Lebontott kontyotok emlékzuhatagába temetkeznir>karotok biztonságát r>és a csodákat nem feledver>s az alázat mélységeibe hullvar>vergődni didergőn, r>felsebezver>kikötözver> májusi füvekre, fákrar>szeles, r>szerelmesr> dalokra várvar>szótlan siratni titeketr>kik fölittátok a szívemet, r>s véremben szüntelen dobogvar>kísértek majd a siratór> dombrar>Ti juj-hangúak , párás-szeműek !r>s megszelídültek r>akiknek hajábanr>megőszültek az ujjak elmaradt érintéseir>és a bánatr>Ti, Félelmeimben megváltók s menedékekr>ha kivetettek mind a házakr>Őrzőimr>ha nem vigyázz senkir>hogyha össze kell már esnir>a kéregetők görnyedt énekével kellene értetekr>énekelni !r>hogy visszatérjetek !r>mert fölittátok a szívemet!r>Ti anyáim ! szeretőim ! testvéreim !r>örömben , szenvedésben r>csupasz kő-vidék r>a táj nélkületekr>fekete-virágos reménnyelr>és nincs senki a kapuk előtt !r>s a kerítéseken sem szól ki senki !r>az éjszakák bénán függnek a tájonr>s perceit az idő csak eldübörgir> tehetetlenr>nélkületek csillagom riadtanr>verdes tenyerembenr>s felnőtt dolgaim közöttr>kirepedezik a fájdalomr>Ím így vagyok r>kitárt karotokr>ölelésére várvar>nézzetek !r>marad mi volt: a gyermeksírásr>s fölötte a halál öntörvényeir>keringenek.
Messze vagy és elérhetetlenr>Csak az éjszaka bugyraibanr>fortyog kínomr>tehetetlen r>s emészt a tűz teértedr>Vad kamaszvágyakkal r>gondolok rád r>s vad kamaszvágyakkalr>ölelnélekr>Mint felhúzott íj r>feszülnék ujjaid közöttr>ölelő, széttárt r>karjaid között r>s rád fonódnék r>lázas, folyondár testtelr>Ziháló fuldokló r>lélegzettel finoman r>s csendben míg feloldoz r>az öröm és eljön az ester>így szeretnélekr>de eltelt a nap r>nélküled s hiába r>vágyakoztam érted r>ma jéghideg éj van odakint r>a hold maga a pengeél,r>hasít a fényer>ölelj meg s szeress még r>mielőtt a szívemhez érne
baljóslatr>r>Partra vetett halak vergődtek egymásra,r>ezüstről ezüst pergett le, és beszáradtr>opállá az alkonyattól vert homokon;r>a pikkelyeken üveges szemek mása:r>tekintetük öntött ólom a dokkokon.r>A belőlük kiolvasható baljóslatr>láttat bennünket kígyót faló kígyónak.r>r>**r> vadászatr>r>Előtted, mögötted eldurvult a látkép,r>véres darabokra szakadt szét a háttér.r>Az elvörösödött hold a túlpartra folyt.r>A fasorokra rávetődött az árnyék.r>Halászó aggokra vadásznak kamaszok.r>Haldoklástól hangos a halszagú tájék.r>Jobb ha félre álltok vén marhák, vén szarok!r>r>***r> halászatr>r>Földalatti járatokban, mint a vakondr>fehér bot nélkül is kutatod otthonod.r>Ellehetsz apró férges gondolatokon;r>vakon, avagy félvakon is, az vagy aki:r>meg nem fejthető rébuszokban bujkálór>ködszurkáló; soha senkinek valaki.r>És ha bármikor is felhúzod a hálód,r>benne aranyhal helyett magad találod.
Tudod ugye? ha becéző szavaidr>Ott világítnak a párnám sarkainr>a sötét szobában ? akkor elhiszemr>a szerelmet. Elragad a képzeletr>r>A pókhálóba bújt mosolypillanatr>álmot szőtt és kicsipkézte a falatr>S a jelen átpergett mint homokórar>egy másik, magasabb dimenzióbar>r>A behúzott függönyön át kacsintottr>majd gyorsan belopódzott a vágy. Táncoltr>A keringőjét járta szakadatlanr>Nem fáradt, - ébren találta a hajnalr>r>Mozdulata egy pillanatra megálltr>Még a zene is suttogóra váltottr>S a kották violin kulcsa magábar>zárta ? örökre ? szerelmünk dallamát
Esik eső, szép csendesen csepereg,r>Csak azért sem veszi el a kedvemet,r>Ezt a napot vártuk mi már egy éve,r>Éltünk eddig a szép nap emlékével.r>r>A rossz idő senki kedvét nem szegte,r>Gyülekeztünk Vadászháznak termébe,r>Vezet minket őzpörköltnek illata,r>Várt bennünket sok szorgos kéz megterített asztala.r>r>Örömkönnyek, ölelések, kacagás,r>Megérkezett a sok régi jó pajtás,r>Régen látott jó szomszédok, osztálytárs,r>Szívünk, lelkünk boldogsága ez, nem más.