Idő 
Értékelés 
Értékelés Nézd, nem zokogok, csak térdre rogyok...r>Aztán, ahogy a fájdalom belém hasít, a felhőkig ugrok!r>Soha! Soha többet ezt meg ne próbáld!r>Kiált egy angyali hang, s én megnézem az órátr>A fekete számlapon, fehér betűk fénylenek,r>Hol a másodpercek sírva, visszanézve lépkednek!r>r>Vártam rád, míg alázott, bántott a magány,r>Végül hozzám értél, s együtt éltünk elveszve árván...r>Homokfény, homály ma a gyász színe,r>Mikor a koporsómból felsejlik a lelkem fénye!r>r>Örömöt hoztál nekem! Látom szépre csomagoltad...r>Engedd, hogy felvágjam, késemmel vagdossam!r>...már csak attól félek, hogy szép fehér lelked,r>Ha magamhoz rántom e félbeteg világba, elszakad - megsérülhet!r>S majd nélkülem... a legvégén, utána mitől változol...r>Nem értem...
...még mindig itt tartok!r>Láthatod, még most is senki vagyok...r>Elmúlt már a nyár és jó néhány év,r>Mióta, te világ... eltemettél!r>r>Újra elszállt az élet, elmúlt egy nap...r>A hold megint előbújik... felzaklat!r>...régi temető, elárvult sírok közöttr>Árnyak hullámán, de szívem fölött...r>Penge leng, s tán elmúlok!r>Most is e sötétben foszladozok,r>S itt élve, ennyire régen, ilyen mélyen,r>Újra rád gondolok... bár ez tünékeny!r>Nem merek örülni! Miattad... neked.r>Lelkem diktálja ezt, szenvedem a neved...r>Tudod, beteg vagyok, talán... élek.r>S ahogy benned perced leszek, újra félek...r>r>Szeretlek! Meglehet, nem mondom...r>Ha nézlek, szemed tüzébe, csillagködbe oltom!
Csak vágy! Semmi más...r>Ezért nem bánthatsz meg (azt hittem jár nekem)r>Nincs bennem rosszindulat,r>Csak vágy-indulat, csak ez, és semmi más!r>Ne félj a lelkemtől, ő nem vesz észre téged...r>Neki nem létezel!r>Csak én és a testem gondolunk rád, és csakis a testedre...r>A lelked nekünk nem árt!r>Elképzelem tested vágyát,r>Pokolbéli, álomtalan hasonulását...r>S így a testem lassan otthonos lesz!r>A hangod lentről szól, a lelkem mellől...r>Én észre sem venném,r>Ha nem lenne valós, fizikai megnyilvánulása...r>Lelked testbeli rosszindulata!r>Játszom az elképzelt valóság örömét...r>Te vagy a világűr, s én a sötét.r>Benned vagyok, a legbensődben, mélyen...r>Egy pillanat... majd naprendszer robban, s messzire lövell benned!r>Mennyeien élvezem, hogy nap vagyok, és sugaraimmal beléd hatolok...r>S végül akkor, és ott egy vagyok veled... örökre...r>r>Ezért nem bánthatsz meg!r>Hisz, nem is... szeretlek...r>Nincs bennem rosszindulat, csak vágy!r>Csak örökké kísértőr>Test, vagy lélekremegtető???
Mikor megszületik egy Érr>Gyakran akadályba érr>Sokszor fogja Földet törnir>De akkor sem fogja feladnir>r>S mikor folyik ez a Patakr>Gyakran új ágra rohanr>Néha Kőbe üti folyásátr>És ott majd aztán meg-meg állr>r>De ez a Kő elsodródikr>Mert e Folyó erősödikr>Útjába a Hegy rá zúdulr>Ott zúzni kell de vadulr>r>E Folyó útja ketté válikr>S egymás útját gyakran keresztezikr>Majd egy másik Folyóvalr>Ott aztán nem távolr>r>Egybe folynak Habjaikr>És egy Folyóvá válikr>De beköszönt a Tél mely hidegr>S erre a Folyóra jeget verr>r>Hogyha a Tavasz beköszöntr>Mely nem meleg levegőt öntr>De oda jönnek a Vadakr>S a Folyó vizéből isznakr>r>A Folyó viszont csordogál egyre továbbr>És így csakis Patakként folyhat továbbr>Aztán jön egy elveszett Érr>Így a Patak Folyóként élr>r>Ellenben a Hideg újra éledr>Befagyasztja a folyó medrétr>De a jég ismét feltörikr>A kis Ér ismét megszökikr>r>Ez a Patak nehezet élr>Szennyezett Folyóként tovább mégyr>S hogy mi lesz a sorsar>Azt majd meg-meg oldja r>
A halál reám szóltr>És kaszát felém nyújtr>Ily szavakat nekem mondvar>Gyere Ádám, gyere máshovár>r>Elviszlek én téged máshovar>Nyomorúságba, boldogságbar>Hiába ellenkeztemr>Ezt én meg nem tehettemr>r>Sírtam mint egy vízesésr>Nem lesz itt kőbe vésésr>Kérdtem én ezerszerr>Mit tehetnék életért?r>r>Hiába beteges az életr>De boldogság is csak itt éledr>Soha ne sirass engemetr>Mert lát engem az aki szeret.r>
