Idő 
Értékelés 
Értékelés Bámultam ki az ablakon, r>Szemem vakította a fény, r>Mi lesz ha megfordulok, vajon?r>Dermesztő, sötét, ocsmány lény.r>r>A tükörből tekint vissza rám, r>Elbitorolta arcomat magának, r>Önnön undok, mocsok fajtám, r>Vége van életem javának.r>r>Az úton pedig csak mennekr>Mintha mit sem érne semmi.r>Kocsik, biciklik, emberekr>Már ennyi embernek lenni.r>r>Hiánytermék lett az élet, r>Végül ez is elhalványult,r>Néhány belátja, hogy téved,r>S a végtelenbe tova száguld.r>r>Leromboltad, amit tudtál, r>Romokon lépkedve tapsolsz,r>Régen karjaim közt voltál.r>Saját véred ellen volnál?r>r>Te, ki magad ellen vagy,r>Te, ki mindent tönkretettél,r>Te, ki fajtád ellen fogad,r>Te, ki mindent rosszul szemlél.r>r>Én, ki magam ellen vagyok,r>Én, ki mindent tönkre tesz, r>Én, ki fajtám ellen adok,r>Én, ki minden jót elvesz.r>r>Végül nem vagyok én se másr>Épp az vagyok, ami ter>Valamelyest ez megnyugvásr>Önnön elmém őrülete.r>r>Ha van miért még élnem,r>Letakarlak egy lepellel.r>A tükör mögött figyelsz ébren,r>S küzdök a belső sebekkel.
Szeretnéd-e tudni, mi lehetett volnar>Ha mindketten hátat fordítunk a múltnak?r>Akarod-e tudni, mik lehettünk volnar>Ha hangot adunk a szívből jövő szónak?r>Kíváncsi vagy-e, ki lenne mellettedr>Ha tudnák titkaid mik betöltik életed?r>Érdekel-e, hogy érdekelsz-e még?r>Vesztegetnéd időd így, hogy csak egyszer élszr>Rám, kinek ez az egy élet is kevés r>Veled, hiszen mikor megfogtad a kezem,r>Az örökkévalóságot akartam szüntelen.r>Szeretnéd-e tudni, mi lehetett volnar>Ha mindketten csak bólintunk a jóra?r>Akarod-e tudni, mik lehettünk volnar>Ha végül igennel feleltünk volna?r>Kíváncsi vagy-e, hogy ott lennék-e mégr>Ha büszkeséged félretéve a helyes útra lépsz?r>Szavaid, mint apró tőrök szúrták át szívemet,r>Tetteid, mint futótűz égették fel életem.r>Megtörve, egyedül, de mégis itt állok,r>Egy világban, hol remény reményt öl,r>Reménykedve csak rád várok.
Drágámr>egyetlen menedékemr>még-csak csillag sem sejlikr>az égenr>ebben az éjbenr>nincs semmi biztatásr>semmi álomr>úgy van hogy mindenr>összejött !r>szoríts magadhozr>hogy ne fájjon !r>r>Drágámr>egyetlen menedékemr>ebben a lázas,r>didergő éjbenr>nincs semmi játékr>megnyílna a földr>hogyha járnékr>nincs semmi vágy ésr>semmi szégyenr>nincs hatalom,r>aki védjenr>r>Drágámr>Egyetlen menedékemr>Ebben a csillagtalanr>didergő éjben félekr>szoríts magadhozr>hogy ne féljek !
Télikertbenr>mellettem kiterített vadkan bőrer>karma matt tompa már nem éles r>levedlett szőrcsomók szanaszéjjelr>testéből elillant a kilőtt lélek r>így múlik el a világ dicsőséger>itt fekszik szánalmasan r>kiterítve száraz bőrrel szelídenr>tovább már dúvadként sem vadulr>kiszolgáltatott prédává lapult r>fekszik haszontalan porfogóként r>nyiroktalanulr>r>de kint a hajnali nyirok az úrr>pókhálókon gyöngysort mintázr>faágakra aggat árnyakat színeket r>szemfényvesztő nyár végi intarziátr>r>rejtve van a lopakodó r>ősz a haragos zöldbenr>tölgyfák vigyázzák a határt félkörbenr>ásító szájként nyílik a búzavirágszirom r>s mindent ural a nyirok a nyirok a nyirok r> r>levélálca mögé bújt madarak hangszála r>kettémetszve torkukban megalvadt az ének r>kerítésoszlopon kereszt r>és csurgatott vér festéke r>előtte kőtojás benne kőmagzat szorongr>csőrével héjat nem repesztr>abortált bezápult élete r>r>a fának támasztott fakó székbenr>nedves nyitott Ikerkönyv rajta bagoly r>helyett mintha maga az ördög volnar>fekete kóbor macska ül r>alig mozog benne r>a teremtőtől kölcsönzött lélek r>fázik vedlik csapzott éhesr>szőrén az erdő nyála csillogr>hidegen a nyirok a nyirok a nyirokr>r>és mint fúvócsőből r>kilőtt mérgezett nyílvesszőr>átfut rajtam egy végzetes gondolatr>mi lesz ha nem jön el értem a holnapr>ha a halál az életből kilakoltatr>s a kuvik torkában megalvadt ének r>felenged és kioldódik bennem a méregr>nyálkás hűvös nyirok vesz majd körber>s mint kőmagzatot kőtojása őriz r>feltámadásig feltörhetetlen börtönében r>a küszöbön az ördög r>kóbor macskája lesz a porkoláb r>csörgeti majd kulcscsomójátr>börtönfolyosómon cellámtól cellámigr>dorombolva botorkál púposan sántán r>mímelve kenyéradógazdáját a sátánt r>a keresztre vér festéke fröccsen majdr>a zaj elmenekül csöndben is csönd lesz r>csak a porlepedő ropog majd alattamr>finom por lesz rajtam majdan a paplanr>s miután kiürül belőlem a nyirokr>olyan leszek mint ez a vadkanr>fekszem haszontalan porfogókéntr>pókhálóktól körülvéve nyiroktalanulr>kiterített száraz bőrrelr>mint akit nem a halálr>mint akit az élet ölt meg
Az éjszakák kivéreztetett sziluettjei közt,r>a mímelt időtlenség szép ívű szerveivel, r>varázsló szád kenyér-meleg leheletében, r>csókszobor, orális bálvány áll keményen.r>Kék sodrású erek vérétől felajzott húsomr>szemérmetlen szemlét tart, örökmozgón,r>hol feszesen áll, hol torzón rózsállik feje. r>Nyelved foncsortalan tükre előtt ki-kihajtr> er>sikolyrengetegben rejtjelezett táj, megint r>mély bíbort érzek, ölelt gyönyörök kitártr>testét-húsát, minden igazi szerelem örökr>telhetetlenségét holtponttól holtpontig.r> r>A padlóra szédített ruhák hanyag hatalmábanr>egymásba átköltözött mozdulatainkkal jelzettr>határ s haza: a testtől-testig érő mezítelenség;r>színpadán az elvárt ?szeretlek? szavak lábaid r>elé hullanak, úgy, ahogyan kérted, ahogyan te r>akartad, behunyt szemmel, hogy hassanak rád; r>mint férgek befúrják magukat forró húsodba,r>bőröd alá, miközben átlényegülünk, akár a táj.r> A r>mindent átértelmező amorf-éjszakát a gyilkos. r>hajnal felhasítja, sebzett égből folyik a bíbor.r>Izzadt testünkön fennakadt csillagokat felfaljar>az éhes fény. Várhatóan, de mégis hirtelenül r>átfut gyúlékony zsigereinken a múlékony kéj;r>képlékeny tükörlabirintusában pucéran-pőrén,r>egymás testéből kiszakítjuk, kitépjük már-márr>hihető egyszemélyes ikerségünk tükörképébőlr>szívek, szívmaskarák álarcát-bűbáját, minden r> szerelem örök tehetetlenségét,r> holtponttól holtpontig.
