Sápadt arcú virágok nőnek lelkem mezején,<br>Hol hitét vesztett nárciszok hullajtják halott szirmaikat,<br>És a sötétség felett megbúvó Napfény csak üde álom talán,<br>ez vagy, te álnok, bús reménytelenség.<br><br>Lelkem tévutakra taszítod, s depresszióm<br>Kietlen börtönébe száműzöl, hol szívemet,<br>Mint üveg-tiszta kristályt, töröd szilánkokra,<br>S életem gyökerét alantas férgekkel rágatod.<br><br>Elfutnék, elbújnék, ha tudnék tetőled,<br>De nyomomban jár fürge árnyékod,<br>Mely lesújt erőtlen testemre, s a félelemtől<br>úrrá lesz a bánat jéggé fagyott ereimben.<br><br>2013.

Mi célja e keserű földi létnek?<br>Hamvainkból netán új lét ébred?<br>Vagy mint szél fújta por<br>tűnünk el a semmiben?<br><br>E világ kivet, elfeled, törli emléked,<br>nem marad más, mint kopott képek a dobozban,<br>s megkésett szép emlékek a szívekben,<br>mik idővel új értelmet nyernek.<br><br>Ily gyorsan múlna el minden? Nem!<br>A szív lassan kifakul, elveszti erejét<br>A lélek kifújja utolsó erőltetett lélegzetét,<br>majd csendben, halkan, s észrevétlenül távozik.<br><br>De ez még nem a halál órája, nem lehet az,<br>hisz a lélek továbbél ott,<br>hol a dobozban állnak a kopott képek,<br>s ott, ahol a szív őrzi az emléket.<br><br>2012.

Utamon sár, tócsa s megannyi árok vár,<br>Lépteim gyorsak, szaporák, előttem mocsok,<br>Mögöttem kiéhezett hiénafalka vár.<br>Válaszút elé terel megannyi erő, most küzdj,<br>S válassz, vagy tested lesz a várva várt etető.<br><br>Nem tágít a gaz dögevő, életem megrontója lesz ő,<br>Várja fáradt, elvérzett testem porba-hulltát,<br>Hogy vigadjon s örömtáncot járva kacagjon.<br>Ez lenne a torz, vad világ, hol a vadnak mindent,<br>S nekem, fáradt utazónak megvetés dukál.<br><br>2013.

Ahogy számmá lesz<br>Ember rend rendszerében...<br>Embertelenség!

Kellemeset kerekeztem, alig visz a lábam,<br>Belesajdult ülő részem, meggörbült a hátam.<br>Holnap érzem majd igazán, milyen volt a túra,<br>Bicegek, és hősként vallom, jót tett ez a kúra.<br><br>Reggel majd ha felébredek <br>Izomlázzal verekedek.<br>Hiába döf szúrós kardja <br>Mélyen bent a csontjaimba,<br>Ha felállok belerúgok,<br>Őkelmével nem gatyázok.<br>Elviszem majd kerekezni,<br>Büntetésből ez jár neki.<br><br>Harmadnapra ismét mentem, hű de vitt a lábam,<br>Edzett lett az ülőrészem, jól ível a hátam.<br>Holnap érzem pöpec lazán, sikkes ez a túra,<br>Derűs arccal vigyorgok majd, csábító a kúra.<br><br>Csábít bizony szép a látvány,<br>Megelőzött egy néhány lány.<br>Ám nem vagyok lépes mézes,<br>És egyáltalán versenyképes.<br>Lemaradtam mint egy csiga,<br>Nem tűrnek hát a partiba.<br>Így aztán csak egymagamban,<br>Bicajozok komótosan.<br><br>Hébe-hóba kerekezem, alig visz a lában,<br>Fészkelődök a nyeregben, bele sajdul hátam.<br>Holnap biz én jót pihenek, várjon csak a túra,<br>Nem kell nekem olyan gyakran az a kerék kúra.