Miljom átok! bort a billikomba, <br>Részegítő, lánghullámu bort! <br>Mely keservet és bút martalékul <br>A felejtés örvényébe hord. <br><br>Bort öblébe váltig a kehelynek. <br>Bort elémbe szakadatlanúl! <br>Idenézzen a puszták homokja, <br>És ha nem tud inni, megtanúl. <br><br>Kedvben ég e csont velője máris, <br>És eremben a kéj habja forr; <br>Üdv neked, te mámorok homálya! <br>Üdv neked, te mámor anyja, bor! <br><br>Hah, e kancsó a mesés világnak <br>Feneketlen hordaja talán? <br>Bort belé! mert nem szivelhetem, ha <br>Puszta szájjal ásitoz reám; <br><br>Bort belé! hogy felköszöntsön ajkam - <br>Éljen a nemes keblű barát, <br>Ki, midőn a vész harangja zúgott, <br>Szent hűséggel nyujtá jobb karát; <br><br>Éljen a világ dicső folyása... <br>És az élet... és a szép világ... <br>S az igazság védpalástja, mely az <br>Üldözöttnek menedéket ád; <br><br>Éljen a sziv biztató vezére, <br>A varázsdalt pengető remény; <br>Éljen a menny, a pokol és minden, <br>Minden éljen... oh csak vesszek én!<br>

Hej nekem hát vigasztalást mi sem ad? <br>Bánatomban le kell innom magamat. <br>Az irgalmát, ide avval a borral! <br>A bú vagy én, de egyikünk belehal. <br><br>Úgysem tetszik ez a világ énnekem; <br>Sok már, amit életemben szenvedtem, <br>Nagyon is sok e parányi életre! <br>Annyi baj közt kinek volna még kedve? <br><br>Nem vagyok én gyökeres fa, virágzó, <br>Hanem vagyok letörött ág, fonnyadó; <br>Nem vagyok én az örömnek rózsája, <br>De vagyok a szomorúság gyászfája. <br><br>Én előttem ilyen élet nem élet, <br>Hol az ember de semmit sem remélhet. <br>Volna bár e pohár borban halálom, <br>Hogy lehetne bajaimtól megválnom! <br>

Tizenkettőt ütött az óra, <br>Fölébredék a harangszóra, <br>És ím sötét szobámban egy <br>Fehér alak <br>Föl- és lemegy... <br>Te vagy, te vagy, kit annyit vártalak, <br>Te vagy, boldogságom fájának <br>Idő előtt lehullt gyümölcse! <br>Jer, karjaim kitárva állnak, <br>S kész ajkam, hogy csókját ajkadra hintse, <br>Jer, elröpűlt kedves galambom!... <br>De szólt a lyányka halk, fájdalmas hangon: <br>"Megállj, megállj! előbb megkeresem <br>Elvesztett életem; <br>Lásd, élet nélkül ott a sírban <br>Fekünni olyan szomorú dolog: <br>Ott oly sötét és oly hideg van... <br>Én újra élni akarok; <br>Megkeresem <br>Elvesztett életem. <br>Nincs nálad? <br>Add vissza, kérlek, hogyha megtaláltad." - <br>Oh nincs az nálam, <br>Meg nem találtam, <br>Meg nem találtam drága életed! <br>De hogyha az enyém kell: íme vedd!... <br>S átadni akarám <br>Tulajdon éltem, <br>De már a látomány <br>Eltűnt az éjben. <br>

Annyit sem ér az élet, <br>Mint egy eltört fazék, mit a konyhából <br>Kidobtak, s melynek oldaláról <br>Vén koldús nyalja a rászáradt ételt! <br>

Hajnalodik s végre: az én hajómon, <br>Az igazin, szállok virág-fedetten. <br>Nem ismerek a vén, elszánt kalózra, <br>Hurrák, vágyak pompás legénye lettem <br>S boldog hajóm fátyollal lobogózva <br>Olyan, mint kék fátylas ég-darab. <br>Tűz-szememen bekacag a Nap: <br>Sohse látott csodábbat e hajónál, <br>Sohse látott hajóst még hajnalibbat. <br>Tengereket zudít elénk a vágyunk, <br>Még Oceánunk is az enyém. <br>Karunk ölelő ritmusára ringat, <br>Himnuszt kürtöl a babonás hajó-kürt <br>S zeng a csók a hajó fedelén. <br>Árbócom: a váró diadal, <br>Bódító és szűz-lyány adta csók <br>S üldözőim a kalóz-hajók, <br>Kikkel rabolva, hajh, annyit bolyongtam <br>Olcsó siker- s csók-portékára lesve. <br><br>Hát mégis hasztalan hajszolt az Este, <br>Nem az ő ölébe jött vagyok, <br>Hajnalok küldöttek, hajnalok <br>S mégis eljött értem a hajóm. <br><br>Óh, volt hajók, be elárnyultatok már, <br><br>Óh, volt prédák, be nincs ízetek. <br>Szabadabb vagyok minden szabadoknál, <br>Olyan teljesen nem magamé. <br>Szemem melyik volt hajót vágyja vissza? <br>Gyötrelmes, kérdő, kinzó ifjuságnak <br>Zöld lobogóju, éhes kis hajóját? <br>Vihar-hajómat, mely az ósdi nóták <br>Kopott, kis bárdjait hagyta el? <br>Avagy a száz-szoknya lobogót <br>Lengető, unt, céda csók-hajót? <br>Névnek, hírnek, mámornak, bölcseségnek <br>Csúnya kalóz-hajóit talán? <br>Ím, itt van a szívemen a lyány, <br>Itt van a szívemben a tenger-élet, <br>Felörvendem, fölélem s boldog órák: <br>Most vagyok Én és büszkén viszem <br>Szent és ifjuságos, bolond viharokba <br>Az egyetlen ölelnivalót: <br><br>S Életem új, legsorsosabb hajóját.<br>