Idő 
Értékelés 
Értékelés Sokszor jó lett volna, Danuta!
<br>Ha Te nem csapódsz ide-oda.
<br>Voltál is meg nem is,
<br>Talán, csak azért is.
<br>Lelkünket egyesítni… hova?
<br>
<br>Egy dolgot kértem, hogy azt megtedd,
<br>Mondtam is, hogy ezt el ne feledd.
<br>Hiába beszéltem,
<br>Tűzed, nem volt értem.
<br>Most megtennéd, hogy megkeresed?
<br>
<br>Életfonalam, már fogyóban,
<br>Te lelked, mindig rakoncátlan.
<br>Nem vagyunk egymásé,
<br>Nem leszünk egymásé.
<br>Búcsúzzunk! Vagy nekem fogyóban…
<br>
<br>Vecsés, 2021. szeptember 1. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK -búcsú- csokorban.
<br>
Szerelem kavarog,
<br>Eluralja létemet.
<br>Kitölti a lelkemet!
<br>
<br>Szerelem kavarog,
<br>Minden reggel ő… felkeltett,
<br>Henyélni biz’ nem engedett!
<br>
<br>Szerelem kavarog,
<br>De bármerre… sem találtam meg!
<br>Csak álmodozok, mért nincsen meg!
<br>
<br>Vecsés, 2018. augusztus 22. – Kustra Ferenc József- íródott: 9 sorosban, ami az én fejlesztésem. Szótagszám = 6-7-7 - 6-8-8 - 6-9-9
<br>
Hétköznapi pszichológia…
<br>
<br>Csendben gondolkodok,
<br>Érted halok,
<br>Addig élő vagyok.
<br>
<br>Ihletadóm vagy,
<br>Ezen túl vagy?
<br>Elvagy?
<br>Megvagy?
<br>*
<br>
<br>Már nem fáj,
<br>Nem muszáj.
<br>Álomtáj.
<br>
<br>Mért mentél el?
<br>Hova mentél el?
<br>Lenéztél,
<br>Letértél.
<br>*
<br>
<br>Leírnám holnapot,
<br>Törölném mai napot.
<br>Levetettél,
<br>Hagytál faképnél…
<br>Mondd, szerettél?
<br>
<br>Rúgkapáltál,
<br>Kicsináltál…
<br>*
<br>
<br>Most bolond vagyok,
<br>Szétrobbanok…
<br>Nem szárnyalok,
<br>Nincsenek válaszok.
<br>Csak imádkozok.
<br>
<br>Magány beütött,
<br>Vagányan kiütött…
<br>*
<br>
<br>Untad mosolyom?
<br>Szerelmetes harcom?
<br>
<br>Lelkem most bezártam,
<br>Nem erre vágytam…
<br>Egyedül kóválygok,
<br>Iszok,
<br>Sóvárgok!
<br>*
<br>
<br>Már nincs az él’ tem,
<br>Ettől féltem.
<br>Kettőnket védtem,
<br>Jó lesz véltem…
<br>Önrészvétem.
<br>
<br>Megéltem,
<br>Elmeséltem…
<br>
<br>Vecsés, 2015. február 1. - Kustra Ferenc József – íródott a múlt’ szerelemről, septolet csokorban… önéletrajzi írásként, mert elhagyattam.
<br>
(Senrjon trió)
<br>Szerencse kell élethez…
<br>Létben bajok vannak! Szereencse?
<br>Élet jó vagy rossz?
<br>
<br>Szerencséd van-e vagy nincs?
<br>Dolgaid, hogy alakulhatnak?
<br>Élted Jó vagy rossz?
<br>
<br>Sokszor szerencse segít!
<br>Nyerő lehetsz, ha segít neked…
<br>Akkor lesz jó lét…
<br>
<br>Vecsés, 2024. július 5. – Kustra Ferenc József
<br>
1917. –ben vitték a fogságba a magyar katonákat…
<br>
<br>(Bokorrímes)
<br>A vonat, akárha kísértetvilágban haladna,
<br>Csak haladt, havat tolt, de nagyon zötyögve, fújtatva.
<br>A Hold, mint valami szemlélő fenség, elárasztotta a tájat
<br>Remegő fényével és közben meg, terítette ezüst sugarat...
<br>Voltak részek, ahol csigalassúságú döcögés volt az út,
<br>Ott a foglyokat kevésbé ellenőrizték, itt volt kis kiút.
<br>*
<br>(Senrjú)
<br>Viharfelhőket
<br>Láttunk szembe haladni...
<br>Angyalok tolták?
<br>*
<br>(Halmazrímes duó)
<br>A vonatot számtalanszor mellékvágányra irányították,
<br>Ott sokszor órákig álltunk, valamiért hosszan parkoltatták.
<br>Éhesek, szomjasak és mocskosak voltunk,
<br>És bizony megtetvesedés volt a sorsunk.
<br>Volt, ahogy a havazás elállt, a mozdony is nekibátorodott,
<br>Gyorsította a marhavagonokat, néha kicsit hosszan sípolt.
<br>
<br>Krasznojarszk határában óriási temetőt látni,
<br>A terepen mindenhol szinte... fakereszteket látni...
<br>A vonatunk lassan begördült a krasznojarszki pályaudvarra,
<br>A friss, hideg levegő, megkönnyebbülést hozott a bezártságra.
<br>Süvített a szél, elvakított a hó, és nagyon átjárt a hideg...
<br>Gonosz felhangú volt a csend... Körben némaság is fagyosan rideg...
<br>*
<br>(haiku)
<br>Mint hónap árja
<br>A tájra hullott... fehér.
<br>Sok fehér pehely.
<br>*
<br>(bokorrímes)
<br>Hó-vidék, olyan szépség, hogy lopva gyönyörködök benne,
<br>De, e környezetben a lelkem szólt, hogy maradjak csendbe.
<br>Az állomástól, gyalog, komoran folytattuk az utunkat,
<br>Kín volt minden lépés és heves hóvihar fedte utakat.
<br>*
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>A szél őrjöngve kavargott, vitte havat, csípve mart a fagy,
<br>Lépésenként küzdöttük magunkat előre... ha a szél hagy...
<br>Örvénylett körülöttünk a hó, a hókristály arcunkra fagy.
<br>*
<br>(bokorrímes)
<br>Így vergődtünk át egy délutánt, elcsúsztunk a vastag, fagyott hóba,
<br>Végig zuhantunk jeges hótorlaszba... kinek, ahogy bírta lába...
<br>Végül a táborba értünk és úgy néztünk ki, mint vert ármádia.
<br>*
<br>(Senrjú)
<br>Lélek kiszakad.
<br>Lélek beszakad. Lékek.
<br>Lelket menteni!
<br>*
<br>Idő hidegül,
<br>Jégcsapok összeérnek.
<br>Száj is elkékül.
<br>*
<br>Idő hidegül,
<br>Nem működik gondolat.
<br>Bennük önmagad.
<br>*
<br>Idő hidegül,
<br>Meleg és étel nincsen.
<br>Hűtő barakkok.
<br>*
<br>A barakkokat
<br>Öleli a jéghideg.
<br>Jeges-hideg csönd.
<br>*
<br>Emberek hűtve
<br>Élnek, deszka barakkban.
<br>Még penészfolt sincs.
<br>*
<br>Őszinte szavak,
<br>Fagyhalál pillantások.
<br>Kihűlő arcok.
<br>*
<br>Skorbutos fogak!
<br>Szájban, folyvást fájdalom.
<br>Száj széle elfagy.
<br>*
<br>A száraz kenyér,
<br>Fekete, fagyott, kemény.
<br>Enni fogtörő.
<br>*
<br>Száraz morzsa is
<br>Aranyat ér. Keresés.
<br>Az éhség az úr!
<br>*
<br>Száraz kenyeret
<br>Jól puhítják a könnyek.
<br>Sírás se segít.
<br>*
<br>Szél, süvítve hoz
<br>Dermesztő, nagy hideget.
<br>Tél támad, tombol.
<br>*
<br>Termek betelve
<br>A mahorka füstjével.
<br>Egészségóvás!
<br>*
<br>Mahorka, ritka
<br>Nagy boldogságot szerez.
<br>Egyetlen öröm.
<br>*
<br>Hűlt fejed rázod!
<br>Nyakadat tetvek marják.
<br>Nekik jó meleg.
<br>*
<br>(tanka)
<br>Barakk tele van
<br>Titkos gondolatokkal...
<br>Vágy, hazamenni!
<br>Otthon emléke ölel,
<br>Mennék én haza fénnyel...
<br>*
<br>Rózsaszín hajnal,
<br>Otthon még hazavárnak.
<br>Álmaikban... vagy.
<br>*
<br>Napot csodálni
<br>És várni a holnapot.
<br>Menekülés-vágy!
<br>*
<br>Kézujjak között
<br>Nem folyhat el a remény.
<br>Imára kulcsolt.
<br>*
<br>Eltűnt időben
<br>Van tán'... beragadt lélek.
<br>Élni! Lélek nincs.
<br>*
<br>Halhatatlanság.
<br>Élet, sudár jegenye.
<br>Ez törpefenyő.
<br>*
<br>Örökzöld pázsit...
<br>Örök álmodozásban.
<br>Jeges, csúszós hó!
<br>*
<br>Halhatatlanság
<br>Csak mesében. Győz, hideg!
<br>Mesék felejtve.
<br>*
<br>Krasznojarszki tél!
<br>Itt, halál mesél, kaszál.
<br>Szibéria arc...
<br>*
<br>Tébolyult élet,
<br>Fel sem ismerhető: lét.
<br>Határ: őrület.
<br>*
<br>Hideg közelít!
<br>Mindenfelől átölel.
<br>Virraszt felettünk.
<br>*
<br>Reggel. Ébredés.
<br>Hideg. Mit hoz az új nap?
<br>Még, egy nap élet?
<br>*
<br>(tanka)
<br>Múlandóságban
<br>Őrizem a szemedet.
<br>Emlék is megfagy...
<br>Szinte hallom hangodat,
<br>Látom angyal arcodat...
<br>
<br>Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, megtörtént esetről, amit az egyik elszenvedő magyar zászlós írt meg könyvben.
<br>
