Szófelhő » R » 770. oldal
Idő    Értékelés
Égi menedékr>r>Élénken él az emléked bennem,r>nem búcsúztál - én álltam döbbenten,r>még itt voltál, de lelked útra kész,r>emlékezeted néha visszatért.r>r>Láttam, tested csont-sovánnyá fogyott,r>de szemeidben a fény ragyogott,r>szavak nélkül értettem a kérést,r>engedj el! - a szívem már megbékélt.r>r>Akkor és ott - megértettem mindent,r>földi életed most búcsút intett,r>már nem engem láttál, a fény hívott,r>az ismeretlenbe ajtó nyílott.r>r>Öleltelek volna - hogy ne menj el,r>látod, Mama! - küszködök könnyekkel,r>talán nem is hallod, amit mondok,r>halálos csend - én beleborzongok.r>r>Arcodra szelídült a fájdalom,r>a szenvedést meg kellett váltanod,r>a Nap sem kísér utadon többé,r>Hold ezüst fénye ölel örökké.r>r>Érzed a mélységek rezdülését,r>a hajnali dallam csendülését,r>szemeid a kék óceánt hordják,r>szivárványszínek adnak koronát.r>r>Könnyedén lebegsz az égi hídon,r>új élet vár rád egy másik síkon,r>a halállal megszűnt földi léted,r>sugárzó fény lett a menedéked.r>r>Édesanyám emlékére.
Beküldő: Kristófné Vidók Margit
Olvasták: 3273
Szélvihar vágtat a víztükör felett,r>vad hullámokon a pára reszketett,r>borongós égbolt sóhaja völgybe száll,r>bujkáló nap is időnként meg-megáll.r>r>Lombok hajolnak, az ágak recsegnek,r>hatalmas morajlás a fellegekben,r>villámok sújtanak az izzó láncra,r>ezüstszikrák hullanak sötét tájra.r>r>Dühöngő elemek kegyetlen harca,r>megrémít a természet bősz haragja,r>vajon meddig dúl e romboló erő,r>tombolása miért oly fenyegető?r>r>A szurdok legmélyén nyerítő lovakr>állnak esőtől ázottan, dacosan,r>pici fény tör utat felhők ködében,r>sugarak táncolnak aranykötélen.
Beküldő: Kristófné Vidók Margit
Olvasták: 1325
Díszes fenyőfa érzi küldetését,r>várja az órát, Jézus születését.r>Arcokon boldogság, szívekben öröm,r>a földön szeretethullám tündököl.r>r>Meleg szobában sült kalács illata,r>odakint a kíváncsiskodók hada.r>Lesik a csillagot, mely utat mutatna,r>eljövetele a béke sugallata.r>r>Erdei tisztáson összegyűlt a vadnép,r>figyelik az eget, hírnök érkezését.r>Hófödte csúcsokon az ezüst hold fényét,r>érzik az este különlegességét.r>r>Elcsendesül a nagyvilág zaja,r>hozzád száll, Uram, milliók dala.r>Dicsőséged zengik jöttödre várva,r>égi jel vagy, életük csodája.r>r>Aranyló fénysugár kíséri utadat,r>magasztalva dicsér az angyalok kara.r>Mint Megváltó, érkeztél közénk a földre,r>szeretet és hit az új világ jövője.
Beküldő: Kristófné Vidók Margit
Olvasták: 3296
Hófehér paplanon csillagok fénye,r>holdsugár ezüstje kúszik az égre,r>lágy zene kísér tündöklő pihéket,r>aranylant húrjain reményt ígérnek.r>r>Házakon csüngő, szikrázó jégcsapok,r>kémények füstje lassú - még andalog,r>ünnepi díszben hegytető tetszeleg,r>angyal száll fölé, lépése nesztelen.r>r>Fenyőfák csúcsán pelyhekből glória,r>égből zeng a varázsos szimfónia,r>halkan lép karácsony a bársony éjbe,r>ragyogást csenve földi sötétségbe.
Beküldő: Kristófné Vidók Margit
Olvasták: 2261
Élénken él az emléked bennem,r>nem búcsúztál - én álltam döbbenten,r>még itt voltál, de lelked útra kész,r>emlékezeted néha visszatért.r>r>Láttam, tested csont-sovánnyá fogyott,r>de szemeidben a fény ragyogott,r>szavak nélkül értettem a kérést,r>engedj el! - a szívem már megbékélt.r>r>Akkor és ott - megértettem mindent,r>földi életed most búcsút intett,r>már nem engem láttál, a fény hívott,r>az ismeretlenbe ajtó nyílott.r>r>Öleltelek volna - hogy ne menj el,r>látod, Mama! - küszködök könnyekkel,r>talán nem is hallod, amit mondok,r>halálos csend - én beleborzongok.r>r>Arcodra szelídült a fájdalom,r>a szenvedést meg kellett váltanod,r>a Nap sem kísér utadon többé,r>Hold ezüst fénye ölel örökké.r>r>Érzed a mélységek rezdülését,r>a hajnali dallam csendülését,r>szemeid a kék óceánt hordják,r>szivárványszínek adnak koronát.r>r>Könnyedén lebegsz az égi hídon,r>új élet vár rád egy másik síkon,r>a halállal megszűnt földi léted,r>sugárzó fény lett a menedéked.
Beküldő: Kristófné Vidók Margit
Olvasták: 3941