Van egy hely hol másképp süt a nap.
Van egy hely hol édesebb a szellő.
Ahogy őszülő hajamba belekap.
Ahol szebben susog az őszi erdő.

Van egy hely mely szebb bárminél.
Van egy hely hol ringatott anyám.
Hol majd rám borul a szemfedél.
Szent Magyarhon édes hazám!

Csak nézlek ős tölgy matuzsálem
Már ötszáz esztendeje, hogy magasodsz.
Első ez, hogy felkereslek, ha hazajöttem.
Luther átkozása óta itt kapaszkodsz.

Emlékszel tölgy, mi volt a te vágyad,
Mikor csemeteként álmodoztál,
S még zsenge volt az ifjú ágad?
Elérni a fellegeket a holdvilágnál.

Most már óvón veted árnyékodat
Magvad szórta zsenge fákra.
S, ha rád borul a nyáralkonyat,
Látod ahogy szellőt hívnak nászra.

Orákulum voltál ősi Dodomában,
Lombjaid sóhaja mutatta a jövőt.
Most koronád tükre látszik a Dunában,
S a jövő nemzedékre vonsz áldó tetőt.

Tavasz és szerelem, a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros.

Rózsaszirmokkal
Teleszórt ágy hívogat.
Szerelmi mámor.
Férfiak, van rózsátok?
Gondozzátok, óvjátok!
*
Lebeg langymeleg
Légóceán. Átölel.
Hűség reménye.
Gyönyörű, akár a Nő,
Lesz kertedben, királynő.
*
Szenvedély nyílik…
Lélekben, dalol a kéj.
Elvarázsoltság.
Amíg zsenge fiatal,
Vonz, csábít illatával.
*
A fák és bokrok
Zöldeknek, szellő derűs.
Patak csörgedez.
Embert, Napot elbájol,
Téged levesz lábadról.
*
Tarka réten már,
Lepkék szállnak, játszanak.
Boldogságlátvány.
Minden reggel és este
Szeretettel bánj vele.
*
Érzelemvetés
Ideje dívik, már most.
Szerelem is új!
Öntözgesd, őrizd féltve,
Lenyűgöz szépségével.
*
Kertbe a jó idő,
A hajnallal lopódzott.
Rózsa, virágzik.
Csodás rózsává válik,
Büszkeséged lesz váltig.
*
Gyümölcsfa éled,
Dús cseresznyefa virág.
Nap is rávirít.
Ha el nem hanyagolod,
Új rügy lesz ajándékod.
*
Remeteségnek
Vége, lét nem hallódik.
Felhő megáll… néz…
Ne hagyd, hogy gaz belepje,
Erejét tönkre tegye.
*
Csodaszép élet.
Egész világ szerelem.
Természet virul.
Szétszórtságod torolja,
Tövissel kezed szúrja.
*
Mocsár kiszárad,
Éltető fél, újra él.
Boldogságfolyam.
Varázsa vonzza lelked,
Leld meg benne örömed.
*
Lágy fuvallatok
Hozzák a megújulást.
Szerelem szellő.
Időd jusson rá mindig,
Veled marad mindvégig.

Vecsés, 2017. március 10. - Szabadka, 2017. március 9-én - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a tanka verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: Vigyázz a „rózsádra”!

A télről, kínai versformában…

Zúzmara
Fekszik fenyőkön,
Téli hajnal lehelte.
Sötétség van felhőkön,
Szánkós... ráköszön.

Immár hajnalpír hasad,
Fénye határra tapad.
Megjött a szép kikelet,
Szellő csókol s elszalad.
*

Hófelhők
Borítják tájat,
Színük egy szín fekete.
Erdei út, holtjárat.
Út, jeges járat.

Harmat lepi a határt,
Szellő viszi illatát.
Akár egy virágoskert,
Lásd, a színpompás határt.
*

Domboldal
Szánkósok helye,
Gyerekzsivaj hallatszik.
Közeli földút helye,
Hóban elrejtve.

E szépség olyan csodás,
Éled érzés s vágyódás.
Jöjj ki velem a rétre,
Oly jó az álmodozás.

Vecsés, 2018. február 10. – Szabadka, 2018. február 12. – Kustra Ferenc József -Kínai „bambuszköltészet”= az írásom:„Yijiangnan” , szótag: 3-5-7-7-5 Rímképlet: xaxaa. – alatta: Jurisin Szőke Margit írása: „zhuzchici” 4x7 szótag Rímképlet: aaxa. (x=végtelen)

Ó! A szélkakas,
Folyvást szolgálatban van.
Pihenni sem tud.
Ifjonc, pörög szüntelen,
Le nem áll, türelmetlen.
*
Ó! A szélkakas,
A kémény legfőbb őre.
Füstirányító.
Kéményen szél karolja
Ő a füstöt sodorja.
*
Ó! A szélkakas,
Gólyákat elüldözi,
Harcos kéményőr.
Hű őre a kéménynek,
Gólyák nem fészkelhetnek.
*
Ó! A szélkakas,
Nélkülözhetetlen ő.
Szélerőt befog.
Fontos, szélirány jelző,
Ő nem csirke kergető...
*
Ó! A szélkakas,
Egy csirkét sem szerethet.
Társ nélkül forog.
Dombról, sok csirke lesi,
Észre őt mért nem veszi?
*
Ó! A szélkakas,
Nem kapar, reggel csendes.
Nincs trágyadombja.
Kacérkodását vágyják...
Nap, mint nap csak őt várják.
*
Ó! A szélkakas,
Szélcsendben is van füstje.
Száll, kékes égbe!
Lágy szellő már nem hajtja,
Őt az egylet még várja...
*
Ó! A szélkakas
Is öregszik, már rozsdás.
Csendes nyikorgás...
Idő múlt -foga- marta...
Alig hallik, jaj, szava.
*
Ó! A szélkakas,
Kis szélben már nem forog...
Sok tyúk... leves lett!
Már nem mozdul...nem heves,
Terítéken... tyúkleves.
*
Ó! A szélkakas,
Ha nincs szél. nem dolgozik...
Leves lett… tyúkból.
Vigyázz hát kibe szeretsz!
Lesz belőled tyúkleves....

Vecsés, 2013. június 9. – Szabadka, 2018. szeptember 18. – Kustra Ferenc József – a fél haiku láncot én írtam, alá a tanka verset, szerző-, és poéta társam Jurisin, Szőke Margit. A vers címe: Vigyázz, kibe szeretsz...