Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia
<br>
<br>{Septolet}
<br>Lélek,
<br>Érzelem,
<br>Nem félek,
<br>Nem félem…
<br>
<br>Lelkem kitárom,
<br>Nézek körül ködben, nem bánom…
<br>Vágyom…
<br>*
<br>
<br>{Keresztrím}
<br>Az emberi lélek épp' olyan, hogy nem árt neki,
<br>Ha néhanapján, de kissé meghunyászkodik.
<br>Olyankor jó, ha keresi a fényt távol, messzi…
<br>Mert bebetonozódott, ködben nem látszódik.
<br>*
<br>
<br>{Kínai versforma; "Shiliuziling" Szótagszám=1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa- (x=szabad)}
<br>Ám
<br>Én lelkemben az énem…
<br>Sorsom üt!
<br>Jobb lesz? Nem félem…
<br>
<br>Vecsés, 2019. április 3. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
<br>
A tavasz…
<br>
<br>Itt van biz’ tavasz már.
<br>
<br>Mi egy új életszakasz,
<br>Így derű felé haladsz.
<br>Itt van már a tavasz.
<br>
<br>Élvezhetjük a jó időt,
<br>A kellemes langy levegőt.
<br>
<br>Itt van várt tavasz már.
<br>
<br>Jó kiszabadulni lakásból,
<br>Meg kell szabadulni… kabáttól.
<br>
<br>Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc József – 9 soros versforma.
<br>
Viaszban a gyertyabél csonkig ég,
<br>Horizont egybeolvad; Föld és Ég.
<br>Gyertya, amíg ég, fényt ad és kormol,
<br>Sorsom meg bíz’ csak kormol és karmol.
<br>
<br>Viaszt megolvasztja tűz melege.
<br>Elég lassan, a fényt adó bele.
<br>Alig van viasz, mi belet tartsa,
<br>Már látszik, hogy lekonyul a lángja.
<br>
<br>Elillan a fény, már nem vet árnyat,
<br>Élet letarolja a nagy fákat.
<br>Gyertyaláng már leég, nem világít,
<br>Nem is látni így az erdő fáit.
<br>
<br>Budapest, 2000. április 10. – Kustra Ferenc József
<br>
Meditáció pszichés alapokon…
<br>
<br>Az életében, mindenkinek vannak bizony kis-dolgai,
<br>De keveseknek adatik meg, hogy legyenek nagy-dolgai…
<br>Kis-dolog-e, ha a vízből pára, majd nagy felhő lesz?
<br>Nagy-dolog-e, ha a felhő vízcseppekként, eső lesz?
<br>
<br>Kis-dolog-e akaratlanul, de valakit megölni?
<br>Nagy-dolog-e háborúban sok embert csak úgy lelőni?
<br>Kis-dolog-e az embertömegek felett uralkodni?
<br>Nagy-dolog-e otthon egy rabszolga-cselédet tartani?
<br>Kis-dolog-e az utcán, egy ártatlan embert megverni?
<br>Nagy-dolog-e ártatlan kutyakölyköt vízbe fojtani?
<br>
<br>Az élet, sokaknak egészen mást, keveset jelent,
<br>És keveseknek jelent, élhetően nagy végtelent.
<br>Van kit a saját elborult agya irányít,
<br>És van, kit teljesülhetetlen álom ámít.
<br>
<br>Meg az emberek kb. tízévente biz' megváltoznak,
<br>Persze vannak, kiknél az alapok nem másulnak.
<br>Van ki töményen, a sűrűben éli életét,
<br>És van, kinek a jellemzőség adja meg létét.
<br>
<br>Kis-dolgok-e ezek, vagy mind nagyok?
<br>Kérdés, elvégezni mit akarok?
<br>
<br>Nincs az életre két teljesen egyforma recept,
<br>Vagy beszélhetsz tájszólásba, de érted a nyelvet.
<br>Ki tudja, kis-dolog neked, ami másnak nagy,
<br>A légúti járvány is múlik, majd ha megfagy…
<br>
<br>Vecsés, 2015. július 23. – Kustra Ferenc József
<br>
Versben és eredeti tankában, haikuban…
<br>
<br>Olvadó a hó,
<br>Már nagyon süti a nap.
<br>Hólé vízfolyás.
<br>Már sok kis virág virul,
<br>Szívben szeretet vidul.
<br>*
<br>Rügyek pattannak,
<br>Természet… szülés indul.
<br>Éj is bársonyos.
<br>Élet pezsdül, rügy fakad,
<br>Szíved horogra akad.
<br>*
<br>Megkezdődött a tavasz-nász,
<br>Ideje nincsen, így nincs gyász.
<br>Felemelkedések vannak szívekben,
<br>És az erősödő, meleg napfényben.
<br>*
<br>Erdőben árnyak
<br>Kezdenek vastagodni.
<br>Lombkorona nő!
<br>Zöld ruhát ölt az erdő,
<br>Szerelmet rejteget(ő).
<br>*
<br>Még lágy sugarak,
<br>Bombázzák a mezőket!
<br>Meleg, már izmos!
<br>Tavaszi szél cirógat,
<br>Ő meg téged… csókolgat.
<br>*
<br>Már erősen éledezik a nap,
<br>A természet meg, új erőre kap!
<br>Most már véglegesen elköszönt a tél,
<br>Érezzük, hogy nem fúj... hideg esti szél.
<br>Kóborló vadakkal telik meg a mező,
<br>Friss zajjal, új illattal telik az erdő
<br>*
<br>Parknak padjait
<br>Szerelmesek lemossák.
<br>Ücsörgés… éjben.
<br>
<br>Vecsés, 2017. március 16. – Szabadka, 2018. január 6. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikut én írtam, a tanka verset szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: ,,Élet pezsdül, rügy fakad
<br>
