Hiányzotok… édes.

Messze vagy! Óh, de hiányzik az édes…
Mi szépséges combjaid között van, a mézédes.
Azt szeretem, ha kinyílt virág kelyhét mutatja,
Én adok hozzá szárt, hogy ne legyen belseje… csupasza.
De most, hogy nincs itt, én majd agyrohamot kapok,
Magaddal vitted és istentelen messzire utaztatok.

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
Minden éjjel, sőt ébren is a virágkelyhedről álmodok,
Minden éjjel beleélem magam, vad románcra gondolok…
Minden éjjel, sőt ébren is a virágkelyhedről álmodok.

(Septolet)
Veletek lenni,
Megfogni,
Titeket csókolni…

Álmodozok,
Rátok gondolok,
Forró vágyamban tombolok,
Mikor voltál... visszagondolok!

Vecsés, 2018. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott: erotikus, alloiostrofikus versformában.

Közöny, irgalom,
Nem épp’ édestestvérek.
Élet, középút!
*
Lélek is szorong,
Ha már a bűn az érték.
Mivé lesz világ?
*
Szép lett a csúnya!
Döntésképtelen nyerő!
Világ, fejem áll…
*
Csoda várása!
Káprázat, csodás varázs!
Kaleidoszkóp.
*
A kálváriám
Keresztje, magával von…
Megdicsőült sors.
*
Harang, halkan kong,
A szava, hitre hívó!
Megdicsőülés.
*
Kilátástalan
Remény is van, romokon.
A vágy, vágy marad!
*
Végtelen sorba
Beálltam, búcsúzkodni.
Elegáns legyen…
*
Nyomorult élet,
Nem kellesz, ugyan menj már.
Magány, örökös.
*
Élet rabja, lét!
Lét rabsága, örökös.
Szabadulásvágy.
*
Kőszív is gördül,
A saját célok felé.
Kimérten halad.
*
Nincs feloldódás!
Sáros vízben mosdani?
Boldog eb ugat!
*
Csillagot, begyűjt
Lélek, de csak délibáb!
Érzékcsalódás.
*
Forgószél port szór,
Lelket, tisztára csiszol!
Erényt, visszaad?
*
Házat dönt vihar!
Éjcsend, lelket simogat!
Sírós a magány.
*
Lélek viharát,
Természet csillapítja?
Öngyógyulás kell!
*
Perc hajszolása!
Élő test! Halott világ!
Vágy áradata!
*
Sóhaja lombnak,
Levélzizegés! Lélek.
Felüdülés! Szél.
*
Éltet zizegés,
Lombsóhaj, hogyha csendes.
Relaxáció.
*
Élet gúzsba köt!
Enged érvényesülni?
Lánc! Szabadulni...
*
Élet, hasztalan,
Ha sikertelen és matt.
Sorskerék forog…
*
Elkínzott lélek,
Megfáradt testben kószál…
Virul arc, és sír…
*
Lét húsába vág
Élet szomjúhozása…
Rossz körülmények.
*
A szép szó csendül
És lélek szaván rágódsz?
Reményed marad!

Vecsés, 2015. március 22. – Kustra Ferenc József – íródott: Senrjúban.

Napraforgó
Virágba borult,
Köpködni jó!

Olaja finom,
Felhasználni ésszerű.
Lehetőség sok, célszerű…
Én iszom.

Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc – íródott: septoletben.

Eső zuhatag
Szinte mindent lerombol.
Árvíz alapja.
*

Fúj a szél és törik az ág,
Hull a levél és a virág.
Eső csapkod arcomba,
Ázok és fázok magamba.
*

Zord eső hullott
És sok virágot levert.
Mind földön hever.
*

Víz, tócsákban áll,
Szivárvány ível égen…
Eső illat volt…

Vecsés, 2009. május 3. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és haikuban…

Egy tucat meditációs gondolat…

Villámháború
Zajlik rét, mező fölött.
Mélytengeri csend…
*
Bennem van a zaj,
Agyamban a vér dobol.
Fülbe… süket csend.
*
Bármily sötét is
Felleg, ideér… derű.
Az esővíz lágy.
*
A reményünk, oly’
Nagy fegyver, túlélésben.
Álmok altatnak.
*
Erős szenvedély,
Erősebb az életnél.
Le lehet szokni.
*
Csak némán a harc?
Aki kiabál, vesztes?
Halál is csendes…
*
Tél! Nincs hó vagy jég,
Rügybontás van, csodaszép.
Hóvirág bújik...
*
Drót szamár gurul
Fölfelé is, ha hajtod.
Levegőd fogytán.
*
A süket-csöndű
Faluban, kutya ugat.
Halk morgás… csendben.
*
A kutyahűség,
Többet tud az embernél.
Gazdátlanul is.
*
Elhagyatott ház,
Rozsdállt, bedőlt kiskapu.
Fényes kutyalánc.
*
Gaz mindenfelé,
Úr a változatosság.
Köztük nőtt virág.

Vecsés. 2014. január 9. – Kustra Ferenc