r>r>Búcsúztatjuk az év végét,r>Az Úr 2000-ik évét.r>Talán a sors vétkes ebben, r>Évről évre kevesebben.r>r>Én is bennt járok már mélyenr>Az életem erdejében.r>Az út végét nem kutatom,r>Meddig érek? Nem tudhatom.r>r>Életerdő, gyermekévek,r>Nyírfácskák közt mendegélek.r>Akácerdő, fehér álomr>Lengi körül ifjúságom.r>r>Jegenyék közt könnyű menni,r>Egyenes út, nem fáj semmi.r>Szomorúfűz utam állta,r>Sűrű könnyem hullott rája.r>r>Most már, tölgyek közé érek.r>El-el fogynak az ösvények.r>Sötét erdő,.. reccsenő ág,r>Itt ott tisztás, pár vadvirág.r>r>Életemnek rengetegje,r>Mégis szép volt az út benne.r>Akár fénybe, akár sárba,r>Elhozott egy új világba,r>A harmadik évezredbe.r>r> r>r>r>
r>Új sírok, koszorúkr>Virágok csokorba.r>Akik köztünk éltek,r>Akiket szerettünkr>Elköltöznek sorba.r>r>Őszi levélhullás r>Életünk estéje.r>Egyre hull a levél,r>Elsiratunk egyet,r>Új hull a helyébe.r>r>Sokszor felidézzükr>Emlékeink sorát,.r>Hosszú körmenetbenr>Jönnek kedveseink:r>Szülő, rokon, barát.r>r>Szívünkre szorítjukr>Gondolatban őket,r>Aztán fájó szivvelr>Útjukra bocsájtjukr>A ködbe veszőket.r>r>Telnek a temetők,r>Lobognak a mécsek.r>Itt a naplemente?r>Körmenetben állunk,r>Halkulnak a léptek.r>r> r>
r>Reggelente új hang ébreszt,r>Turbékoló galambszó.r>Szélnek ereszti a hangját,r>Búgva, sírva hívja párját,r>Házunktáján új lakó.r>r>Rózsaszínű leánderfar>Illatozva bólogat.r>Tetejébe galambfészek,r>Kis gerlicék jaj de szépekr>Mikor csőrük tátogat.r>r>Galambmama körberöppen,r>Kertünk mélyén otthona.r>Zöld fű között magot látott,r>Etetgeti a családot,r>El nem menne máshova.r>r>Párjával a fészket őrzik,r>Növöget már a család.r>A fiókák kirepülnek,r>Barackágon csendben ülnek,r>Várva várják a mamát.r>r>Egyik reggel eső cseppen.r>A kert őszbe szenderül.r>Hová lett a galambcsalád?r>Üres fészek, üres faág,r>Elrepültek hűtlenül.r> r>Az életben így van minden:r>Ami kedves , ami szép, r>Azt hisszük mienk örökké,r>S eltűnik mint buborék.r>r> r>
Elektromágneses sugárzásr>illetve hullámzásr>Az elektromos töltésrőlr>leszakadór>a térben tova terjedőr>Rövidrezárt emberek...r>
r>Nem akartam mást, csak karjaidba hullni,r>elolvadni benned, mint egy hópehely,r>elfeledni mindent, ami bennem forrong,r>s nem érezni mást, csak érintésedet.r>r>Túl gyáva voltam, nem mertem szeretnir>pedig mint a napfényt, úgy kerestelek,r>nem mertem mondani mennyire szeretlek,r>s mire ráébredtem elvesztettelek .r>r>Más karjába hulltál új reményt keresve,r>és én ösztönösen megéreztem azt,r>s kétségbeesve egy őrült pillanatbanr>lemondva, máshol kerestem vigaszt.r>r>Megbántam százszor, de most már késő!r>Légy mással nálam sokkal boldogabb,r>számomra úgy is mindennek vége,r>nekem már csak a bús magány marad.

Értékelés 

