Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül <br>Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül. <br><br>Csillag-é vajon, mely, mint vezérszövétnek, <br>Üdvözitőt hirdet az emberiségnek? <br><br>Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol <br>S éji táncaikhoz rémeknek világol? <br><br>Akár csillag legyen, biztos éji lámpa, <br>Akár bujdosó láng - én megyek utánal! <br><br>Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen <br>Akkor is jó helyre - temetőbe viszen.

A Makón pihenő katonáknak <br><br>Betlehemi csillag <br>Szelíd fénye mellett <br>Ma az égen és a földön <br>Angyalok lebegnek. <br>Isten hírvivői <br>Könnyezve dalolnak <br>Békességet, boldogságot <br>Földi vándoroknak. <br><br>Harcos katonák is <br>Fölnéznek az égre <br>S rágondolnak álmodozva <br>A testvériségre. <br>Bujdosó raboknak <br>Idegen párnákon <br>Kedveseik szelíd arcát <br>Ringatja az álom. <br><br>Fáradt katonák ti, <br>Pihenjetek szépen <br>Karácsonyfák lángja körül <br>A mi szent esténken. <br>Gondoljatok hittel <br>Zsolozsmát dalolva <br>Eljövendő boldogságos <br>Szent karácsonyokra! <br><br>Csukaszürke köntös <br>Kopott, tépett szárnya <br>Megváltó nagy békességet <br>Hoz most a világra. <br>Győzelmes örömmé <br>Válik majd a bánat, <br>Lesz még otthon víg karácsony <br>Magyar katonáknak! <br>

I. <br><br>Harang csendül, <br>Ének zendül, <br>Messze zsong a hálaének, <br>Az én kedves kis falumban <br>Karácsonykor <br>Magába száll minden lélek. <br><br>Minden ember <br>Szeretettel <br>Borul földre imádkozni, <br>Az én kedves kis falumba <br>A Messiás <br>Boldogságot szokott hozni. <br><br>A templomba <br>Hosszú sorba <br>Indulnak el ifjak, vének, <br>Az én kedves kis falumban <br>Hálát adnak <br>A magasság Istenének. <br><br>Mintha itt lenn <br>A nagy Isten <br>Szent kegyelme sugna, szállna, <br>Az én kedves, kis falumban <br>Minden szívben <br>Csak szeretet lakik máma. <br><br>II. <br><br>Bántja lelkem a nagy város <br>Durva zaja, <br>De jó volna ünnepelni <br>Odahaza. <br><br>De jó volna tiszta szívből <br>- Úgy mint régen - <br>Fohászkodni, <br>De jó volna megnyugodni. <br><br>De jó volna mindent, mindent <br>Elfeledni, <br>De jó volna játszadozó <br>Gyermek lenni. <br>Igaz hittel, gyermek szívvel <br>A világgal <br>Kibékülni, <br>Szeretetben üdvözülni. <br><br>III. <br><br>Ha ez a szép rege <br>Igaz hitté válna, <br>Óh, de nagy boldogság <br>Szállna a világra. <br>És a gyarló ember <br>Ember lenne újra, <br>Talizmánja lenne <br>A szomoru útra. <br>Golgota nem volna <br>Ez a földi élet, <br>Egy erő hatná át <br>A nagy mindenséget, <br>Nem volna más vallás, <br>Nem volna csak ennyi: <br>Imádni az Istent <br>És egymást szeretni... <br>Karácsonyi rege <br>Ha valóra válna, <br>Igazi boldogság <br>Szállna a világra...

Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>Ki Betlehemben született ez este, <br>A jászol almán, kis hajléktalan, <br>Szelíd barmok közt, édes bambino, <br>Kit csordapásztoroknak éneke <br>Köszöntött angyaloknak énekével. <br><br>Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>Hogy anyja az Úr szolgáló leánya <br>És apja ács volt, dolgozó szegény. <br>És nem találtak más födélt az éjjel <br>A városvégi istállón kivül. <br><br>Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>Kit a komor Sibillák megígértek, <br>Kit a szelíd Vergilius jövendölt <br>S akit rab népek vártak, szabadítót. <br><br>Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>A betlehemi kisded jászolára, <br>Amely fölött nagyobb fény tündökölt, <br>Mint minden földi paloták fölött. <br><br>Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>Augustus Caesar birodalma elmúlt, <br>Az ég és föld elmúlnak, de e jászol <br>Szelíd világa mindent túlragyog. <br><br>Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, <br>A kerek föld mindegyik gyermekéhez <br>Egy üzenettel jött: Szeressetek! <br><br>Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>És hallgassátok meg az angyalok <br>És pásztorok koncertjét, mely e szent éj <br>Ezerkilencszázhuszonhároméves <br>Távolságából is szívünkbe zeng. <br><br>Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>S gondoljatok rá holnap és minden áldott <br>Napján e múló életnek s legyen <br>A betlehemi énekből öröm, <br>A karácsonyi álomból valóság <br>És békessége már az embereknek!

Ma tán a béke ünnepelne, <br>A Messiásnak volna napja, <br>Ma mennyé kén`, a földnek válni, <br>Hogy megváltóját béfogadja. <br>Ma úgy kén`, hogy egymást öleljék <br>Szívükre mind az emberek, - <br>De nincs itt hála, nincs itt béke: <br>Beteg a világ, nagy beteg... <br><br>Kihült a szív, elszállt a lélek, <br>A vágy, a láng csupán a testé; <br>Heródes minden földi nagyság, <br>S minden igazság a kereszté... <br>Elvesztette magát az ember, <br>Mert lencsén nézi az eget, <br>Megátkozza világra jöttét, - <br>Beteg a világ, nagy beteg... <br><br>Ember ember ellen csatázik, <br>Mi egyesítsen, nincsen eszme, <br>Rommá dőlt a Messiás háza, <br>Tanítása, erkölcse veszve... <br>Oh, de hogy állattá süllyedjen, <br>Kinek lelke volt, nem lehet!... <br>Hatalmas Ég, új Messiást küldj: <br>Beteg a világ, nagy beteg!...