Tizenkettőt ütött az óra, <br>Fölébredék a harangszóra, <br>És ím sötét szobámban egy <br>Fehér alak <br>Föl- és lemegy... <br>Te vagy, te vagy, kit annyit vártalak, <br>Te vagy, boldogságom fájának <br>Idő előtt lehullt gyümölcse! <br>Jer, karjaim kitárva állnak, <br>S kész ajkam, hogy csókját ajkadra hintse, <br>Jer, elröpűlt kedves galambom!... <br>De szólt a lyányka halk, fájdalmas hangon: <br>"Megállj, megállj! előbb megkeresem <br>Elvesztett életem; <br>Lásd, élet nélkül ott a sírban <br>Fekünni olyan szomorú dolog: <br>Ott oly sötét és oly hideg van... <br>Én újra élni akarok; <br>Megkeresem <br>Elvesztett életem. <br>Nincs nálad? <br>Add vissza, kérlek, hogyha megtaláltad." - <br>Oh nincs az nálam, <br>Meg nem találtam, <br>Meg nem találtam drága életed! <br>De hogyha az enyém kell: íme vedd!... <br>S átadni akarám <br>Tulajdon éltem, <br>De már a látomány <br>Eltűnt az éjben. <br>

Annyit sem ér az élet, <br>Mint egy eltört fazék, mit a konyhából <br>Kidobtak, s melynek oldaláról <br>Vén koldús nyalja a rászáradt ételt! <br>

Hajnalodik s végre: az én hajómon, <br>Az igazin, szállok virág-fedetten. <br>Nem ismerek a vén, elszánt kalózra, <br>Hurrák, vágyak pompás legénye lettem <br>S boldog hajóm fátyollal lobogózva <br>Olyan, mint kék fátylas ég-darab. <br>Tűz-szememen bekacag a Nap: <br>Sohse látott csodábbat e hajónál, <br>Sohse látott hajóst még hajnalibbat. <br>Tengereket zudít elénk a vágyunk, <br>Még Oceánunk is az enyém. <br>Karunk ölelő ritmusára ringat, <br>Himnuszt kürtöl a babonás hajó-kürt <br>S zeng a csók a hajó fedelén. <br>Árbócom: a váró diadal, <br>Bódító és szűz-lyány adta csók <br>S üldözőim a kalóz-hajók, <br>Kikkel rabolva, hajh, annyit bolyongtam <br>Olcsó siker- s csók-portékára lesve. <br><br>Hát mégis hasztalan hajszolt az Este, <br>Nem az ő ölébe jött vagyok, <br>Hajnalok küldöttek, hajnalok <br>S mégis eljött értem a hajóm. <br><br>Óh, volt hajók, be elárnyultatok már, <br><br>Óh, volt prédák, be nincs ízetek. <br>Szabadabb vagyok minden szabadoknál, <br>Olyan teljesen nem magamé. <br>Szemem melyik volt hajót vágyja vissza? <br>Gyötrelmes, kérdő, kinzó ifjuságnak <br>Zöld lobogóju, éhes kis hajóját? <br>Vihar-hajómat, mely az ósdi nóták <br>Kopott, kis bárdjait hagyta el? <br>Avagy a száz-szoknya lobogót <br>Lengető, unt, céda csók-hajót? <br>Névnek, hírnek, mámornak, bölcseségnek <br>Csúnya kalóz-hajóit talán? <br>Ím, itt van a szívemen a lyány, <br>Itt van a szívemben a tenger-élet, <br>Felörvendem, fölélem s boldog órák: <br>Most vagyok Én és büszkén viszem <br>Szent és ifjuságos, bolond viharokba <br>Az egyetlen ölelnivalót: <br><br>S Életem új, legsorsosabb hajóját.<br>

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, <br>akarsz-e mindíg, mindíg játszani, <br>akarsz-e együtt a sötétbe menni, <br>gyerekszívvel fontosnak látszani, <br>nagykomolyan az asztalfőre ülni, <br>borból-vízből mértékkel tölteni, <br>gyöngyöt dobálni, semminek örülni, <br>sóhajtva rossz ruhákat ölteni? <br>Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, <br>havas telet és hosszú-hosszú őszt, <br>lehet-e némán teát inni véled, <br>rubinteát és sárga páragőzt? <br>Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, <br>hallgatni hosszan, néha-néha félni, <br>hogy a körúton járkál a november, <br>ez az utcaseprő, szegény, beteg ember, <br>ki fütyörész az ablakunk alatt? <br>Akarsz-e játszani kígyót, madarat, <br>hosszú utazást, vonatot, hajót, <br>karácsonyt, álmot, mindenféle jót? <br>Akarsz-e játszani boldog szeretőt, <br>színlelni sírást, cifra temetőt? <br>Akarsz-e élni, élni mindörökkön, <br>játékban élni, mely valóra vált? <br>Virágok közt feküdni lenn a földön, <br>s akarsz, akarsz-e játszani halált? <br>

Hatalmasnak indult. <br>Életében osztozkodó fatársai <br>ámuló irigységgel méregették: Újra nagyobb vagy. <br>Koronád, amellyel Meseországot akarod betakarni <br>és átölelve megvédeni, <br>ma újra izmosabb lett, <br>fejlődik, ég felé bomlik, tavaszba-tartan [d?]. <br><br>És büszkén állt a fa. <br>Lábánál színtobzódásban millió vadvirág feslett, <br>patak cserregett oda-oda dörgölődve <br>egy-egy benyúló gyökér-bogához. <br>Méhek, madarak zsondítón hangversenyeztek fülébe <br>és nagyon érezte, hogy szép és erős. <br><br>Egyszer azután jelentés jött. <br>Halkszavú, kékcsillagos, tücsökzenés esten <br>lobogóhajú tündér érkezett és megállt <br>a fa törzsének támaszkodva a patak partján. <br>Mély-kék szeme riadtan foszforeszkált. <br>Át akart menni, <br>de zúgott, tarajlott a vad hegyi ár, <br>s nem mert a kicsi tündér [...?] <br>Olyan könyörgőn tudott a fára nézni. <br><br>S az reccsenve kidőlt. <br>Végigterült boldog-ájultan a víz fölött, <br>hogy két kicsi láb folytathassa útját. <br><br>1927.<br>