Az este rohamléptekkel jön e tájra, setét borul a világra. <br>Az estésedében nem van madárzaj, abból biz' csend lett! Csuhaj... <br>Madarak elmennek humni, ilyenkor már nem lehet flangálni. <br> <br>Sötét szél elül, <br>Viharnak emléke száll. <br>Nyugszik a világ. <br> <br>Fáradt táj pihen, <br>Madárhad álomra dől. <br>Csillagfény virraszt. <br>* <br> <br>A nagy csend gondolatokat generál, madársereg reggeli eláll... <br>Az életóra ketyegve elrohant, nem hagyta magát... csend megfogant. <br>Tiltakozott, hogy éjjel is munkája van, a csoport az ágakon el van. <br> <br>Nagy csend szétfeszít, <br>Óra ketyeg, nem áll meg. <br>Álom elmarad. <br> <br>Ágon csoport ül, <br>Madársereg álmodik. <br>Az éj nem pihen. <br>* <br> <br>Ki elhalad előtte, órára les pillanatra, de csak számokból volt rajza! <br>Becsapnák őt, ha lehetne, mintha éj-reggelig ködöt lehelne. <br>Talán az idő is megállna, de máshol korán kelő madárraj várja... <br> <br>Öreg óra jár, <br>Számokkal festett arca… <br>Múlás sóhaja…. <br> <br>Ködös reggelek, <br>Idő játszik, megállna. <br>Madárraj hívja. <br>* <br> <br>Mi lehet arca mögött, nem tudja senki, de igy meg, nem tudják szeretni. <br>Az esti vihar hajnalra ütemesen elvonult, a reggel igy alakult. <br>Jó helyzetben reggel... a madárraj ébredt és velük volt a napi ricsaj. <br> <br>Vádak zaja közt, <br>Csendben várja a percet. <br>Mikor nem bántják. <br> <br>Eső elvonul, <br>Reggeli halk madár szól. <br>Új nap ricsajban. <br> <br>Vecsés, 2025. március 28. - Siófok. 2025. március 31. – Kustra Ferenc József – íródott: leoninus csokrokat én írtam, az eredeti Baso féle haikukat, poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva. <br>

(LIMERIK csokor) <br>Én biz’ úgy szeretlek még, Margó! <br>Emlékszel, kirúgtál… Ez volt jó? <br>De nem feledhetlek, <br>Úgy csinálva élek… <br>Adnék egy nagy ágyat, ha az jó. <br> <br>Ne hidd, hogy szívem még érted fáj! <br>A múlt csak egy régi, színes báj. <br>Az emlékek szállnak, <br>Vissza sosem járnak. <br>Ágyad egyedül tiéd... nem fáj. <br> <br>Semmit nem tettem, Te ellened, <br>De utat szakítottad… élted? <br>Sorsban együtt veled, <br>Tetted… az eleged. <br>Te voltál mindenem, átélted? <br> <br>Én nem akartam így... de féltél. <br>Élet sodort, mentem – nem jöttél. <br>Vártalak sokáig, <br>Nem jött válasz máig. <br>Elfogyott a remény, s Te néztél. <br> <br>Idő torzít, eb tovább ugat… <br>Sors olyan, hogy nem mutat utat… <br>Vágyam tovább pezseg, <br>Hevem, még hentereg… <br>Boldoggá tennélek, az… utad! <br> <br>Őrülten… szerettelek, kérlek! <br>Messze sodortak hideg éjek. <br>Távol vagy, én vártam, <br>De elhalt a vágyam... <br>Most is fáj... valahogy túl élek. <br> <br>Vecsés, 2022. november 22. – Siófok, 2025. március 29. -Kustra Ferenc József– írtuk; romantikus LIMERIK csokorban - a páratlanokat én. [Joachim Ringelnatz (1883–1934) ’Én úgy szeretlek már’ c. verse, kétszerzős átirataként. Fordította: Mucsi Antal-Tóni műfordító] A párosok; szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája. <br>

Megkereslek, Eleonóra! <br>Imám száll, reggel virradóra. <br>Én-magamé legyél, <br>Lelkemért, te tegyél. <br>Egész nap imádkozok, Nóra! <br> <br>Hallom hangod, mily' édes óhaj, <br>Szívem lágyan csak érted sóhaj… <br>Lelkedet megértem, <br>Válaszom remélem: <br>S talán nem lesz már többé óhaj! <br> <br>Szerelmetes Eleonóra! <br>Húzhatnálak én takaróra? <br>Ölelném derekad, <br>Simogatnám hátad. <br>Vacsiznánk együtt, virradóra? <br> <br>Ó, drága szívem hívó szava, <br>Lelkem tőle lángra kap még ma! <br>Öled, vágyam álma, <br>Ne késs soká, drága. <br>Várok reád a holdsugárba’! <br> <br>Szerelmetes barátom Nóra! <br>Télen lelöknélek a hóba’… <br>Rád vetném magamat, <br>Hogy mentsem arcodat. <br>Szerelmedet imádnám Nóra! <br> <br>Ó, kedves barátom, ne félj hát, <br>Szívedre vár boldogság… tehát? <br>Birkózzunk a hóban <br>S nem csak hébe hóban. <br>Szerelmem tiéd, ne aggódj hát! <br> <br>Vecsés, 2019. augusztus 10. – Siófok, 2025. március 24. – Kustra Ferenc József- írtuk: romantikus LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam, a párosakat szerző-, és poétatársam: Gránicz Éva. <br>

Kincs a hagyomány,<br>Elődök tisztelete.<br>Lélek-gazdagság!<br><br>Nemzet vagyona,<br>Összetartozás jegye.<br>Érték-növelő!<br><br>Generációk<br>Szellemi ékessége.<br>Kultúrapillér!<br><br>Jövő záloga,<br>Éltető tapasztalat.<br>Gyógyító erő!<br><br>Ősi örökség <br>Misztérium fonala...<br>Tanító-mester!

Ha szorít, szúr nyelvem s kasom,<br>Zsibong és fáj a bal karom,<br>Friss levegőm meg nem kapom,<br>Pánik ül majd az agyamon.<br><br>A veríték buggyan, árad;<br>Hideg a bőr, s belesápad.<br>Ezer tőr döf, orvul támad;<br>Szorongással elme lázad.<br><br>Ha PéQéTé közt majd az eReS<br>Íves lesz és nem egyenes<br>Szívem se lesz tágas-eres<br>S tán az időm is végleges...<br><br>Totojázni itt nem lehet,<br>Ismerd fel a vészes jelet,<br>Gyors segítség menthet heget,<br>Vagy ez lesz a végső kenet,<br>S öröklétbe válthatsz jegyet...