A földből előbújó szépség,
Ezt a meseszép teremtményt
körüljárja a különlegesség.

Ember az értékét fel nem fogja,
Csak lát, bámul, csodál, majd
Azt külleméért folyton leszakítja.

Vázában már akárhol tündököl,
Illatára az érzék új értelmet nyer.
Öntözgeti, de a valóság előtör.

Élénk színeit hamar levetkőzi,
Bús árnyalatot kölcsönöz a helytől.
Hervadozik, vonzerejét nem őrzi.

Olyanná vált mint a többi zöld,
végül is ugyan onnan nőtt ő is.
Komorrá tette az ősi anyaföld.

Embernek társa nem lehet a Virág,
A csalódás pusztító erővel megy végbe.
Tartósabb növényt tartogat a világ.

Tavasz korai,
Hevesen nekividult.
Selymesedő fű.
*
Tavasz ideért,
Napfénysugár csókokkal.
Borzolódó fű.
*
Tavasz feléleszt
Mindent és már pompázik.
Zöld szőnyeg a fú.
*
Tavasz pattogtat
Minden nővényi rügyet.
Kivirágzott fű.
*
Tavasz, munkáskéz
Által szépít meg mindent.
Terep-kezelt fű.
*
Tavasz terjeszti
Az új és szép életet.
Saját színű fű.

Vecsés, 2021. április 23. – Kustra Ferenc József – íródott, eredeti stílusú, anaforás haiku csokorban.

Őzek

Pázsit lóherés
És beborítja rétet.
Őzek, legelnek.
*
Megszépülnek a
Rétek. Mezei virág!
Őzek lerágják.
*
Őzek, pataknál
Isznak és nézelődnek.
Nap süti őket.

Méhek

Fán nyíló virág,
Miből méhek gyűjtenek.
Cseresznyevirág.
*
Méhecske zümmög
Édes nektár, lábain.
Egészségbomba.
*
Döngicsélnek a
Méhek, virágok körül.
Már gyűjtögetők.

Madarak

Madárka csipog,
Ibolyák mosolyognak.
Idő melegszik.
*
Madár kopácsol,
Egy vastag fa derekén.
Vacsoraidő.
*
Madár dalol, fent
Az ágon, gyere tojó.
Tavalyi fészek.

Patakok

Futó patakban
Halak is szerelmesek.
Új nemzedék lesz.
*
Patak csörgedez,
Benne ikrázó halak.
Parton, madárdal.
*
Parti köveken,
Régi mohán, új hajtás.
Világosabb zöld.

Virágszirmok

Szárba szökkent az
Írisz, bomló szirmokkal.
Új idő-virág.
*
Szellő belengi
Rügyező cseresznyefát.
Sok virágszirom.
*
Bimbós kiskertek
Sokasága illatoz.
Méhraj is repül.

Vecsés. 2021. április 25. - Kustra Ferenc József – íródott haiku csokorban és eredeti Baso féle stílusban.

Tenger partján gyönyörködtem,
kősziklákon lehevertem,
csodáltam a hullámokat,
benne a virgonc halakat.

Messzi hajó csendben úszott,
árbócai alig látszott,
tenger zúgás elaltatott,
hozott nekem csodás álmot.

A kék égben, napsütésben,
lágyan öleltél kedvesem,
szavaid oly' édes nekem,
karjaidban énekeltem.

Ölelj, ölelj én kedvesem,
kezeimet el ne engedd,
ne legyen csak szívem álma,
szereteted megtaláljam.

Avagy: tavasz a télben…

A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás,
Varjúraj repül… ez talán a feltámadás?

Süt
A Nap,
Köd sehol,
Éled minden.
Tavasz van talán?

Tavasz van talán?
Éled minden,
Köd sehol,
A Nap
Süt.

Így tél közepén tavaszt játszik a természet?
Meleg levegő is elárasztja légteret!

Már
Langyos
A légtér.
Tavaszt idéz
Az időjárás.

Az időjárás
Tavaszt idéz.
A légtér
Langyos
Már.

A szélroham is csak, lustán battyog, nem kelt hideg érzetet,
Kopasz erdő alatt, az avar jelenti a füvészetet.
Még dörrent is… de, hordani kell a téli ruha hegyeket…

Nincs
Sehol,
Hó se köd.
Virág fakad,
Télnek nyoma tűnt.

Télnek nyoma tűnt,
Virág fakad.
Hó se köd,
Sehol
Nincs.

Ma az udvarban tíz centis már a hóvirág,
Eltévedt a télben, cserbenhagyta... hó-világ.

Még
Tél van,
Látszat csal.
Ne örüljünk,
Várjuk ki végét...

Várjuk ki végét...
Ne örüljünk!
Látszat csal,
Tél van
Még.

Vecsés, 2016. május 24.-2017. december 30. – Szabadka, 2018. január 1. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a tükör- apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A tükör- apevák címe:”Korán jött a tavasz, vagy mégsem...?”