Nem számít, hogy hány versr>születik, ha rám néz. r>Nem számít, hogy hányszorr>mondja azt: várj még!r>r>Nem számít, ha könnycseppr>gyűlik szemébe értem.r>És azt mondja:r>nélküled nem érdemes élnem! r>r>Nem számít, mert elmúltr>s vissza nem jön már. r>Csak az emlék marad,r>mit itt hagytál...
Fogni a kezedr>s érezni tested melegét. r>Mindez olyan jó volna. r>De vajon mennyit ér? r>r>Mennyit ér a csókr>ha más valaki kapja? r>S mennyit ér a szó,r>ha más valaki hallja? r>r>Van egy szó: örökre.r>Emlékszel? Ezt ígérted Nekem.r>De most mégsem vagy r>itt, mellettem. r>r>Egyszer még visszajösszr>de akkor már késő lesz.r>Mert az 'örökké' akkor r>már nem csak egy szó lesz.
r>Leszek, ki megfér veled,r>Leszek hűvös leheleted,r>Magányod sötétjében, r>Ha a halál jő a közelgő őszben...r>r>És voltam hívatlan vendéged, r>Bár szívesen láttál, mégis eltévedt r>Érzésed voltam, r>Régi vágy...r>Az ürességben a szó tompán koppan.r>r>Vagyok párnák közt a sóhaj,r>Ahogy éjszaka a tolvaj,r>Úgy lopódzik a kétség,r>Mint valami szörnyű betegségr>A gyomrod falja föl.r>Leszek, ki megtér veled,r>Leszek végső menedéked,r>Kinek ölébe hajthatod fáradt fejed, r>És ki gyöngéden fogja remegő kezed.r>r>
Nézd, nem zokogok, csak térdre rogyok...r>Aztán, ahogy a fájdalom belém hasít, a felhőkig ugrok!r>Soha! Soha többet ezt meg ne próbáld!r>Kiált egy angyali hang, s én megnézem az órátr>A fekete számlapon, fehér betűk fénylenek,r>Hol a másodpercek sírva, visszanézve lépkednek!r>r>Vártam rád, míg alázott, bántott a magány,r>Végül hozzám értél, s együtt éltünk elveszve árván...r>Homokfény, homály ma a gyász színe,r>Mikor a koporsómból felsejlik a lelkem fénye!r>r>Örömöt hoztál nekem! Látom szépre csomagoltad...r>Engedd, hogy felvágjam, késemmel vagdossam!r>...már csak attól félek, hogy szép fehér lelked,r>Ha magamhoz rántom e félbeteg világba, elszakad - megsérülhet!r>S majd nélkülem... a legvégén, utána mitől változol...r>Nem értem...
...még mindig itt tartok!r>Láthatod, még most is senki vagyok...r>Elmúlt már a nyár és jó néhány év,r>Mióta, te világ... eltemettél!r>r>Újra elszállt az élet, elmúlt egy nap...r>A hold megint előbújik... felzaklat!r>...régi temető, elárvult sírok közöttr>Árnyak hullámán, de szívem fölött...r>Penge leng, s tán elmúlok!r>Most is e sötétben foszladozok,r>S itt élve, ennyire régen, ilyen mélyen,r>Újra rád gondolok... bár ez tünékeny!r>Nem merek örülni! Miattad... neked.r>Lelkem diktálja ezt, szenvedem a neved...r>Tudod, beteg vagyok, talán... élek.r>S ahogy benned perced leszek, újra félek...r>r>Szeretlek! Meglehet, nem mondom...r>Ha nézlek, szemed tüzébe, csillagködbe oltom!