Bartók Béla emlékérer>r>Édesapám, édesapám,r>én kiáltok, a te fiad,r>szarvassá változott fiú,r>puszta földön állok immár,r>testvéreimet megölték,r>az erdőt is kiirtottákr>a külföldi befektetőr>jól fizetett emberei,r>övé minden, amit látok,r>betonmederben a forrás,r>szemét úszik benne, ahogyr>szivárványos halak régen,r>erdő helyén luxushotel,r>bevásárlóközpont épül,r>ha valaki meglát engem,r>fényképezőgép után kap,r>látványosságnak jó vagyok,r>élni talán ezért hagytakr>szögesdróttal bekerítve,r>biztonsági kamerákkalr>figyelik, hogy merre járok,r>ha meghalok, kitömnek majd,r>betesznek a múzeumba,r>édesapám, hol a földünk,r>édesapám, hol a házunk,r>hogyha meghallod a szavam,r>gyere értem, kérve kérlek,r>fogadj engem újra vissza,r>a te tékozló fiadat,r>hazavágyom, édesapám!
A tragédia fájdalmat szüle,r>A test csak fekszik kihűlve,r>Mert a lélek meghalt.r>r>Mely lélek gigászi fájdalmakból állt újra fel,r>Mert új barátoknál szeretetre lelt,r>S boldog volt.r>r>Az élet így volt szép és teljes,r>Érzelmei hevesek, újra szerelmes,r>De ennek vége.r>r>Hirtelen életébe tör a kínlódás,r>A sors ő alá hatalmas gödröt ás,r>S ő ebben elsüllyed.r>r>Ez egy zárt verem, falát sár borítja,r>Próbál kijutni erre kapaszkodva,r>De nem lehet.r>r>Ekkor valami zajt hall a magasból,r>Valaki kötelet nyújt, és szól,r>Másszon fel, segít.r>r>Hogy ki volt ez? Az igaz barátok,r>S kinek nincsenek, az az átok,r>Mert cserben nem hagynak soha.r>r>A kötélen lassan halad felfele,r>Már pislákolni kezd a remény fénye,r>Már érzi, hogy van kiút.r>r>Sokszor megcsúszik, de fel nem adja,r>Kúszva, mászva felfele haladvar>Jut előre.r>r>Már nincsen messze a teteje,r>S egyre csak nő az ereje,r>És ott a fény.r>r>A fény, mely számára stabilitást jelent,r>Halkan, de reménnyel telve rebeg:r>'Köszönöm Istenem!'r>r>De ekkor hirtelen hatalmas orkán kerekedik,r>A földet vaskos faágak verik,r>S a vihar mindent pusztít.r>r>Az eső úgy folyik, mint a Duna,r>A gödröt még mélyebbre mossa,r>A lélek alázuhan a magasból.r>r>A földre puffanva a sebek felszakadnak,r>Melyek régiek, s újak nyílnak,r>A sarat vér festi vörösre.r>r>Bekövetkezett, amitől oly rég félt,r>S egy seb, amit feledni vélt,r>Végül az ölte meg.r>r>A lélek meghalt, de mégis él,r>Mert a test nélküle mit sem ér,r>Ám régi fényében többet nem ragyog már.r>r>De mit tud a test ilyenkor tenni?r>Csupán sírni, kínlódni, vergődni,r>Mert nem maradt más.r>r>Ezt a kínt átérezni senki sem tudja,r>Megérteni, meggyógyítani őt senki sem fogja soha,r>A gödör idővel feltöltődik homokkal.r>r>A tragédia fájdalmat szüle,r>A test csak fekszik kihűlve,r>Mert a lélek meghalt,r>Nem zeng többé dalt.r>r>S még valaki suttog halk hangon:r>'Mondd el mi bánt, barátom!
Száraz panaszr>1.r>Állokr>r>Állok.r>Senki nem figyelr>rám.r>Rohanok.r>Észrevesznek,r>és én mosolygok,r>mint alma a r>fán.r>2.r>Mindegyr>r>A hegyet völgyr>veszi körül;r>belül maradr>a hegy,r>s azt mondja:r>mindegy.r>3.r>Bizalomr>Kerestek.r>Örvendek.r>Nem hiányzomr>nektek?r>Pityergek,r>és rátok bízom:r>mit tesztek.r>4.r>Reményr>r>'Robotol a remény'.r>Még mindig?-r>kérdezhetném.r>De hiába;r>a zászló leng,r>de nincs már remény.r>5.r>Sóhajr>r>Kiürült a rét,r>barna tengerr>hullámzik,r>eltűnt a sokr>széna,r>egy boglyábar>rakták.r>Keserű sóhajtr>hallani:r>sóhajt egy kisr>szénaszál;r>'Maradtam volnar>a réten,r>elegánsan,r>zöld mentében.
Uramr>leborulok előttedr>leborulok a templomodbanr>leborulok a porbar>leborulok a fagyosr>deres földrer>és könyörögve kérlekr>gyógyítsd meg őtr>szépséges unokámatr>gyógyítsd meg akir>senkinek nem vétettr>adj nekem hitet ésr>adj neki erőtr>hogy az altatásbólr>felébredjen végrer>küldj hozzá angyaltr>hogy őrizze őt , ha bármiért félner>r>NE VEDD EL ŐT ! URAM !r>r>Leborulok előttedr>engem sújts ha a bűnösr>én vagyok vagy ,har>nem is de odaföntr>és a szívemben márr>csonkig égnek a csillagokr>Segíts ! Megtérek hozzádr>Fogadj vissza !r>Könnyeimet : nappal ? a nappalr>éjjel: az éjszaka isszar>és még mindig nincsr>bizonyosság csak reményr>tarts meg minket !r>csak a benned valór>remény tart meg minket!r>r>Uram !r>Leborulok előtted !r>Imádkozom hozzád !r>Segíts !
Szél ne fújj ! Eső ne verj !r>Dolgok ne bántsatok!r>Utak ! r>megálljatok s ne fussatok tovább!r>Virágozzatok újra orgonák ! r>Diók r>törjétek meg héjatokat r>Házfalakr>bontsátok ki magatokatr>fények a fák alól r> űzzétek el az árnyékokat r>Fák r>a szélben csak halkan sírjatok ne vegye észre r>akiért büszke derekatokkal a szélben r>könyörgőn hajlotok r>Tavasz - virágok r>újra nyíljatokr>És Tir> éjszakáink távoli őrei r>Csillagok r>Csonkig égjetek r>Melengessétek az életet r>virrasszatok velemr>Nagybeteg szépséges lányunokám r>Nagybeteg a Virágom r>Megszakad a szívem