A húsételekhez… <br> <br>Gyermekkoromban! <br>Ítéletvégrehajtó <br>Böllér. Hosszú kés. <br>* <br>Alig volt hentes, <br>Így a nép, otthon vágott. <br>Hurka és kolbász! <br>* <br>Estére terjedt <br>A töpörtyű illata! <br>Frissen, fölséges. <br>* <br>Jó tartósítás, <br>Ha húst, zsírral leöntjük. <br>Vegyszermentes volt! <br>* <br>Egyszer éppen mi vágtunk és a disznó már ki is feküdt. <br>Mindenki gondolhatta, hogy már véglegesen szenderült. <br> <br>Ötéves voltam és a felnőttek mentek áldomást inni, <br>Én magamra maradtam és vártam disznó mit fog csinálni… <br>Vére már nem volt, de gondolt egyet-kettőt és felugrott, <br>Aztán, uzsgyi, megkezdte, éppen a kapu felé futott. <br> <br>Futottam, bekiabáltam a konyhába, hogy elszaladt a holt malac <br>És futottam a malac után, nem ő volt nekünk a szerencsemalac. <br>A felnőttek is futottak és káromkodtak, le is akartuk fogni, <br>Ez azonban nem volt egyszerű, életerő honnan... kezdett dolgozni… <br>Jenei nagypapám rá vetette magát, de malac jól hasba rúgta, <br>Ő meg fájdalmasan összegörnyedt, később mondta, hogy fáj, nem hazudta. <br> <br>Aztán a malacka csak kifáradt, mi meg lassan legyűrtük, <br>Mondták, hogy ilyet még nem láttak, életerőt nem becsültük. <br>* <br>Disznó tartása, <br>Mint vágósertés, direkt. <br>Akkor is ettünk! <br>* <br>Disznótorokban <br>Együtt voltunk. Szeretet. <br>Éppen, ki… vágott! <br> <br>Vecsés, 2016. június 10. –Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjú -ban <br>

(3 soros-zárttükrös trió) <br>Hajamba kergetőzik a lágyan ringó szél, <br>Nap meleget önt, ez ügyben kicsit sem henyél… <br>Hajamba kergetőzik a lágyan ringó szél. <br> <br>Ó, de jó az erdei örvényen, ott hűsebb van, <br>Erdei csöndben madársereg tömkelege van… <br>Ó, de jó az erdei örvényen, ott hűsebb van. <br> <br>El is értem egy nyitott tisztásra, éreztem a tűző Napot <br>Amint erejével fejem süti, nem adott szalmakalapot… <br>El is értem egy nyitott tisztásra, éreztem a tűző Napot. <br> <br>(HIQ trió) <br>Füttyhangja <br>Zeng madaraknak. <br>Biz’ süt Nap. <br> <br>Befogad <br>Hazafelé… völgy. <br>Biz’ süt Nap. <br> <br>Emléket <br>Sorsomba mentem… <br>Biz’ süt Nap. <br> <br>Vecsés, 2024. augusztus 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, a természetről. <br>

– Mások a pokol!<br>Sartre bátran kijelentette.<br>Még színdarabot is írt róla<br>hogy e gondolatot terjeszthesse.<br><br>-Ha meghallom a kultúra szót<br>– mondta az SS főparancsnok -<br>előveszem pisztolyom,<br>mert ilyet tűrni nem akarok!<br><br>Mao kulturális forradalma<br>kiölte egy népnek lelkét.<br>A hangyaboly mentalitás <br>tartja fenn a rideg elvét.<br><br>Feldaraboltak bennünket, <br>mint agymosottak, elveszettek,<br>ellentétes csoportokra osztva,<br>s mint gyilkos harcosként sorozva.<br>Új téma a rezonancia,<br>magas fokú rezgések,<br>ahol minden ember lelke,<br>békességben megélhet. <br><br>Gondolhatnánk alkotmányra<br>mely szolgál mindenkinek javára?<br>Törekedjünk oly királyságra,<br>melynek emberi lélek a királya..

Fáknak lombja alatt vakult az éjszaka,<br>Felhőbe bújt a Hold, nem ad fényt sugara.<br>Ezernyi hang suttog, neszeknek halmaza,<br>Kitárul lúdbőrös rejtelmek ablaka.<br><br>Levelek rezdülnek lidérc fuvallatban,<br>Titkok merülnek hömpölygő folyóban.<br>Sötétség étvágya hízik a bokrokban,<br>Palástján szuszogva lapul az avarban.<br><br>Korom fekete tinta erdőnek a lelke,<br>Szétterül párával mindent kebelezve.<br>Borzongató félelmek osonnak reszketve,<br>A nyúlszívű izzad, és rejtőzik a hetyke.<br><br>Hegyezett fülekbe pattognak a hangok,<br>Feszült éjszakában hallgat minden dalnok.<br>Erdő rejtekében élet-halál harcok,<br>Hajnalig az idő bezsebel lét-sarcot.<br><br>Pirkadatnak fénye ingereket lágyít,<br>Zsibbad az éberség a szél is már sántít.<br>Felébred a foton horizonton sárgít, <br>Szemfüles mi mozgott jó nagyokat ásít.

Lelkem érezte, régen tán íjjász lehettem,<br>Gyerek koromban ezt magam készítettem.<br>Hogy meggyőződjem róla, hát próbát tettem.<br>Íjász kellékeket egyszer én megvettem.<br><br>Örült biz szívem, ősök vére pezsdült,<br>Szállott a sebes nyíl, régmúltba repült.<br>Lélek-vágyam szárnyalt messzire velem,<br>Feszült mint az ín, dagasztotta mellem.<br><br>Emlékeket lassan múltból felidéztem,<br>Felajzott íjjam, ősidőkből feszítettem.<br>Gyerek és harcos egyszerre élt bennem,<br>De végül aztán csak hobbi íjász lettem.