Idő 
Értékelés 
Értékelés Kértem az Istent boldogságértr>Soha nem múló vidámságértr>Kértem már az éj sötétjétr>Izzó nap bölcs fényességétr>Szelek csattogó korbácsátr>Szellők vigadó románcát.r>r>Mikor már a hitem veszni látszottr>Minden reményem halni vágyottr>Egy angyal szárnyalt az égenr>Zöld föld felett meseszépenr>Bíbor fény tavába állvar>Fekete magányba várva.r>r>Hajnalpír zuhant messzeségrer>Bársonyt borít égi szépségrer>De nap utolsó fényébenr>Egy mosoly kíséretébenr>Szívét vígan tárta elém.r>Most őrzöm szerelmes felét.r>r>r>(Egy a P Mobil - Zöld, bíbor, és fekete ihlette szerelem emlékére.)
Ha az egészség elillanr>A halál keze felvillanr>Az életkedvem messze szállr>A halál hozzám közel áll.r>r>Rám támadt a bódító lázr>Csorog rólam az izzadt mázr>Fehérebb vagyok, mint a falr>Érzem, e ragály most felfal.r>r>Sápadt szám száraz Szahara,r>Forró égető vihara.r>De mégis ráz sarki hideg!r>Ezt nem bírja beteg ideg.r>r>Tehetek e kínok ellen?r>Nem! Kísért, mint gonosz szellemr>Keresi az áldozatot,r>Ki kap örök kárhozatot.r>
Nem fontos, hogy mit hozott múlt r>Szabadságért hány magyar hullt!r>Mit hoz közelgő jövendőr>Csak az fontos, most döntendő.r>Rabláncokat széttépver>Gyarló idegent kiűzver>Szent Magyarság győzelmérer>Büszke turult küldve égre.r>Kiáltjuk szép Kárpátokbólr>Elég volt az elnyomókból!r>Vagy tán fogolyként rettegver>Kínzó bilincsekbe verver>Magyarok istenét kérver>Örök rabságra ítélver>Suttogjuk bús Kárpátokbólr>Hogy kérünk a szabadságból.r>De mit hoz majdan jövendő?r>Az rajtunk áll, most döntendő.r>
Bimbózó virágok nyílnak a rétenr>Víg kis madárkák szavalnak szépenr>Szivárvány játszik fenn az égenr>Napsugárból szőtt gyönyörű fénybenr>Új szerelem szárnyal a sebes szélbenr>Bús bánatot hagyva a messzeségbenr>Kérlek engem, engem kerülj elr>Ne kínozz, kerülj messzire elr>Fájó szívem vak sötét völgyébenr>Dühöngve tomboló tél idejébenr>Itt nincs helye friss bimbózó virágnakr>Itt nincs helye csalfa vidámságnakr>Most magány szele szabja testemr>Mivel szerelem bűnébe estemr>Ezen tüzes szablyákkal forgó szelekr>És a hosszú magányos rideg telekr>Ronggyá tépték én lángoló szívemr>Szerelmem miattad lett vétkem r>Igen te miattad ifjú Tavaszr>Újabb szerelmekkel tovább ne hamvasszr>Bőven elég volt egy, a szörnyű véghezr>Így kérlek, mint haldokló kegyelmez!r>Ne ölelj szép szerelmes széllel!r>Ne vakíts engem szikrázó fénnyelr>Nem kérek illatos virágaidbólr>Kímélj meg kis madárkák víg zajátólr>Ízleltem már keserű szerelmedr>Nekem elég volt add kegyelmed.r>
Kökény illat s pillanatr>r>Tömény szavak s hajcsomó, mely kezemben maradr>r>Szivem összeszorul, arcom beesikr>r>Eljő az ősz, egy falevél leesikr>r>Leszáll az est, csönd lesz rögvestr>r>Temérdek hajad beborítja arcomatr>r>S csak egy pillanat, nem is érzem, nem is fájr>r>Megszűnik minden mozzanat.
