Ugyan ki tudja, hány perc az élet? <br>Abban mennyi és milyen a részlet? <br>Milyen benne a szép és jó, a rossz aránya? <br>Kinek és sikerének mekkora a szárnya? <br> <br>Ezeket tudni nem lehet, csak átélni, <br>Nem marad ki úgysem semmi, nem kell félni. <br>Lesz, ahogy lesz, ki megéri a hatvanat, <br>Az majd emlékezhet és elgondolkodhat! <br> <br>Élettapasztalat nélkül nem létezik bölcsesség, <br>Bár a fiataloknál kellene, mint kötelesség. <br>Ezen ritka kivételbe, <br>Világ jól van felépítve… <br> <br>Vecsés, 2014. július 20. - Kustra Ferenc József <br>

Sok apró, jó jel jellemezte hétvégi pihenésünket, <br>Közben sokágú villám lecsapott, őrülten ijesztgetett. <br>* <br>A temetőőrnek nem hiányzik a feltámadás, <br>De, ő biblia ellenes? Vagy az ok egészen más? <br>* <br>Vonat nem várt meg, elment, de váróterem még megvan. <br>Micsoda öröm, ha esőfelhős vad napsütés van. <br>* <br>Lesz itt tél, megérkezik a nem várva-várt hideg, <br>És olyan lesz minden, mint rendesen: hideg-rideg. <br>* <br>Van, hogy a nép sikeresen kivívja az új szabadságát, <br>De még nem tudja, hogy megalapozta új tragédiáját! <br>* <br>Az érdemek is elévülnek, ha az ember nem szerez újakat, <br>De mi van ha szerez, de csak avultakat és régi-jó rosszakat? <br>* <br>Állandósság legpontosabban maga a megszokás? <br>Megszokásból miért fakad töményen állandóság? <br>* <br>Az ördög a bőrünk alá bújva akár, lehet jó barátunk, <br>De ha baj van, akkor védőnkként, nála jobbat miért is várunk! <br>* <br>Télvíz idején lékbevágott a strand, <br>És friss gyümölcsökkel tele van a stand. <br>* <br>A kutya szerint a családban a gazdi az Isten, <br>A cica szerint, a családban ő az: egy az Isten. <br>* <br>Szerintem a nőm engem, a pénzemért szeret! <br>De nincs nőm és még nem szereztem elég pénzet… <br>* <br>Aki sok vodkát iszik, annak reggelre jekatyerinburgi akcentusa lesz… <br>De akkor egyen lábszáras marhapörköltöt kenyérrel, másnapos talán nem lesz… <br> <br>Vecsés, 2023. szeptember 5. – Kustra Ferenc József <br>

Természetre előre tekintés… <br> <br>Szép őszi idő van odakint, <br>Lassan rozsdásodik a csalit. <br>Még zöldek a fák levelei, <br>De rozsdállnak már a szélei. <br> <br>Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél? <br> <br>Bogarak még igen élénkek, <br>Nappal még egek igen kékek. <br>Kutyák még élik világukat, <br>Ő, ha idegent lát, jót ugat. <br> <br>Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél? <br> <br>Ősz ismét elmúlásról regél, <br>Mi túléli… újévet megél. <br>Nagy körforgás, ez ismétlődik, <br>Új élet… még nem sürgölődik. <br> <br>Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél? <br> <br>Vecsés, 1999. szeptember 12. – Kustra Ferenc József <br>

Hogy ez nem fárad ki… <br> <br>(HIQ) <br>Ez minő? <br>Sebesség… kell ő? <br>Életben? <br>* <br> <br>(senrjú) <br>Haszonja van-e? <br>Haszonvalóság vagy lét? <br>Sebesség fogva? <br>* <br>(leoninus trió) <br>Öregség nyakát idősebesség fogja, nem engedi, szorosan markolja… <br>Létsebesség idősebesség kistestvére, netán a kedvenc menyecskéje? <br>Öregséget idősebessége hevesen tolja, pedig ő míves sánta. <br>Sebesség haszna sokszor elmúlásba vész, holttest meg a cipzáras szákba! KÉSZ! <br> <br>Fiatalon idő erősen relatív, akkor még van sziklaszív. <br>Akkoriban senkinek nem asztmás, mily’ heves az időrohanás. <br>Van ki elkésős fajta, de idő naponta eszébe sem jutna. <br>Gyorshajtóként idő maga a rohanás… él-e életben maradás? <br> <br>Detektív most nyomozzon, nehogy az adatvesztés beálljon… <br>Amit ma megtehetsz, ne halogasd! Időd, el ne adogasd… <br>Gondolkozz idődön, ne tartogasd! Ez nem pénz, ne számolgasd… <br>Ha elment az idő, nincs mér, hogy mutasd! Magadat hibáztasd… <br>* <br>(tükör apeva) <br>Az <br>Idő <br>Ha gyorsul, <br>Igy is múlik? <br>Tudd már, nem áll meg! <br> <br>Tudd, már nem áll meg, <br>Igy is múlik. <br>Ha gyorsul, <br>Idő… <br>Az… <br>* <br>(bokorrímes) <br>Percek rohanvást elszállnak nyomtalanul, <br>Lefekvési sötét… telik álmatlanul. <br>Reggel már tudom éji idő elszaladt, <br>A tegnapi létem főleg: már elmaradt. <br>* <br>(HIQ) <br>Időm a <br>Fránya itt hagyott. <br>Csak gyorsul. <br> <br>Vecsés, 2024. július 9. -Kustra Ferenc József- írtam: életidőről, alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként. <br>

(anaforás, 3 soros, zárt-tükrös) <br> <br>Eleddig kitöltötte a sok-sűrű semmi az tartalmatlan létemet, <br>Eleddig-óta meg élem az őszömet, készülök veszteni éltemet… <br>Eleddig kitöltötte a sok-sűrű semmi az tartalmatlan létemet. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Mese nincsen, az életvég telet eltörölni nem lehet, <br>Az ember gyerek, majd felnől és a tele vezeti létet. <br>Mese nincsen, az életvég telet eltörölni nem lehet, <br>* <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belsőrímes.) <br>Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható, <br>Hogy az ősz, szokás szerint színes lesz-e? Mit tesz nekem mindenható? <br>Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható. <br>* <br>(Sedoka) <br>Aggállyal élnék <br>Én, ha lehet valahol, <br>De, nem lennék, ki lakol… <br> <br>Aggállyal élnék <br>Én, nekem másképp kéne’, <br>Ősz állj! Ne menjünk télbe… <br>* <br>(Senrjú duó) <br>Miért függők én <br>Ősztől, téltől és végtől? <br>Van parancsolóm? <br> <br>Az is épp elég, <br>Hogy a hajam deresül… <br>Véglegesül is? <br>* <br>(Septolet) <br>Életvég <br>Mesésség, <br>Lehetetlenség. <br> <br>Élettavaszon zöld hajtásaim voltak, <br>De immár, lelombozódtak... <br>Kóró minden, <br>Rothadás mindenben. <br>* <br>(Senrjon csokor) <br>Beköszöntött már az ősz, <br>Elvakító köd száll… rám szitál… <br>Némán vaksizok. <br> <br>Görnyedt hát… ülök élet <br>Lovon, őszi vitézség nincsen… <br>Némán vaksizok. <br> <br>Ölelő kar kellene, <br>Asszonyi megértés, simítás… <br>Társtalanság… úr! <br> <br>Élethosszító vágyak, <br>Szerelem, szívet kitöltőnek… <br>Társtalanság… úr! <br> <br>Ébrenlétet osztani, <br>Fárasztó gondok föloldása… <br>Ez a ló elment. <br> <br>Őszült hajszálaimat, <br>Őszben, már egyedül fésülőm… <br>A jó ló elment. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös, önrímes) <br>A nap, nem is régen még teljes erejével tűzött rám, <br>Volt egy izgi szerelem, de már biztos nem emlékszik rám… <br>A nap, nem is régen még teljes erejével tűzött rám. <br> <br>Lassan, tán' fárasztóan de, múlnak az őszi napjaim, <br>Teljesületlen vágyaktól fáradtak gondolataim... <br>Lassan, tán' fárasztóan de, múlnak az őszi napjaim. <br> <br>Nagyon kértem pedig én a mindenhatót, hogy szerelem el ne hagyjon, <br>Azt érzem, nagyon segítene, hogy a hajam őszülése elhagyjon... <br>Meg vagyok győződve, hogy kitolódna az idő, hogy testem porladjon. <br> <br>Vecsés, 2021. június 28. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként. <br>