Szófelhő » R » 879. oldal
Idő    Értékelés
r>Csikorgó hideg van,zúzmarák a fákon,r>hó lepte már be a lépteid nyomát,r>nem jössz,nem is hívsz,hiába várom,r>nem látom többé arcod mosolyát.r>r>Tegnap még azt hittem te hozod el nékemr>a tavaszi szellőt,a nyíló ibolyát,r>s mint napfény simítja a bimbódzó virágot,r>úgy láttam arcod szelíd mosolyát.r>r>Tegnap még azt hittem ,tőled kék az ég is,r>tegnap még azt hittem,tőled zöld a fű,r>mára hideg tél lett elborult az ég is,r>még az édes méz is olyan keserű.r>r>Nem várok rád többé,nem tudok remélni,r>bár te voltál a legszebb,legdrágább nekem,r>te voltál nekem a legszebb tévedésem,r>szívemben örökké ott él a neved.r>r>r>
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 1258
Kigyúltak csillagok, kigyúltak vágyak, csillagtalan éjszakába mindig téged várlak, tudom nem jössz, még is oly jó várni, hazudni kell szívnek hogy ne fájjon oly nagyon.
Beküldő: Román Ilona
Olvasták: 1929
Az éjszaka elragadta az álmok magasztos árnyait,r> az idő árván nyögte az utolsó percet.r>r> Tékozló angyal a halállal dacol,r> a szerelem romjaiból kitörve szelíden dalol. r> Az érzés vágta sebek kifakadtak az arcán,r> de ő nem törődve ezzel, eltűrt mindent némán.r>r> Életre hívó lelkek kérlelik,r> bűnöktől átitattot mivoltát eressze el.r> Még egy ideig gyötrik az elveszett remények,r> közben búcsút intenek a keserves emlékek.r>r> A düh mint fájdalom, némán elvész a sötétség kijáratában.r> Elejtett könnyei lassan felszáradnak. r> A létezés öröme belemarkolt megsebzett szívébe,r> teret adva ezzel a tajtékzó boldogságnak. r> Mosolya elűzte lelke féltett titkait.r>r> Az öszeforrt szíve az élet dallamával egyre dobbant,r> gyógyító tüze benne újra lángra lobbant.r> Megszégyelte magát a bűntelen keserűség,r> és emlékké forrva, elhagyta a romok városát.r>r> Szabadsága újult erővel babonázta meg gondolatait.r>r> Szeretete átitatott minden folyót,r> öröme életre keltette a természet csodáit,r> reménye buzgón szárnyalt a horizont tetején,r> boldogsága együtt ünnepelt a világgal.r>
Beküldő: Boda János
Olvasták: 2825
Éltem billenő penge, porhanyó.r>Lelkem mint odvas, korhadór>fának bele.r>Próbáltam tartalmat tölteni bele.r>Kukachadak dagonyázó testénr>átbotorkálva, átesvénr>sárban kúsztam, végtelen.r>Így indult az életem.r>Fájdogált a levegő, hasítottr>az elme, Földönr>tartott az anyagmegmaradás elve.r>Csúsztam, másztam, keltem én,r>s kapartam a létcsövet,r>mivel lógtam anyám köldökén.r>Ittam, ettem, mint más ki él,r>s volt a léthez kedvem,r>mert volt kiért. De...r>a lélekfolyam sodrásr>tengeremhez kiér,r>megszűnök, s ab ovor>éltem a semmiért.
Beküldő: Kandrács Judit
Olvasták: 1571
Hullámzó tengeren ringatózom,r>szféráknak zenéje körülölel,r>égbe vágyó lelkem átkarolom,r>boldogság szigete visszaölel.r>r>Magasan repülök, égig érek,r>csillagok fényeit simogatom,r>peregnek előttem álomképek,r>boldogság színvarázsát láthatom.r>r>Lelkem szabad, fenséges az égbolt,r>Szeretet festi meg a színeit,r>sötétség rémisztőn már nem sikolt,r>Fény ijeszti surranó lépteit.r>r>Vakító Fény szívemet perzseli,r>lángját többé semmi sem olthatja,r>varázs ez, lelkem már nem terhelir>ködös, vijjogó rémképek múltja.
Beküldő: Schmidt Károly
Olvasták: 2000