Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(leoninus) <br>Felnőtté válás zavaros katyvaszban, az élethelyzetek azonos sokaságában… <br>Igazodni kapunyitási pánikokban és vicces vagy kínos szituációkban… <br> <br>(HIQ) <br>Emberek! <br>Sorba beállni! <br>Életrend! <br> <br>(Bokorrímes) <br>Kínosak a félrecsúszott, introvertált emberek szorongásai, <br>Az életet hosszasan élőnek generációs szorongásai, <br>Illetve a női nemnek érzékenység típusú szorongásai… <br> <br>Kik történetükkel -futótűzként- lettek széles körben népszerűek, <br>A jellegükkel, vagyis azzal, hogy a felvázolt élet helyzetükkel, <br>Másokban mindig érzelmeket generálóknak, ritka helyzetükkel. <br> <br> (3 soros-zárttükrös) <br>A legnagyobb baj, ha katyvaszban a szerencse kicsit sem turkál, <br>Hagyja embert szenvedni, szenvtelen… valamiért csak nem jussál… <br>A legnagyobb baj, ha katyvaszban a szerencse kicsit sem turkál. <br> <br>Valójában maga az élő katyvasz már lehet sorstragédia is, <br>Valójában a katyvasz jelenlét, már számolatlanul életbázis… <br>Valójában maga az élő katyvasz már lehet sorstragédia is. <br> <br>Azonban én nem tudok semmilyen fajta, remélt-elérhető segítségről, <br>Itten valósan, segítőkészen, érthetően beszámolni, vitézségből… <br>Azonban én nem tudok semmilyen fajta, remélt-elérhető segítségről. <br> <br>(senrjú) <br>Faramuciság <br>A lét vad sorsrontása… <br>Ha még… faksznis is! <br> <br>Vecsés, 2017. november 2. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. <br>’Faramuci’ – tempós eljárás, ’faksznis’ – bogaras. <br>

Tegnap egy kis szél meglengette vitorlát, <br>Örültünk, nézzük, de nem mozgatja tatját. <br>Igen, mondhatjuk, ez is több a semminél, <br>Morbid, olyan, mint vacsora, kivégzésnél. <br> <br>Az igaz, ha állandó ily’ szellő fújna, <br>Jobban lennénk és tán’ a fejünk se fájna. <br>E fejfájásra bizony nem jó a gyógyszer <br>Segítség volna a szél, legalább egyszer. <br> <br>Görcsölünk, mint hal a vízben, mit forralnak, <br>Kitették a mézesmadzagot ragacsnak. <br>Repülnénk, ha jönne szélvihar, szárnyalnánk, <br>Dagadt lenne, kipúposodna vitorlánk. <br> <br>Csak így lehet elhagyni veszélyes zónát <br>És elénekelni egy győzelmi nótát. <br>Dalos kedvünk volna, de mire nótázzunk? <br>Ha a jó szél nem fújja át a kabátunk… <br> <br>Budapest, 2000. június 6. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

8 óra pihenés, 8 óra szórakozás… <br> <br>Biz’ nyolc az óra, <br>Többfelé szétszórva, <br>És nem csak virradóra! <br>Bizony, csak nyolc az, az óra... <br>Mondják, a munka csak nyolc óra, <br>És tán' a pihenés is nyolc óra? <br>Én három műszakba járok melóba! <br>Vad szórakozás sem lehet, csak nyolc óra? <br>Hajnalban megyünk haza, nem majd virradóra? <br>Ha délutános vagyok, szökjek, mint a katona? <br>Álmodozok, milyen lehet a háromszor nyolc óra... <br>Be vagyok csapva, melósnak nem jár háromszor nyolc óra... <br> <br>Vecsés, 2018. augusztus 4. –Kustra Ferenc József- A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet: A <br>

Aranyban úszó <br>Fények, Balcsi hullámon… <br>Meditálás-csend. <br>* <br>Csak ülök a partodon és gyönyörködök benned, <br>Mélázok azon, hogy mi lenne velem nélküled… <br>A gondolatok szálldogálnak, de nincsen semmi mozdulat, <br>A gondolatok inspirálnak, de nem mozdul a hangulat! <br> <br>Messzire lát a fény a nagy tónak a partján, <br>Magába zárt a csend, az önön, vallomásán. <br>Látom, hogy a Nap lassan igyekszik, hazamegy, lepihenni, lenyugszik, <br>Utolsó sugarai a pihenő arcomat, bíborral átfestik. <br> <br>A tó mélyén látszik már az erősödő sötétség, <br>Az ég még nem fekete, de látható a szürkeség. <br>Az utolsó, táncoló fényeket nézem a hullámokon, <br>És várom, hogy az est, ebből valami szépséget kihozzon… <br> <br>Látszik, hogy nem is vagyok egyedül, velem szemlélődik az alkonyat, <br>Látom, hogy vizsgálódik egyenként, nézegeti bíboros habokat. <br>A hallgatás, mint szörny, velem van, mozdulatlan merengést is letipor, <br>A víztükör is lassan sötétedik, már be is lepte a szürkés kór… <br> <br>Alkonyba beburkolózva, magamban ültem a parti köveken, <br>Magamra öltöttem a bíborpalástom, csak magamra tekertem… <br>Rájöttem, hogy míg a hullámok közé süt még, be a fény, <br>A szívnek nincsen késő este, fényben élni van remény. <br>* <br>Már fényravatal <br>Készül, estet temetjük. <br>Hal, már nem ugrik. <br>* <br>Sok lélekvesztő <br>Lassan kikötőbe ér. <br>Köztük, matracok. <br>* <br>Már a Hold feljövőben és hoz magával tán’ mini dagályt, <br>És csak bízni lehet abban, hogy reggelre meghozza apályt. <br>A csend süket bilincsét a lemenő nap kiterítette, <br>Lehet, hogy a hallgatás a sírunk? Mi az éjjel szégyene? <br> <br>Jó itt a parton, szúnyogokon kívül más nem zavar. <br>Ők is hangtompítót használnak, ez benne a csavar… <br>Itt ücsörögni, élvezni a mi tavunk közelségét, <br>A csend élménye, mint az is, hogy várni est szürkeségét… <br> <br>Bízhatunk abban, hogy a reggel, jobb, új napot hoz nekünk… <br>A Balcsi a milyenk, új nappal meg, valamit kezdhetünk… <br> <br>Vecsés, 2015. augusztus 30. – Kustra Ferenc József- írtam: versben és senrjúban… <br>

Megfigyeltem a saját életem, hogy fergetegesen rest! <br>Ha tenni kell érettem… semmit, szóval a kettecskénk így fest. <br>Csoda, ha pech úrfi rögvest felajánlotta a szolgálatát? <br>Ez a lehetetlen alak meg csak… rugdosta az ember farát. <br>* <br> <br>(sedoka) <br>Mért vert az Isten, <br>Ilyen élettel? Büntet? <br>Ez ellenem, nem bűntett? <br> <br>Mért volt ily’ Isten? <br>Rám küldte úrfi pechet… <br>Rúgott! Nem szeretgetett. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Az élet, igen bogaras nékünk, <br>Így biz' van… ki folyton dumál nékünk… <br>Nem csak csendesen folydogál létünk. <br> <br>Vecsés, 2018. június 30. –Kustra Ferenc – íródott: lételemzésként... mint önéletrajzi írás. <br>