Idő 
Értékelés 
Értékelés Ó, de nehéz bölcsnek lenni,r>fájót, ártót elengedni,r>maradni a szeretetben,r>lenni EGYSÉGBEN az EGY-ben!r>r>Ó, de nehéz mosolyogni, r>az EGO-val harcot vívni,r>mikor sötét kezében kard,r>s szítja tüzet és a vihart!r>r>Ó, de nehéz e világunk,r>anyaggá lett valóságunk,r>hol békétlenség alapjar>embereket ostorozza!r>r>Ó, de nehéz csak szeretni,r>ha bántanak megölelni,r>felnőtt korban gyermek lenni,r>bántó tettet jóvá tenni!r>r>Ó, de nehéz boldog lenni,r>boldogságban megpihenni,r>a félelmet eltemetni,r>embert Istenként szeretni!
Kinek gondoltok, amikor rám néztek?r>Mit láttok? Kit láttok, nővérek?r>Egy fura öreget, nem annyira bölcset, r>Mit lát, mit csinál - ő nem is tudja már. r>Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok, r>Hogy "Próbálja meg!" - választ sem kaptok. r>Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne, r>Eltűnik mindig a zoknija, cipője...r>Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,r>Fürdetés, etetés tölti ki a napját.r>Ezt gondoljátok? És ezt látjátok? r>Szemetek nyissátok: hisz? ez nem én vagyok!r>Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva r>Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja?r>Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,r>Szerető fészkében egyik fiókája.r>Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,r>Szerelmes társának boldog bevárója.r>Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik r>Esküm emlékére, mit tartanom illik. r>Huszonöt évemmel, magam is apaként r>Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.r>Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek! r>Téphetetlen szálak minket összefűznek. r>Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,r>De marad a párom, így nem hullanak könnyek.r>Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak, r>Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.r>Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.r>Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt. r>Gyermekeim most már nélkülem megállnak.r>Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak. r>Most már öreg vagyok. Kemény a természet. r>Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.r>A test, a kellem, erő széthullik, elillan, r>Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van. r>Ám az éltes testben ott belül fiatalr>Vagyok még. Tépett szívem duzzad: r>A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad. r>Újraélem szerelmünket, hosszú életünket, r>Túlságosan gyorsan elszállt éveinket. r>Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik. r>Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén: r>Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!r>r>(A verset egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt idős férfi írta. Fordította: Barsi Boglárka)
Veled vagyok boldog,r>Neked nincs más dolgod,r>hagyd, hogy szeresselek,r>lelked része legyek.r>r>Szíved átkarolom,r>szeretettel tartom,r>stólával megkötöm,r>Benned gyönyörködöm.r>r>Hagyj szívedben lakni, r>leszek egy falatnyir>kenyér a lelkedben r>úszó szeretetben.
Sok verset olvasok, egyben hasonlóak,r>segítséget többnyire kívülről várnak.r>Úgy tűnik nem hiszik a TEREMTŐ ERŐT,r> mivelr>Őket megáldotta a TEREMTŐ ERŐ!!r>r>Félreértés ne essék, imádkozni kell,r>tiszta szívvel, őszintén és szeretettel.r>Higgyük el, bennünk olyan erő lakozik, r> mellyelr>hogyha akarjuk, életünk megváltozik.r>r>Istenünk megadja, mire szükségünk van, r> der>sült galambot várni nagyon bizonytalan.r>Fizikai létünk nekünk megadatott,r>ez az mit az ember, s mindenki megkapott.r>r>Teremteni először gondolattal kell, r> majdr>kérni Istenünket szívvel, szeretettel.r>Segítséget, a "hogyan?"-t, Ő megmutatja,r>megszülni a gondolatot reánk hagyja.r>r>Van benned erő, azt Istenedtől kaptad,r>vedd már szépen elő, Őt magára hagytad.r>Hozd felszínre lelked legmélyebb zugábólr>TEREMTŐ ERŐD, ISTEN akaratából!
Ne hidd, hogy az élet nehéz,r>Te csak azzá teszed,r>azzal, hogy a gondolataidatr>nem rendezed.r>r>Tedd túl magad minden zűrön,r>apróságon, bajon,r>csakis arra koncentrálj,r>mely Neked nem fájdalom.r>r> Har>tetteidet mindig a r>tiszta szíved vezérli,r>nem kell többé makacsulr>az EGO-dra hallgatni.r>r>Hagyd csak szépen dolgozni,r>jól megvan ő magával,r>ne figyelj rá, ne töltsd felr>soha energiával.r>r>Hogyha figyelmeddel r>az igaz szívedben maradsz,r>boldog, s gondtalan leszel,r>ha a szívedre hallgatsz!
