r>Csikorgó hideg van,zúzmarák a fákon,r>hó lepte már be a lépteid nyomát,r>nem jössz,nem is hívsz,hiába várom,r>nem látom többé arcod mosolyát.r>r>Tegnap még azt hittem te hozod el nékemr>a tavaszi szellőt,a nyíló ibolyát,r>s mint napfény simítja a bimbódzó virágot,r>úgy láttam arcod szelíd mosolyát.r>r>Tegnap még azt hittem ,tőled kék az ég is,r>tegnap még azt hittem,tőled zöld a fű,r>mára hideg tél lett elborult az ég is,r>még az édes méz is olyan keserű.r>r>Nem várok rád többé,nem tudok remélni,r>bár te voltál a legszebb,legdrágább nekem,r>te voltál nekem a legszebb tévedésem,r>szívemben örökké ott él a neved.r>r>r>
Kigyúltak csillagok, kigyúltak vágyak, csillagtalan éjszakába mindig téged várlak, tudom nem jössz, még is oly jó várni, hazudni kell szívnek hogy ne fájjon oly nagyon.
Az éjszaka elragadta az álmok magasztos árnyait,r> az idő árván nyögte az utolsó percet.r>r> Tékozló angyal a halállal dacol,r> a szerelem romjaiból kitörve szelíden dalol. r> Az érzés vágta sebek kifakadtak az arcán,r> de ő nem törődve ezzel, eltűrt mindent némán.r>r> Életre hívó lelkek kérlelik,r> bűnöktől átitattot mivoltát eressze el.r> Még egy ideig gyötrik az elveszett remények,r> közben búcsút intenek a keserves emlékek.r>r> A düh mint fájdalom, némán elvész a sötétség kijáratában.r> Elejtett könnyei lassan felszáradnak. r> A létezés öröme belemarkolt megsebzett szívébe,r> teret adva ezzel a tajtékzó boldogságnak. r> Mosolya elűzte lelke féltett titkait.r>r> Az öszeforrt szíve az élet dallamával egyre dobbant,r> gyógyító tüze benne újra lángra lobbant.r> Megszégyelte magát a bűntelen keserűség,r> és emlékké forrva, elhagyta a romok városát.r>r> Szabadsága újult erővel babonázta meg gondolatait.r>r> Szeretete átitatott minden folyót,r> öröme életre keltette a természet csodáit,r> reménye buzgón szárnyalt a horizont tetején,r> boldogsága együtt ünnepelt a világgal.r>
Éltem billenő penge, porhanyó.r>Lelkem mint odvas, korhadór>fának bele.r>Próbáltam tartalmat tölteni bele.r>Kukachadak dagonyázó testénr>átbotorkálva, átesvénr>sárban kúsztam, végtelen.r>Így indult az életem.r>Fájdogált a levegő, hasítottr>az elme, Földönr>tartott az anyagmegmaradás elve.r>Csúsztam, másztam, keltem én,r>s kapartam a létcsövet,r>mivel lógtam anyám köldökén.r>Ittam, ettem, mint más ki él,r>s volt a léthez kedvem,r>mert volt kiért. De...r>a lélekfolyam sodrásr>tengeremhez kiér,r>megszűnök, s ab ovor>éltem a semmiért.
Hullámzó tengeren ringatózom,r>szféráknak zenéje körülölel,r>égbe vágyó lelkem átkarolom,r>boldogság szigete visszaölel.r>r>Magasan repülök, égig érek,r>csillagok fényeit simogatom,r>peregnek előttem álomképek,r>boldogság színvarázsát láthatom.r>r>Lelkem szabad, fenséges az égbolt,r>Szeretet festi meg a színeit,r>sötétség rémisztőn már nem sikolt,r>Fény ijeszti surranó lépteit.r>r>Vakító Fény szívemet perzseli,r>lángját többé semmi sem olthatja,r>varázs ez, lelkem már nem terhelir>ködös, vijjogó rémképek múltja.