A matematika az élet.r>Silány, szürker>unott és öreg.r>A világ ahol kettő meg kettőr>négy,r>és ez többr>mint az Egy,r>nekem nem kell!r>r>Ha B vektorr>mutat a lélekbe,r>ott az á négyzetr>csak ún. szerelem,r>gyököt kellr>vonni ésr>készr>Az egyenlet!r>r>Kikötés az életrer>Ütközik ezzelr>Megoldás nincs.r>Csak további feladat,r>Legyen szorzatr>Szorozd meg magad,r>Velem!r>

r>r>Ha kézbe veszek egy könyvet,r>Ugy érzem , rögtön könnyebb,r>A gond is messze száll,r>Kezem végig simítja,r>Aztán mohón kinyitja,r>Mert nem tud várni már.r>A könyv lassan nyíló virág,r>Színes, rejtelmes új világ.r>r>Elém tárulhat sok titok,r>A tudás, amit áhitok.r>A könyv mindig megértő.r>Ezerarcú az ismeret,r>Meg kell ragadni míg lehet,r>Tanulni sohsem késő.r>A könyv egy csodás kincsesláda,r>Ki mit keres azt megtalálja.r>r>Régmúlt idő, történelem.r>Elmerülni a végtelenr>Időknek gyors futásán.r>Néha, a téma képzelet;r>Jövőben járó képeket r>Hoz gondolatok szárnyán.r>Betűk sorát ha olvasom,r>Mint gyöngyszemek a gyöngysoron.r>r>Szeretem a költészetet.r>Megdobogtatja szívemet r>A sok verses talány.r>A rímek dalolnak, élnekr>Táncolnak és zenélnek,r>Ennél szebb nincs talán.r>A vers lelkét ha megtalálom,r>Elandalít mint édes álom.r>r>Ahány könyv, annyi új varázslat.r>Ha olvasol, benned szétáradr>A szavak bársonya.r>A könyv olyan mint jóbarát,r>Szeresd, tiszteld minden sorát,r>Nem csalódhatsz soha.r>Megnyugvást, békét, és örömet ád.r>Könyv nélkül üres lenne a világ.r> r>

r>r>A barátság egy búzatábla,r>Erő, mely biztonságot ad.r>Hajlong jobbra, és hajlong balrar>Ha úgy hozza a pillanat.r>Feléd hajol, ha bánatod van,r>Egyenes, ha támaszra vársz.r>Ha hibázol eltakar mindigr>Az arany éltető kalász.r>r>A búzában konkoly is terem,r>Más szórja néha a magot.r>Hízelgő szóval, álnok szivvelr>Széjjelhintik a pipacsot.r>Te majd taposol a búzában,r>Hogy összegyűjtsd virágodat.r>Szedhetsz pipacsot garmadával,r>Érték csak a búza marad.r>r>Aztán, ha nem lesz aratásod,r>Kezed csak pipacsot talál,r>Könny esővel hiába hinted,r>A búza talpra már nem áll.r>Ismerősöd lehet tán száz is,r>De egy baráttal fel nem ér.r>Olyan táplálék a barátság,r>Mint éhezőnek a kenyér.r>r> r> r>

Reményeim mezején egy földbe vájt ásó. Elutasítás, ó miért jöttél át határomon? Ott álló határőr mire jó, ha jön az ár? Te zúgó habok közt behajóztál, s mosolyom száraz farönkként csapódott partnak. Valahol boldogságot aratnak, itt kiázott mederben csak csupasz magon matatnak. S, ha e föld volt is művelhető, most a sok száz hold csak madáretető. E tető csak feledhető emlékek tárházának takarója. Miért oly kevés az, ki másnak jóakarója? Bágyadt madárijesztőként húzom magam karóba, karomból kiálló tű, csak széna.r>Özönvíz után lángörvény, düh az, mi földemet pusztítja, s fent gyűlő füstfelhőből nem jön csillapító eső. S ő végignézi. A hullámok sodrója, tűz csiholója.r> r>Csak az idő képez termékeny humuszt, ott hol ezelőtt szerelem írt pusztító himnuszt. S én várok. Várok új hangra, hogy megváltást hozzon! Lelkesítsen! Művelésre bírjon!r>Haragot oldó óda sózza élettelen telkem. Hangszeretetem ment meg, s nem a kábszerelmem! Búsan virágzó stróFáim növik körbe akkordpalotám. Egy-egy bund a bundám, ám nem öltöztet úgy, mint a jól csengő szinkópa. Reményeim rétjén újra lehet színpompa, boldogsággal szinkronban, ha már bánattá vált öröm nem szárad ár söpörte kövön, a sok magánnyal táplált madár nem más csak árny már, ha dühtől perzselő tűzvész végső szikrája is elvész. Ekkor lesz a föld termékeny, szorgos a rest, új hajnalba így fordul az utolsó könnyes est. r>