8 óra pihenés, 8 óra szórakozás… <br> <br>Biz’ nyolc az óra, <br>Többfelé szétszórva, <br>És nem csak virradóra! <br>Bizony, csak nyolc az, az óra... <br>Mondják, a munka csak nyolc óra, <br>És tán' a pihenés is nyolc óra? <br>Én három műszakba járok melóba! <br>Vad szórakozás sem lehet, csak nyolc óra? <br>Hajnalban megyünk haza, nem majd virradóra? <br>Ha délutános vagyok, szökjek, mint a katona? <br>Álmodozok, milyen lehet a háromszor nyolc óra... <br>Be vagyok csapva, melósnak nem jár háromszor nyolc óra... <br> <br>Vecsés, 2018. augusztus 4. –Kustra Ferenc József- A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet: A <br>

Aranyban úszó <br>Fények, Balcsi hullámon… <br>Meditálás-csend. <br>* <br>Csak ülök a partodon és gyönyörködök benned, <br>Mélázok azon, hogy mi lenne velem nélküled… <br>A gondolatok szálldogálnak, de nincsen semmi mozdulat, <br>A gondolatok inspirálnak, de nem mozdul a hangulat! <br> <br>Messzire lát a fény a nagy tónak a partján, <br>Magába zárt a csend, az önön, vallomásán. <br>Látom, hogy a Nap lassan igyekszik, hazamegy, lepihenni, lenyugszik, <br>Utolsó sugarai a pihenő arcomat, bíborral átfestik. <br> <br>A tó mélyén látszik már az erősödő sötétség, <br>Az ég még nem fekete, de látható a szürkeség. <br>Az utolsó, táncoló fényeket nézem a hullámokon, <br>És várom, hogy az est, ebből valami szépséget kihozzon… <br> <br>Látszik, hogy nem is vagyok egyedül, velem szemlélődik az alkonyat, <br>Látom, hogy vizsgálódik egyenként, nézegeti bíboros habokat. <br>A hallgatás, mint szörny, velem van, mozdulatlan merengést is letipor, <br>A víztükör is lassan sötétedik, már be is lepte a szürkés kór… <br> <br>Alkonyba beburkolózva, magamban ültem a parti köveken, <br>Magamra öltöttem a bíborpalástom, csak magamra tekertem… <br>Rájöttem, hogy míg a hullámok közé süt még, be a fény, <br>A szívnek nincsen késő este, fényben élni van remény. <br>* <br>Már fényravatal <br>Készül, estet temetjük. <br>Hal, már nem ugrik. <br>* <br>Sok lélekvesztő <br>Lassan kikötőbe ér. <br>Köztük, matracok. <br>* <br>Már a Hold feljövőben és hoz magával tán’ mini dagályt, <br>És csak bízni lehet abban, hogy reggelre meghozza apályt. <br>A csend süket bilincsét a lemenő nap kiterítette, <br>Lehet, hogy a hallgatás a sírunk? Mi az éjjel szégyene? <br> <br>Jó itt a parton, szúnyogokon kívül más nem zavar. <br>Ők is hangtompítót használnak, ez benne a csavar… <br>Itt ücsörögni, élvezni a mi tavunk közelségét, <br>A csend élménye, mint az is, hogy várni est szürkeségét… <br> <br>Bízhatunk abban, hogy a reggel, jobb, új napot hoz nekünk… <br>A Balcsi a milyenk, új nappal meg, valamit kezdhetünk… <br> <br>Vecsés, 2015. augusztus 30. – Kustra Ferenc József- írtam: versben és senrjúban… <br>

Megfigyeltem a saját életem, hogy fergetegesen rest! <br>Ha tenni kell érettem… semmit, szóval a kettecskénk így fest. <br>Csoda, ha pech úrfi rögvest felajánlotta a szolgálatát? <br>Ez a lehetetlen alak meg csak… rugdosta az ember farát. <br>* <br> <br>(sedoka) <br>Mért vert az Isten, <br>Ilyen élettel? Büntet? <br>Ez ellenem, nem bűntett? <br> <br>Mért volt ily’ Isten? <br>Rám küldte úrfi pechet… <br>Rúgott! Nem szeretgetett. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Az élet, igen bogaras nékünk, <br>Így biz' van… ki folyton dumál nékünk… <br>Nem csak csendesen folydogál létünk. <br> <br>Vecsés, 2018. június 30. –Kustra Ferenc – íródott: lételemzésként... mint önéletrajzi írás. <br>

(Bokorrímes) <br>Kísértetként itt vagyok elmúlt múlt meg közelgő jövő között, <br>Illúzió minden, a nyárhoz kapcsolódó álmom, összetört. <br>Elmerengek, fölöttem a fán kezd remegni a sok falevél, <br>Ahogy a lombozaton átrohan a már nem lassú, őszi szél. <br> <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>Remegő kézzel, húszra... mint jó öreg húzok egy élet lapot, <br>Hátha elkerülöm a szomorú és keserű igazságot… <br>Remegő kézzel, húszra... mint jó öreg húzok egy élet lapot. <br> <br>Szelek azért már fújják a lefujt leveleket, <br>Nemsokára meglátjuk, a nyár bizony engedett… <br>Szelek azért már fújják a lefujt leveleket. <br> <br>(senrjú) <br>Pár kis fokkal már <br>Hűli magát levegő. <br>Ez… ősz közeleg. <br> <br>(senrjon) <br>Van még hőség bűvölet, <br>De pár fokkal kevesebb… könnyebb. <br>Ez… ősz közeleg. <br> <br>(HIQ) <br>Hűvösre <br>Feszült rá az est… <br>Ősz közel. <br> <br>Vecsés, 2014. szeptember 14. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

A húsételekhez… <br> <br>Gyermekkoromban! <br>Ítéletvégrehajtó <br>Böllér. Hosszú kés. <br>* <br>Alig volt hentes, <br>Így a nép, otthon vágott. <br>Hurka és kolbász! <br>* <br>Estére terjedt <br>A töpörtyű illata! <br>Frissen, fölséges. <br>* <br>Jó tartósítás, <br>Ha húst, zsírral leöntjük. <br>Vegyszermentes volt! <br>* <br>Egyszer éppen mi vágtunk és a disznó már ki is feküdt. <br>Mindenki gondolhatta, hogy már véglegesen szenderült. <br> <br>Ötéves voltam és a felnőttek mentek áldomást inni, <br>Én magamra maradtam és vártam disznó mit fog csinálni… <br>Vére már nem volt, de gondolt egyet-kettőt és felugrott, <br>Aztán, uzsgyi, megkezdte, éppen a kapu felé futott. <br> <br>Futottam, bekiabáltam a konyhába, hogy elszaladt a holt malac <br>És futottam a malac után, nem ő volt nekünk a szerencsemalac. <br>A felnőttek is futottak és káromkodtak, le is akartuk fogni, <br>Ez azonban nem volt egyszerű, életerő honnan... kezdett dolgozni… <br>Jenei nagypapám rá vetette magát, de malac jól hasba rúgta, <br>Ő meg fájdalmasan összegörnyedt, később mondta, hogy fáj, nem hazudta. <br> <br>Aztán a malacka csak kifáradt, mi meg lassan legyűrtük, <br>Mondták, hogy ilyet még nem láttak, életerőt nem becsültük. <br>* <br>Disznó tartása, <br>Mint vágósertés, direkt. <br>Akkor is ettünk! <br>* <br>Disznótorokban <br>Együtt voltunk. Szeretet. <br>Éppen, ki… vágott! <br> <br>Vecsés, 2016. június 10. –Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjú -ban <br>