A föld oly békés ti veletek,<br>Óh, gyönyörű szép fenyvesek,<br>Kik védtek esőtől, melegtől,<br>Télen az erdő csak tőletek zöldül.<br><br>Ti otthont adtok vándoroknak,<br>Szép énekű madaraknak,<br>Édes illat szerte széjjel száll,<br>Szélben szívvel táncoló, szép daliák.<br><br>Suttogva álmodó fenyvesek,<br>Nyugalmat hozó értékek,<br>A nap is mosolyog rátok már,<br>Odakint az élet vidáman ránk vár.

Szép keleti napsugár,<br>A vadon ébresztője,<br>Természet éled, ha fényed elér már,<br>Hegyek fagyos tetejére.<br><br>Te vagyon e szülője,<br>Szép fenyvesek gyöngyszeme,<br>A fényed, mely ránk talál, szívünk ügye,<br>Óh, viharok üldözője.<br><br>Ha egyedül lennénk itt,<br>Te ránk ragyogsz fényeddel,<br>Te vagy éltetőnk, mely sokszor tovább vitt,<br>Bajtársunk leszel örökre.

Aj, aj, aj… <br>Élet nem szeret! <br>Nagy genyó… <br>Na, na, na... <br>Ki mondta neked, <br>Nem szeret? <br>Júj, júj, júj… <br>Élet nem szeret. <br>Mily’ genyó… <br>Hopp, hopp, hopp... <br>Néha csak néz rád. <br>Az sem rossz! <br>Jaj, jaj, jaj… <br>Élet nem szeret. <br>Oly’ genyó… <br>Csitt, csitt, csitt... <br>Élet nem genyó. <br>Szenvtelen. <br>Ej, ej, ej… <br>Miért is genyó? <br>Mé’ genyó... <br>Ó, ó, ó... <br>Szeret, csak máshogy, <br>Mint vártad. <br>Azta’… mért? <br>Élet nem szeret. <br>Mért’ ilyen… <br>Hé, hé, hé... <br>Ha már itt vagyunk... <br>Nevessünk! <br>Hmm, hmm, hmm… <br>Élet nem szeret. <br>Micsoda? <br>Hah, hah, hah... <br>Ez mind játék, nem? <br>Túléljük! <br> <br>Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtuk: HIQ csokorban Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal, Renga láncvers-szerűen. A páratlanokat én, a párosakat ő írta. <br>

Vágyakozás… <br> <br>Emberek! Már pediglen <br>Legyen már egy párom íziben! <br>Jöjjön estére! <br> <br>Ember! Lelked szava száll, <br>Párod eljön, kitartó legyél! <br>Holnap átölel! <br> <br>Emberek! Szerető pár <br>Minden vágyam! Kérem a jussom! <br>Ah! Még nincsen itt! <br> <br>Ember! Szíve kitárva, <br>Cirógasd meg amikor belép! <br>Érted sóvárog! <br> <br>Emberek! Kell valaki! <br>Nem nagy kívánság… nem teljesül? <br>Én most szeretném… <br> <br>Ember! Megkaptad jussod! <br>Elhagyni eszedbe se jusson! <br>Most már a tiéd. <br> <br>Gyál, 2025, április 4. – Siófok, 2025, április 7. -Kustra Ferenc József- Írtuk, anaforás senrjon versformában. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva meg a párosokat! <br>

Az este rohamléptekkel jön e tájra, setét borul a világra. <br>Az estésedében nem van madárzaj, abból biz' csend lett! Csuhaj... <br>Madarak elmennek humni, ilyenkor már nem lehet flangálni. <br> <br>Sötét szél elül, <br>Viharnak emléke száll. <br>Nyugszik a világ. <br> <br>Fáradt táj pihen, <br>Madárhad álomra dől. <br>Csillagfény virraszt. <br>* <br> <br>A nagy csend gondolatokat generál, madársereg reggeli eláll... <br>Az életóra ketyegve elrohant, nem hagyta magát... csend megfogant. <br>Tiltakozott, hogy éjjel is munkája van, a csoport az ágakon el van. <br> <br>Nagy csend szétfeszít, <br>Óra ketyeg, nem áll meg. <br>Álom elmarad. <br> <br>Ágon csoport ül, <br>Madársereg álmodik. <br>Az éj nem pihen. <br>* <br> <br>Ki elhalad előtte, órára les pillanatra, de csak számokból volt rajza! <br>Becsapnák őt, ha lehetne, mintha éj-reggelig ködöt lehelne. <br>Talán az idő is megállna, de máshol korán kelő madárraj várja... <br> <br>Öreg óra jár, <br>Számokkal festett arca… <br>Múlás sóhaja…. <br> <br>Ködös reggelek, <br>Idő játszik, megállna. <br>Madárraj hívja. <br>* <br> <br>Mi lehet arca mögött, nem tudja senki, de igy meg, nem tudják szeretni. <br>Az esti vihar hajnalra ütemesen elvonult, a reggel igy alakult. <br>Jó helyzetben reggel... a madárraj ébredt és velük volt a napi ricsaj. <br> <br>Vádak zaja közt, <br>Csendben várja a percet. <br>Mikor nem bántják. <br> <br>Eső elvonul, <br>Reggeli halk madár szól. <br>Új nap ricsajban. <br> <br>Vecsés, 2025. március 28. - Siófok. 2025. március 31. – Kustra Ferenc József – íródott: leoninus csokrokat én írtam, az eredeti Baso féle haikukat, poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva. <br>