Így éltem az életem…
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Nekem soha nem volt benne víz
<br>Nem érezhettem, hogy mily' víz íz!
<br>Nekem soha nem volt benne víz.
<br>
<br>(leoninus)
<br>Parti nagyobb sziklákról, kisebb-apróbbak leestek, ami nem volt máshol.
<br>Ezeket kellett nekem kerülgetnem, óvakodni, hogy lában ne sértsem.
<br>Igy aztán soha nem tapasztaltam, egy sodrást sem, volt nagyon bíz' elegem...
<br>Az én köveimet sem hullám, se vízsik nem mosta, mentem a kanyarba...
<br>
<br>Életemet sem algák, sem halak nem gátolták, bírók igy ezt nem számolták.
<br>Víznek a sodrása nem lökött le lábamról, néha feküdtem álmosságtól...
<br>Sok helyen a part magas volt és oly' meredek, életrészek lehetetlenek.
<br>Kis sziklák, soha nem miért koptak, létembe kőkeményen fogva tartottak.
<br>
<br>Kerestem és szépséges tavirózsákat, de ó! Ha találtam volna morzsákat...
<br>Bizony még nekem kellett félni, ha ár utolérne, ülök-e még karosszékbe?
<br>A kietlenség, szárazság, a halmentesség, kisért az élet, mint közellenség...
<br>
<br>Vecsés, 2024. augusztus 9. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
<br>
Úristen!
<br>Micsoda kék ég.
<br>A szépség.
<br>*
<br>Árnyékok
<br>Látványban vannak.
<br>Onnan is!
<br>*
<br>Mély kútban
<br>Is tükröződik…
<br>Hullámok?
<br>*
<br>Hegylábnál
<br>Aratás folyik.
<br>Napsütés.
<br>*
<br>Egy harang
<br>Szava itt terjeng.
<br>Van, hol bús…
<br>*
<br>Izzadok
<br>A lelkem zenél…
<br>Kék lepel…
<br>
<br>Vecsés, 2024. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott: a nyáridőről. HIQ csokor, aratás környékén… (A HIQ versforma az én fejlesztésem!)
<br>
(3 soros-zárttükrös duó)
<br>Lassacskán, de minden nap közeledünk a saját halálhoz,
<br>Mindennap egy reményt eltemetünk a majdani halálhoz…
<br>Lassacskán, de minden nap közeledünk a saját halálhoz.
<br>
<br>Boldogságunk nagyságos vágyát, örömünk reményét sorsban temetgetjük,
<br>Tehát ezek mulandók… gyötrelmes érzéseket halálhoz elkezdhetjük…
<br>Boldogságunk nagyságos vágyát, örömünk reményét sorsban temetgetjük.
<br>*
<br>(anaforás, leoninus duó)
<br>Múlandó a földön minden, szinte észrevétlen.
<br>Múlandó eme földön minden, de csak lassan, csendben.
<br>Múlandó a földön minden, sikamlósan észrevétlen.
<br>
<br>Aki szeretett, az nem hal meg soha(!), talán lesz neki még föltámadása…
<br>Aki szeretett, azt is porába temették, bár lehet, hogy sivatag porába…
<br>Aki szeretett, szerelem kincsei vannak porába, akár egy dűne porába…
<br>*
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Kinek szeretettel teljes a szíve, az bizony el nem porlik,
<br>Megmarad a halálában mi közjóként a tömegre omlik…
<br>Kinek szeretettel teljes a szíve, az bizony el nem porlik.
<br>*
<br>(senrjon csokor
<br>Szerető szív emléke
<br>Szerettei között megmarad
<br>Örök emlékek!
<br>
<br>Az ismerősök között
<br>Szerető szív, még erőt is ad.
<br>Örök emlékek!
<br>
<br>Azonban nem az hal, kit
<br>Eltemettek! Ki nem szeretett…
<br>Szeretetlenség…
<br>
<br>Vecsés, 2021. szeptember 24. – Kustra Ferenc József – íródott; egy ismeretlen szerző azonos c. versének az átiratként.
<br>
Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?
<br>Messze vagy, de veled lennék, most rögtön immár…
<br>Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?
<br>
<br>Most még jólesőn dagonyázhatnánk a Balatonba,
<br>Lefröcskölnélek, tán' így játszanánk a Balatonba.
<br>Jövő héten, már ősz jön, hűl a víz a Balatonba.
<br>
<br>Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost,
<br>Kipróbálhatnád velem, a lekváros lángost…
<br>Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost.
<br>
<br>Közben persze figyelnénk… van-e tán' viharvészjelzés?
<br>Mert az, egy komoly dolog… a Balatoni vészjelzés.
<br>Mi ne mulasszuk el… a vízből való gyors kiérés.
<br>
<br>Föl is vehetnéd még a szép tavalyi fürdőruhádat,
<br>Bent a vízben nem látszik… jövőre fölveszed... újadat!
<br>Pihenésképpen, ha volna szabad árnyék, lepihennénk,
<br>Aztán amikor gondolnád, bármikor visszamehetnénk!
<br>
<br>Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk,
<br>Bent a nyakig erőben, hogy ne félj, egymást átölelnénk!
<br>Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk.
<br>
<br>A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is,
<br>Meleg nyárban havonta… legalább két hetet eltölthetnénk is…
<br>A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is.
<br>
<br>Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy,
<br>De talán jövőre újra gondolkozhatnánk, ha itt vagy…
<br>Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy.
<br>
<br>Vecsés, 2023. augusztus 25. – Kustra Ferenc József- Íródott: alloiostrofikus versformában a Balatoni nyárról…
<br>
Hétköznapi pszichés tanulmány általánosságban… főleg manapság, lét-megmutató!
<br>
<br>(Halmazrímben)
<br>A politikus oly' érdekes fajta,
<br>Mindenhol terem, mint a sok-sok pelyva.
<br>Akinek nem inge ne vegye magára,
<br>De politikus van ki… nemzet csótánya.
<br>
<br>Van persze köztük értelmes, sőt, okos,
<br>Mondjuk… az ő intézkedésük valós!
<br>A többség azonban csak állásban van,
<br>És rosszul dönt, ez a képessége van.
<br>
<br>Látjuk, a rossz döntéseket a népük ellen hozzák,
<br>Nem érdekli őket… nem jönnek el tanácsért hozzánk.
<br>Ők ide születtek… de "nem olyan nagyok”,
<br>Nem olyanok, mint elődeik… a „nagyok”.
<br>
<br>A politikusokat a nép szavazza meg,
<br>Lapon; ikszével „az ő népe” válassza meg.
<br>Költői kérdés: kit, "ha nem népét" kellene képviselnie?
<br>Ezt a hazafias terhet neki kellene elviselnie!
<br>
<br>Nem? Mert jó részük nem ilyen, csak van neki
<br>Egy jól fizető állása, és bumm, neki
<br>Olyan dolgoknak, mit nem is tud, nem tanulta,
<br>Előtte állampolgár volt, nem gyakorolta.
<br>
<br>A pszichéje azonban, mint a saját kútfője
<br>Diktál, eluralja így ez saját útvesztője.
<br>Tárgyi tudástól kicsit sem zavartatja magát,
<br>Intézkedik, nyilatkozik, dagassza számláját.
<br>
<br>Ők a nagyon szerencsés emberek, őket nem rúgják ki
<br>Az ő lakásukat a végrehajtók, öngyilkossági
<br>Rohamot okozva nem árverezik és adják el.
<br>Gondtalanul élnek, a lelkükben ezen „teherrel”?!
<br>
<br>A nép nagy része "lassan" éli sok gondokkal teli életét,
<br>Politikust nem érdekli… növelhesse takarékbetétét.
<br>Ő gyarló emberekkel és az életükkel nem foglalkozik,
<br>Majd ő a bajokat megoldja… altat minket és fogadkozik.
<br>
<br>Fő baj azonban, hogy nem elég neki a hatalom,
<br>Ha belekerült, eluralta lelkét a vígalom,
<br>Akkor már ő akar a legokosabb is lenni,
<br>És már nem kell neki gondolkozni, csak így tenni...
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Többet, nem is írok, mert akkor lehet, meglakolok
<br>Előjönnek a mundérvédők, kik engem tarolók...
<br>Többet, nem is írok, meg akkor lehet, meglakolok.
<br>
<br>Vecsés, 2012. április 21. -Kustra Ferenc József
<br>