Pirkadatkor várom, hogy reggel legyen. De már jön is, látom… <br>Most hozok neked virágot, hogy az teljeséggel friss legyen… <br> <br>Nézem csak micsoda hasadó ez a pirkadat, <br>Mosolygása szépé teszi kezdődő napomat. <br> <br>Érzem a lelkem már emelkedne menne a mennybe fel, <br>Milyen jó érzés ez... a lelkem előre ünnepel. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálaink vagytok, <br>Reggel, nap sugára is várja, hogy nagy élvezettel süsün rátok... <br>Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálaink vagytok. <br> <br>A marcona férfi lelke, csak nálatok keresheti az egyetlen vigaszt, <br>Aztán már kiolvashatod, hogy bizony ő csak téged szeret, mint valós &bdquo;igazt” ... <br>A marcona férfi lelke, csak nálatok keresheti az egyetlen vigaszt. <br> <br>(Septolet) <br>Álmomban ragyogsz, <br>Nem csavarogsz, <br>Belém ivódsz! <br> <br>Tiszta a szíved, <br>Retteneted, <br>Nincs neked. <br>Van, szerelem-becsületed. <br> <br>Jó veled a nagy szeretet, megyek is rögvest virágért, <br>Hogy bizony legyen több neked, de most egy nagy vázányiért... <br> <br>Vecsés, 2024. március 5. – Kustra Ferenc József <br>

Asszonyok, lányok, <br>Együtt vagyunk boldogok! <br>Nélkületek bíz’… <br> <br>Mind’ hódolatunk <br>A tiétek, mi adjuk. <br>Jaj, nélkületek… <br> <br>Tudjuk, hogy Isten <br>Velünk… nekünk teremtett! <br>Mély tiszteletünk… <br> <br>Vecsés, 2024. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: senrjú trióban. <br>

Rég elmúlt éjfél,<br>Kong álmatlanságomban <br>Telihold-hatás.<br>Gondolatot szavakba <br>Mondat-paplan takarja.<br><br>Már hajnalodik,<br>És pirkad az ébredés...<br>Horizontális.<br>Arany kör-hold kifakul,<br>Hófehérré alakul.<br><br>Új reggel ébred,<br>Kávé illata frissít...<br>Csészémben pancsol.<br>A pillanat szétfolyik,<br>Szó-erdőben bujdosik.<br><br>Vertikálisan<br>Nyújtott lesz mai napom...<br>Ásító inas.<br>Munkácsyra gondolok,<br>Estig majd elmotyogok.

Modern dizájn - mondattalan,<br>Csak pereg a szó<br>Jelek nélkül minduntalan.<br><br>Elsősorban az alkotó,<br>És kritikus érti mirevaló.<br><br>Ez az elme-pallérozó.<br><br>Nem maradi, új a stílus,<br>Vagányságban nincsen rítus.

Nyújtsd kezed felém,<br>Tedd aszalt tenyerembe<br>Csak tarthassam én,<br>S érezzem pulzusod<br>Ahogy szíved dobog belém;<br>Lüktetve olvad lélek-fény.<br>Ez több a szerelemnél...<br>Hiszen ifjúságod s egész léted<br>Ha e földi idővel méred-<br>Akkor...azóta<br>Igéretedhez hű volt véred.<br>Már unokáink ölelnek<br>Engem s téged.<br>Ez több a szerelemnél...<br>Szépkorúvá velem cseperedtél.<br><br>Nyútsd kezed felém,<br>Hogy merülhessek én<br>A végtelen peremén<br>Nyugalmadba, s ha majd hív az ég-<br>Így békés lesz a vég.<br>Ez több a szerelemnél...<br>Szépkorúvá velem együtt cseperedtél.<br>Két fél vagyunk egy Egésznél.