Mély fájdalommal tudatomr>mindenkivel,r>akik utáltak ebbenr>a keserves életbenr>hogyr>még mindig élek.r>r>*szerző: a beküldő
Leengedem a horgonyt,r>Mert a főkapitány morcos,r>Én vagyok a szakmában a legjobb,r>Ezért minden fiú utánam futkos,r>Szeretem a friss halat,r>De ha tudsz sushit is hozhatsz,r>Leengedem a hajamat,r>S lóbálom a szoknyámat.
Álmaim őrzője voltálr>oly sok fáradt hajnalon.r>Már nem torzítja arcomr>könnyező mosoly,r>de hosszú éjszakákon átr>tovább hajszolomr>reflektor tépte emlék-arcodat.r>r>Szerelmed álma kincs,r>nem ad reményt a nincs,r>csókjaim tüze kevés,r>ha hideg az ébredés,r>s nincs erőm, hogy betakarjalak.r>Új ruhákba, hogy bújtassalak,r>ha arcom is szegény. Kopott,r>elfogyó múltam nem kapottr>reményt a téli ébredéstől.r>Vártam még, de a szenvedéstőlr>csak torz vigyorra tellett,r>azután mennem kellett.r>r>Szeretve szeretlek,r>fáradt szenvedélyjel,r>arcokban kereslek,r>minden züllött éjjel.r>r>Gép, ember,r>gépember.r>Egyek vagyunk, én és a gép,r>valaki jön, helyembe lép.r>r>De fogsz-e mással,r>úgy mint akkor ott velem,r>szeretkezni a hegyen,r>hálózsákba bújva,r>félúton Krakkó felé,r>új mesés csodák elér>futsz boldogan újra,r>mással, mint velem,r>hazudsz neki is,r>mindig mint nekem?r>r>Fényszórók kúsznak fel a dombon,r>piros hátuk álmot küld felém. r>r> r>1980.
Így mosdik a hold a tó tükrébenr>a hideg nyári szellő szárítja...r>nem látja senki se az estében, r>hogy csupasz testét felhőkbe zárja.
Csodás város Krakkó r>de, vár már a hajó,r>a hajón Krisztina.r>Új hazám Norvégiar>zord fagy hazája,r>életem álma r>Dél-Afrika csak emlék.r>De hova is mennék,r>míg bennem él arcod.r>Önpusztító harcodr>magad vívod már, nélkülem.r>Minden voltál nekemr>s, az maradsz örökre.r>Az óriás víz tükrer>elringat kedvesen,r>álmom szerelmesenr>szállna szíved rejtekéber>de, felsír hogy, vége,r>a komp harsonája,r>a tenger felett nő Gdańsk bús homálya.r>r>1981. 01.05.