Idő 
Értékelés 
Értékelés Télikertbenr>mellettem kiterített vadkan bőrer>karma matt tompa már nem éles r>levedlett szőrcsomók szanaszéjjelr>testéből elillant a kilőtt lélek r>így múlik el a világ dicsőséger>itt fekszik szánalmasan r>kiterítve száraz bőrrel szelídenr>tovább már dúvadként sem vadulr>kiszolgáltatott prédává lapult r>fekszik haszontalan porfogóként r>nyiroktalanulr>r>de kint a hajnali nyirok az úrr>pókhálókon gyöngysort mintázr>faágakra aggat árnyakat színeket r>szemfényvesztő nyár végi intarziátr>r>rejtve van a lopakodó r>ősz a haragos zöldbenr>tölgyfák vigyázzák a határt félkörbenr>ásító szájként nyílik a búzavirágszirom r>s mindent ural a nyirok a nyirok a nyirok r> r>levélálca mögé bújt madarak hangszála r>kettémetszve torkukban megalvadt az ének r>kerítésoszlopon kereszt r>és csurgatott vér festéke r>előtte kőtojás benne kőmagzat szorongr>csőrével héjat nem repesztr>abortált bezápult élete r>r>a fának támasztott fakó székbenr>nedves nyitott Ikerkönyv rajta bagoly r>helyett mintha maga az ördög volnar>fekete kóbor macska ül r>alig mozog benne r>a teremtőtől kölcsönzött lélek r>fázik vedlik csapzott éhesr>szőrén az erdő nyála csillogr>hidegen a nyirok a nyirok a nyirokr>r>és mint fúvócsőből r>kilőtt mérgezett nyílvesszőr>átfut rajtam egy végzetes gondolatr>mi lesz ha nem jön el értem a holnapr>ha a halál az életből kilakoltatr>s a kuvik torkában megalvadt ének r>felenged és kioldódik bennem a méregr>nyálkás hűvös nyirok vesz majd körber>s mint kőmagzatot kőtojása őriz r>feltámadásig feltörhetetlen börtönében r>a küszöbön az ördög r>kóbor macskája lesz a porkoláb r>csörgeti majd kulcscsomójátr>börtönfolyosómon cellámtól cellámigr>dorombolva botorkál púposan sántán r>mímelve kenyéradógazdáját a sátánt r>a keresztre vér festéke fröccsen majdr>a zaj elmenekül csöndben is csönd lesz r>csak a porlepedő ropog majd alattamr>finom por lesz rajtam majdan a paplanr>s miután kiürül belőlem a nyirokr>olyan leszek mint ez a vadkanr>fekszem haszontalan porfogókéntr>pókhálóktól körülvéve nyiroktalanulr>kiterített száraz bőrrelr>mint akit nem a halálr>mint akit az élet ölt meg
Az éjszakák kivéreztetett sziluettjei közt,r>a mímelt időtlenség szép ívű szerveivel, r>varázsló szád kenyér-meleg leheletében, r>csókszobor, orális bálvány áll keményen.r>Kék sodrású erek vérétől felajzott húsomr>szemérmetlen szemlét tart, örökmozgón,r>hol feszesen áll, hol torzón rózsállik feje. r>Nyelved foncsortalan tükre előtt ki-kihajtr> er>sikolyrengetegben rejtjelezett táj, megint r>mély bíbort érzek, ölelt gyönyörök kitártr>testét-húsát, minden igazi szerelem örökr>telhetetlenségét holtponttól holtpontig.r> r>A padlóra szédített ruhák hanyag hatalmábanr>egymásba átköltözött mozdulatainkkal jelzettr>határ s haza: a testtől-testig érő mezítelenség;r>színpadán az elvárt ?szeretlek? szavak lábaid r>elé hullanak, úgy, ahogyan kérted, ahogyan te r>akartad, behunyt szemmel, hogy hassanak rád; r>mint férgek befúrják magukat forró húsodba,r>bőröd alá, miközben átlényegülünk, akár a táj.r> A r>mindent átértelmező amorf-éjszakát a gyilkos. r>hajnal felhasítja, sebzett égből folyik a bíbor.r>Izzadt testünkön fennakadt csillagokat felfaljar>az éhes fény. Várhatóan, de mégis hirtelenül r>átfut gyúlékony zsigereinken a múlékony kéj;r>képlékeny tükörlabirintusában pucéran-pőrén,r>egymás testéből kiszakítjuk, kitépjük már-márr>hihető egyszemélyes ikerségünk tükörképébőlr>szívek, szívmaskarák álarcát-bűbáját, minden r> szerelem örök tehetetlenségét,r> holtponttól holtpontig.
Ringat a magány,r>Még felébred a szél,r>S a szárnyak a bőröm alatt,r>Egy hajnalban majd újra él.r>r>S látod anya?r>Mozdulnak a levelek a földön,r>Már ébredezik, érzem könnyeit ,r>Pillanat, elönt lassan, hagyom hogy üvöltsön.r>r>S akkor majd betakar egy gyász,r>A levelek pörögni fognak a levegőben,r>Néhány kép marad meg itt,r>Néhány emlék belőlem.r>r>S ha kéred a könnyeket az égtől,r>Hogy engem sirass felébredve az éjből,r>Én nem fogom engedi, anya, nem tehetem,r>Lelkem forró szavait, tengernek eresztettem. r>r>Hogy egyszer kezedet mossák a cseppek,r>Hogy arcodat érintsék, nyugalma legyek a sebnek,r>Érezni fogod újra a pirkadó hajnal melegét,r>S szürke felhők takarja alatt, lelkem szerteáradó erejét.r>r>Megült a szél az öledben,r>Újra gyermeknek érzem magam,r>Miért sírsz, édesanyám?r>Nem szólt szél, nem érintett meg a szavam.r>r>Ne ejts könnyeket, ne itasd a földet,r>Mert jönni fog szél, s el kell majd menned,r>Én pedig szárnyakat nyitok majd,r>Búcsút mondok, s utam veszem az égnek.r>r>Üressé fog válni az udvar,r>A szobámban pedig por fog fulladni,r>Lesz szó mi levegőben, mosolyogva ébrenr>Gyermek lelkemmel itt fog maradni.
Forr ez a tánc r>Repül a dallamr>Dobog a világr>Rikoltás harsanr>Szedjed a lábod r>Semmi se fájjonr>r>Dobog a bőgőr>a cimbalom peregr>lobog a táncr>a levegő remegr>remeg a padlatr>rengnek a falakr>szilaj a tánc r>vad forgatag !r>r>Húzzad jobbanr>sebesebbenr>hogy az ég r>kifényesedjen! r>Sej !r>r>Ihaj tyuhaj ! r>Ihaj, tyuhaj !r>Az én kedvem r>határtalan !r>Ráncos, fénylőr>csizmám szárar>kerestem is én reája r>elszaggatom r>kemény talpátr>én fizetem megr>az árát r>Ihaj , tyuhajr>Ihaj tyuhaj ! r>r>Vigadj magyar !r>r>Ez ám a virtus r>Ez ám a virtusr>cselédnek, zsellérnekr>ez lesz a virtusr>hiába üt itt az órar>messze van tőled r>Európar>elszaggatod r>a csizmád talpátr>de te fizeted meg az árát ! r>Te fizeted megr>Ezt a virtust ! r>Mert lendül a prímásr>és robban a ritmusr>Előre , ! repülj r>körbe, vissza !r>jó szívedr>a tánc fölissza !r>Csak húzzad, jobban r>sebesebben hogy az r>ég kifényesedjen r>Sej !r>r>Vigadj magyar !r>r>Forr ez a tánc r>Repül a dallamr>Dobog a világr>Rikoltás harsanr>Szedjed a lábod r>Semmi se fájjon
Rekviem egy téglagyárértr> r> Hajnalir>lánc ?csattogásr>acélkék lórézuhogásr>lónyerítés !r>A színek alatt r> húrral-szeleteltr>vályogálmokr>kábult folyosói !r>r>Forgóról a csiller>nekiszalad a felkelő napnakr>s a sín mellé zuhanr>nehéz visszatennir>r>A reggel ólmos,r>az arcokon hűvös a harmatr>r>A gépek, fogaskerekek ,r>szíjtárcsákr>újult erővel zakatolnak,r>s ütemükre lassanr>bejáródik a kéz, a lábr>s megszokja újrar>a csillék parancsátr>r>Az ütközők lapossá verikr>a szerelmet s az éjszakai álmotr>r>Az égetők szenetr>a kemencések forrór>salakot köpnekr>szívüket már féligr>megette a gyár,r>másik felükkel feleselnekr>r>Ó,máglyák ! ti acélossár>tüzesedő földpiramisokr>a kemencék boltívei alattr>ti mondjátok megr>mennyit érnek az új házakr>s az új világ alapjai !r>r>Fémpalló csörrenr>forró a tégla és a talicskákr>súlya alattr>inog a kihordók lába !r>testük párállikr>s mire este leszr>verítékük sókéntr>szikesedik a téglák falára
