, nem felejtem, nektek elmondom… <br> <br>Tudom, hogy a jó az életben, a különleges áldás, <br>És csak ritkán zárul jó eredménnyel a csodavárás… <br>Akinek meg bejön, az mondhatja, ő élet-dalárdás… <br> <br>Az életem az életházam ajtaját, mindig zárva tartotta, <br>Oda besétálni sosem tudtam, pedig esdekeltem, kopogva... <br>Kajánul kinevetett, törjem be az ablakot… bejutás módja! <br>* <br>Dőre ember lakna <br>A saját életházában! <br>De sors a házmester?! <br>Én majd megtöltöm élettel <br>Szobám, lelkem szeretettel. <br>* <br>Így aztán sohse tudtam, hová is tartozok, <br>Azt meg hiába tudtam, hogy én mit akarok… <br>Szegényen… nálam nem halmozódtak vagyonok. <br> <br>Nem volt nekem rétem, ahol elsétálgathatok, <br>Nem volt nekem helyem, ahol elkóborolhatok… <br>Nem volt valóm, erőm, hogy ezen változtathatok. <br>* <br>Kiszabott életút, <br>Az mi véglet ki van róva. <br>Múlton változtatni? <br>Voltom már régi, feledő, <br>Csodás még lehet a jövő. <br>* <br>Eljártam, erre, arra, tudatosan mentem, <br>Volt, hogy a járt utat járatlanra cseréltem, <br>Vállaltam én ha, bármerre is kanyarodott, <br>Akkor is, ha sűrű köd, nem is szakadozott! <br> <br>Meg kellene tudnom, mielőtt végleg elmegyek <br>Miért én vagyok, kit folyvást beköpnek a legyek… <br>Élet rám parancsolt, ha idő van… úgyis megyek... <br> <br>Léteznek, kiknek az élet egy pozitív fergeteg, <br>És vagyunk mi sokan, kiknek az ötlete gyermeteg. <br>Ezeken a végleteken változtatni nem igen lehet, <br>Ami a miénk volt, az miénk volt, ki nekünk magát kellett! <br> <br>Elmélkedésem volton, múlton, dőreség, mint másoknak, <br>Mert bizony nincs lehetőség ellenállni a csápoknak… <br>De elmondtam, megkönnyültem, részeseként... a báboknak… <br>* <br>Menni vagy nem menni? <br>Ez itt a Hamleti kérdés… <br>De a sors a döntnök! <br>S ha lépek egyet előre, <br>Gondolhatok már jövőre. <br>* <br>Van, ki nem bírja már, <br>Ő változtat! Dalnak vége… <br>Kevés, ki visszatér! <br>Mert a változás, az remény <br>A szorongás rút közepén. <br> <br>&bull; <br>Sors, kire mit rótt ki… <br>Teljesül, részlet és a vég. <br>Sors az emlékkönyvben. <br>De mi van, ha mégse jó ez? <br>Ha kudarc vár reám, mi lesz? <br>* <br>Sors könyve, ha lejár, <br>Minden marad az emlékkönyvben. <br>De, múlt? Kit érdekel? <br>Múltam nem segít semmit se, <br>Csak a könnyem lett hű kincse. <br>* <br>Az, aki már elment, <br>Múl, emberek tudatából… <br>Ki fog emlékezni? <br>Mégis emlékszem a percre, <br>Bár elmém múltam feledte! <br> <br>Vecsés, 2016. április 24. – Mórahalom. 2020. január 17. - Kustra Ferenc – a verset és a HIAQ –kat én írtam, alájuk a TANQ verset, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla <br>

(Bokorrímes) <br>Eső verte úton nyomorultul sántikál a sorsom. <br>Közben meg hallom, hogy dúdol: ’éltedet hátamon hordom’! <br>Nem érdekli, én mit gondolok, ő az én dudorászóm… <br>* <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>Gázlámpák fénye erőlködik, hogy a ködöt elűzze, <br>És majd a jövőt az új sötétben gyorsan kibetűzze… <br>Gázlámpák fénye erőlködik, hogy a ködöt elűzze. <br> <br>Eső verte az utat és most arra kószál a sorsom, <br>Hogy ezt a tetves irányítót követem... a balsorsom… <br>Eső verte az utat és most arra kószál a sorsom. <br>* <br>Nem tudom, hogy mi is várható és az meddig tart, <br>Csak azt tudom, sorsom a létével jól betakart. <br>* <br>(Septolet) <br>Mennék másfelé <br>Jófelé, <br>Élet az éjjelé… <br>Istené. <br> <br>Köd sorsomnak segít, <br>A mindenit… <br>Engem dühít! <br>* <br>Kutyaszőrből van a sapkám meg az életem, takaróm, <br>Állítólag eső ellen jó, de hinni nem akarom. <br>A köd is eső, csak ő nem kívánkozik leesni, <br>Igy meg részemről, neki már nem tudok miben hinni! <br>Sorsom, amúgy csak magában, rohan előre, <br>Készíti nekem a zárótüzet… előbbre! <br>De milyen az ilyen sors, <br>Mert nekem biz' nem sármos... <br>* <br>(Senrjú) <br>Látom köd marad, <br>Sorsommal együtt halad. <br>Életutálat! <br> <br>Vecsés, 2015. december 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Öregnek, mi az élet? Inalnak, az évek, szinte nyomukba sem érek. <br>Hol koszos hólében élnek életek, hol realitásban kényszerűen élek. <br>Cukros vagyok, de másféle ’kemény’ bajom nincs, mondják… életem egy kincs. <br> <br>Néha jól-mélyen belenézek magamba és nem zavar pókháló a hajamban. <br>Kékességes égségben nappal-éjjel szépet keresek, jó mellett legyeskedek. <br>Hmm… a lelkem -érzem- még nem öregszik, fiatalos maradt, de ezzel nem kérkedik. <br> <br>Azért nem baj, a balsorsom a himnuszát dúdolja, ezt a reggel is mormolja… <br>Föl kéne mennem a messzi magas hegyre, hogy lelkemnek legyen meg a kegye…. <br>Nos, ma itt közeleg az éjes este, a messziben világít egy kemence… <br>Nézem a sötétedést, lesz itt lefekvés, de vajon reggel lesz-e fölkelés? <br> <br>Vecsés, 2024. július 5. – Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként, leoninus csokorban. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>A múltba nincsen semmilyen út, a múltból vissza nincsen -várhatjuk- semmilyen út! <br>Azt tán’ intézik, hogy kiapadt kút adjon vizet, de nincs ott egy csipet víz tünet… <br>Elsőre igen abszurdnak tűnik, mert káván átnézve napfény nem tükröződik. <br> <br>Temetőben sem volt soha semmilyen találkozó, halottaink léte maradó! <br>Persze vizionálom, határokon kéne egy állomás és ott átkiabálás… <br>Hah! Lehet, hogy véglegesen megbolondultam? Bízok, hogy ennyire tán' nem romlottam… <br> <br>Ott vannak nagyszüleim, a szüleim, velük kellene találkozni élő hadnak. <br>Annyira hiányoznak, hogy élem a szenvedésem, ezt elbírni van tehetségem. <br>Ha legalább kísértetként kicsit visszajönnének, úgy örülnék lehetőségnek… <br> <br>Ki tudhatja, hogy ki és mikor kerül át, én is igy várom a megváltást… <br>Megváltóm, ha legalább integetne… de bizony még nincs meg sírom helye. <br>Már tudom, nincs árva találkozási pont sem… vágyam a lehetetlenem. <br>* <br>(HIQ) <br>Cím kéne, <br>Találkozáshoz! <br>Régi vágy. <br> <br>Erdős út <br>Ősvényként is jó! <br>Régi vágy. <br> <br>Betonút <br>Nem volna sáros… <br>Régi vágy. <br>* <br>(senrjon) <br>Krisztusi határoknál <br>Kellen már egy határállomás… <br>Ölelkezés nincs! <br> <br>Temetőben találka, <br>Nem létezik, Teremtő útján. <br>Sírokra gyertya… <br> <br>Úgy tudom, sokak vágya, <br>Kik a találkozót hajszolnák… <br>Kövezett út? Jaj! <br>* <br>(Tízszavas) <br>Vágyhatunk mi botor módon, <br>Ebből mi sem lesz… horkolós álmodón… <br> <br>Vecsés, 2024. szeptember 7. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>

A fákat színes-őszies vegyes szín belepi, <br>A hajnali alig meleg… levél szőnyeget teríti, <br>Köd-sürjes pára lebeg a színtelen rét felett, <br>Jó lenne itt, újra megint járnánk az avar felett! <br> <br>Séta közben hallgatnánk, levelek múlás dalát, <br>A hűvösben a kantáta, alig szedi össze magát… <br>Lenagyobb hangot a fölre esett levelek adják, <br>S ha rálépünk, recsegés lesz… fáj, mondják. <br> <br>Nemrég még meleg volt, ősz nem mutatott nyomot, <br>Most azonban lecsapott és ügyesen mit ki sem hagyott! <br>Felhős most idő, éjjel a hold, igy nem is tud körülnézni <br>De holnap már napnak szabad lesz, tájra melegcsét küldeni. <br> <br>Vecsés, 2016. július 14.- Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>