Nincs mit tenni, telik az idő, a sivár élet, a feledésbe merül.r>r>Mit is tehetnék, hogy a nevem fent maradjon? Talán várjam a megfelelő pillanatot?r>r>Nagy rejtelem ez, mit sokan kerestek már. Nagy reményeket fűzve, útnak indulván.r>r>Mi lehet a titkuk, kiknek sikerült már? Talán tudták mit tesznek, vagy a véletlen műve lehetett ez? r>r>Bizakodva kémlelem a kék eget, s bízok benne hogy valakinek a hőse lehetek.
Hosszú utamból, elindulván haza,r>tűnődtem rajta, r>hogyan köszöntsem az otthoniakat.r>r>Mit mondjak majd nekik,r>s kit köszöntsek előbb?r>Kérdéseimre fény nem derült.r>r>Hosszúnak tűnt az út,r>bár mégis hamar eltelt,r>ajtónkon belépve,r>könnyes szemek lestek. r>r>Észre sem vettem,r>már vállamon voltak a karok, r>ki egykor felnevet, r>most újra magához szoríthatott.r>r>Hullottak a könnyek,r>mik az örömtől jöttek, r>nem kellettek szavak,r>mert tudtam, ez a haza.r>r>Felnőtt ember lettem, r>ki bátor, s rettenthetetlen,r>mégis azok közt a karok közt, r>éreztem magam védelemben.r>r>Édes anyám szava,r>elcsuklott s hangja nem maradt,r>csak annyit tudott mondani :r>jó hogy újra itthon vagy.
Holdvilág süt , már arcodon ég,r>bőröd bársonyára ráragyog- r>fáj a szívem egy igaz szépr>falusi nótára... ó jöjj most,r>fújad vélem, hogyha emlékszel r>babám, szépen elolvadt a hór>s a virágok is bújtak aznapr>és megindult én szerelemes r>féltő lelkem ennyi szépre, ór> hogy volnék irántad érzéketlenr>Hiszen te vagy nekem valór>r>szendergés közben szép szemed úgy nézr> aludtam, hogy veled álmodhatok;r>kevés ez, mint pohárfenekén a mézr>lesütött szempilládra csókot adokr> nem egyet, sőt százat sóváran,r>Egyedül vagyok, s elábrándoztam,r>mindig várlak pedig te nem jöhetsz....
Egy téli este virágot ültetett télanyó,r>ablakomon burjánzik, hajtásaiból születik,r>mesés káprázatos hold fénye, meg meg csillanó,r>terjed az ablakon, mint mosolyom fülemig.r>r>bámulok a sötétbe, sárgán ásít kandeláber,r>körülötte halvány fénybe, fehér apró csillagok.r>lágy kecses táncuk s az utca ujj báli ruhát elnyer,r>s mindent belepnek ezek apró kis hullócsillagok.r>r>mint milliónyi tűzijáték, csak úgy szikrázik,r>rajtuk a szebbnél szebben díszített házak fénye,r>megérint kis Jézus születése nemes lénye.r>ma van Szenteste, a kémény csendben pipázik.r>r>hát eljött az ideje, csomagot fa alá teszem,r>nyugovóra térek most, többet nem mesélek,r>reggel gyerekeim szemébe, mindent ujjra megélek,r>karácsony ünnepén imígy lett könnyes két szemem.
Az esőcsepp épp zuhanni készültr>de megdermedt az ereszen r>és furcsán, fényét vesztve r>összekapta magát borzasr>koronáikat megrázták a fák,r>a szőlő ledobta levelétr>s a rozsdaszínű venyigékr>közt itt-ott felsikoltott r>egy-egy elmaradt oportó szemr>megdőlt a krizantém s az őszi rózsar>s mire reggel lett r>a kertben rikkancs szelek jártakr>karonfogva és hirdették r>hogy megjött a tél