Idő 
Értékelés 
Értékelés Az Isten hat nap teremtetter>Tökéletesen szép világot,r>A hetediket megszentelte,r>És nem végzett semmilyen dolgot.r>r>Hat napon mindig munkálkodjál,r>Hetediket pihenni hagyjál.r>Megemlékezzél, megszenteljed,r>Újabb hat napra erőd gyűjtsed.r>r>Ne csak majd pihenéssel töltsed,r>Hanem szellemed is fejlesszed.r>Olvassál, avagy imádkozzál,r>Lelki fejlődésben haladjál.r>r>Fizikai és lelki tested,r>Harmóniában kell, hogy legyen.r>Élő nyugalommal feltöltsed,r>E napon örömmel pihenjen.r>r>Ez a negyedik parancsolat,r>A teremtő Isten személye,r>És a földi ember személye,r>Között, képez átjáró hidat.r>r>Ha az Urat mindenek felettr>Teljes lelkedből szereted,r>Parancsolatait megteszed,r>Fejlődésedben célhoz vezet.r>r>Minden hétnek egyetlen napja,r>Nyugalomé, megpihenésé,r>A célhoz érés jelképéé,r>Melyet átsző Isten áldása.r>r>Hagyd a földi dolgot békében,r>E helyett a lelked ébredjen.r>Úrnak szentelt nap reggelére,r>Ébredj szent, méltó szeretetre.r>r>Ő óhaja az, hogy lebontsa,r>A földi élet búját ? baját,r>Keserűségét, fáradságát,r>Lelkeinket felszabadítsa.r>r>Megszentelve, szárnyat növesszen,r>Szellemünk feljebb emelkedjen,r>Majdan végcélunkhoz vezessen,r>Az Ős hazában megöleljen.
Földi, avagy égi bálványok,r>Faragott kép, kitalálmányok?.r>Istennek helye van lelkedben,r>Az egyedüli Úr szívedben.r>r>Ki e helyet mással betölti,r>Isteni vezetést elveszti.r>Hamis érzés, tudat vezeti,r>A tévelygése eltéríti.r>r>Igaz útját meg nem találja,r>Hamisság lesz lelke szolgája.r>Kik idegen Istent faragnak,r>Már tévelygő úton haladnak.r>r>Lelkek így szerzik meg maguknak,r>A nehéz szenvedéseiket,r>Gyötrő nyomorúságaikat,r>Könnyel áztatják fájdalmukat.r>r>Jó és a rossz mindig ütközik,r>Ám jó megtartja értékeit,r>A rossz szétbomlik, feloldódik,r>És szenvedésekben szét hullik.r>r>Ki Isteni jót elfogadja,r>A maga lelkéből, mint drágar>Igazgyöngyöt, majd előhozza,r>Élete áldásként hordozza!r>r>A Te szívednek érzéseit,r>Mely teremtődet megilleti,r>Ne hagyd elhomályosítani,r>Lelkedet csak Ő fényesíti!
Aki sosem szeretettr>az nem szeret most semr>az hibát keres rajtadr>az r>megaláz az elvetr>akkor örül majd r>ha már nem leszel r>nem leszel r> aki emlékezteti r>arra ami őt terheli r>aki már nem leszr>r>miért fáj hát mégis r>r>miért szorong a szíved r>r>más dimenziókbanr>lehet egy másik r>élet r>ó annyi szépség van mégr>ami vár rádr>így tréfás öregen a mégis fiatalonr>ahol még száz karral szeretnének r>r>ne hagyd magad r>nem igaz már régen r>amit írtálr>a végső menedékrer>tövis koszorúk hullnak a fejedrőlr>a megvilágosodástólr>a fénytőlr>r>odakint ma este hull a hór>hideg van r>te is szerethetted r>aki már elment r>bűnbánó csillagok nyílnakr>a feledéstőlr>kitárt r>a tenyeredben
A hold fénye vagyokr>fényemben fürösztömr>arcodatr>én vagyok az égbolt fölöttedr>én vagyok r>tenyeredben lüktetőr>vágyat keltő csillagodr>s amikorr>leveted szoknyád r>feszes csípődet r>magamhozr>ölelem r>nem hallgathatokr>kérlellek vetkőzz továbbr>s legyél az asszonyomr>mertr>a hold fénye vagyokr>a szám testeden fénykéntr>kóborolr>imádjar>öled forró háromszögétr>melleid édes vonulatátr>cirógat ,markol r>eszi a szádat r>s addig ölel r>amíg a gyönyörűségtőlr>felkiáltaszr>r>A hold fénye vagyokr>hogy öleljelek r>bocsáss be magadhozr>egy titkos r>ablakon
Lehet, hogy valamit kellett volna tennem... r>Nem tudom már, csak hogy semmit nem tettem. r>Nem tudom hibáztatni magamat, se téged... r>Minden esemény úgy kívánta: ez itt érjen véget! r>r>Most már csak egy kósza pillanat, amit érzek... r>Kicsit félek, hogy elfelejtelek majd végleg. r>Elbúcsúztam már ezerszer, magamban. r>Hiányzol! Nincs értelme annak, hogy tagadjam!r> r>Egybefolytak a nappalok, és az éjjelek, r>Mindig hulla fáradtan ébredek! r>Nem is hasonlítok magamra, azt hiszem... r>És egy kicsit el is vesztettem a hitem!r> r>Belefáradtam abba, hogy mindig én tegyek... r>Köszönöm, hogy itt voltál, de viszlát! Én megyek. r>Minden miattam történt. Én hibáztam, nem te. r>Ezen már bocs. De senki sem veszekedne! r>r>Mindenki mindig minden elől csak menekül... r>Ha megdicsérnek, te akkor érzed magad remekül! r>Amikor magad maradsz, az álca azért lekerül... r>Ha nem jössz velem, akkor én megyek egyedül!r> r>Nem tudom melyik a legfontosabb emberi érzelem, r>Nekem talán a szeretet, neked meg talán a 'kényelem'! r>Emiatt is van bennem ennyi sok félelem, r>Benned meg azért lehet ilyen kevés értelem!r> r>Tudom, igazat kell írnom a \'könyvembe\', r>Mert nem akarok belefulladni a könnyekbe! r>Változott minden, és te nem írhatsz helyettem, r>Nem mondhatom hátra dőlve : mindent megtettem! r>r>Harcolok tovább, mert harcolni akarok... r>Ez tett, és tesz mindig azzá, aki vagyok! r>Egyetlen dolog van, amit jól megtanultam, r>Hogy bármi is jöhet... Soha fel ne adjam
