Ezüst esőben száll le a karácsony, <br>a kályha zúg, a hóesés sűrű; <br>a lámpafény aranylik a kalácson, <br>a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. <br><br>Kik messze voltak, most mind összejönnek <br>a percet édes szóval ütni el, <br>amíg a tél a megfagyott mezőket <br>karcolja éles, kék jégkörmivel. <br><br>Fenyőszagú a lég és a sarokba <br>ezüst tükörből bókol a rakott fa, <br>a jó barát boros korsóihoz von, <br><br>És zsong az ének áhítatba zöngve... <br>Csak a havas pusztán a néma csöndbe <br>sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Pompás, fehér Karácsony-éjen <br>Kidobta a szikrázó hóba, <br>Kidobta a havas semmibe <br>Magzatját a papék Katója. <br><br>Aztán Kató, a kis cseléd-lyány, <br>Szédülve, tántorogva, félve, <br>Ahogy illik, elment maga is <br>Éjféli, szent, vidám misére. <br><br>Kató gazdája, az izmos pap <br>S falusi nyája énekelnek: <br>"Dicsértessék az egek ura, <br>Hogy megszületett az a gyermek, <br><br>Az a gyermek, ott Bethlehemben." <br>Kató fölsír a papi szóra <br>S az a gyermek, a bethlehemi, <br>Könnyezve tekint le Katóra.

Szelíd, szép betlehemi gyermek: <br>Az angyalok nem énekelnek <br>S üvöltenek vad emberek. <br><br>Boldog, víg betlehemi jászol: <br>Sok börtön és kórház világol <br>És annyi viskó bús, sötét. <br><br>Jó pásztorok és bölcs királyok: <br>Sok farkas és holló kóvályog <br>S nem látjuk azt a csillagot! <br><br>Békés, derűs karácsony éjjel: <br>A nagy sötét mikor száll széjjel <br>S mikor lesz béke és derű?

Tegnap harangoztak, <br>Holnap harangoznak, <br>Holnapután az angyalok <br>Gyémánt-havat hoznak. <br><br>Szeretném az Istent <br>Nagyosan dicsérni, <br>De én még kisfiu vagyok, <br>Csak most kezdek élni. <br><br>Isten-dicséretre <br>Mégiscsak kiállok, <br>De boldogok a pásztorok <br>S a három királyok. <br><br>Én is mennék, mennék, <br>Énekelni mennék, <br>Nagyok között kis Jézusért <br>Minden szépet tennék. <br><br>Új csizmám a sárban <br>Százszor bepiszkolnám, <br>Csak az Úrnak szerelmemet <br>Szépen igazolnám. <br><br>(Így dúdolgattam én <br>Gyermek-hittel, bátran, <br>1883 <br>Csúf karácsonyában.)

Jön a Karácsony fehéren <br>S én hozzám is jön talán majd <br>Valaki a régiekből. <br><br>Csöndesen lép a szobámba <br>S én köszöntöm: "Béke, béke." <br>A küszöbön sápadt orvos. <br><br>És szorongva szól a vendég: <br>"Ma Karácsony van, Karácsony, <br>Emlékszel a régiekre?" <br><br>És bámulva és vidáman <br>És kacagva mondom én majd: <br>"Ma Karácsony van, Karácsony." <br><br>És szorongva szól a vendég: <br>"Valami tán fáj a múltból?" <br>Megmozdul a sápadt orvos. <br><br>És bámulva és vidáman <br>És kacagva mondom én majd: <br>"Hiszen én még sohse éltem." <br><br>És hörögve mondom én majd: <br>"Ki a szobámból, pogányok." <br>Döng az ajtóm és bezárul. <br><br>És hörögve mondom én majd: <br>"Hiszen én meg se születtem. <br>Karácsony van, száll az angyal." <br><br>És a nagy, szomorú házban <br>Zsoltárokat énekelve <br>Hajnalig várom az angyalt.