Idő 
Értékelés 
Értékelés FÉNYLŐ CSILLAGr>Írta: Poór Editr>r>Egy fénylő csillag az égen,r>Felragyogott nékem!r>Életem alkonyán,r>Megjelent egy fénysugár.r>Reményt keltett szívemben,r>Tisztán ragyogott az ég felettem!r>Szikrázó fénye beragyogta életem,r>Ez a csillagfény Te voltál énnekem.r>Bár hiba volt, hogy reménykedtem,r>Csak hulló csillag jut életemben.r>Te ragyogj tovább tisztán, fényesen,r>Sokáig tündökölj, mint csillag az égen!r>Szüksége van, rád e világnak, s az égnek,r>Ily ragyogással csak a Te fényed élhet! r>Másoknak célt mutatva, a csillag rengetegbe,r>Életed büszkén, boldogan élheted le.r>Távolról is, de csodálom fényedet,r>Lelkemben örökre megőrzöm lényedet!r>Néha fénysugarad hozzám is elér,r>Örömmel tölt el, hogy engem is ér.r>Számomra az ég tengerén,r>Te vagy az egyetlen sugárzó fény!r>Ha ragyogásod, itt már el nem érhet,r>Egy más világban, még utolérhet.r>Visszatükrözöm onnan, a szeretetem néked, r>Utadon, a lelkem fénye elkísér téged!
Ami fent összetartozik,r>Az lent is összetartozik!r>A föld, s az ég egybe tartozik.r>Várok csendben, türelemmel,r>Míg végre két karod átölel!r>Az élet rendjét elfogadom,r>De soha ? soha fel nem adom!r>Túlélek minden napot,r>Mert a holnap hozhat egy új napot!r>Azt a boldog pillanatot várom,r>Amikor e földi világban is,r> Magához ölel a lélekpárom!
Még gyermek voltam itt- e honban,r>Egyedül éreztem magam családomban.r>Beszéltem az éghez, könyörögve kértem,r>Kit ott fent hagytam, adja ide nékem.r>Emlékszem, tükör előtt álltam sírva kértem,r>Mert a fájdalmam, oly nagy volt nékem.r>Láttam magam a tükörben, r>Tudtam, hogy kettő van belőlem.r>Egy ki itt vagyok egyedül,r>A másik, kit ott hagytam egyedül.r>Hiányérzet fájdalma járta át testem,r>De meghallgattatott könyörgésem!r>Szóltak hozzám; Tarts ki!r>Ikerlángod nem sokára érkezik. r>Múlt az idő, az évek teltek,r>Ahogy befogadott a föld,r>Én úgy fokozatosan felejtek.r>Az érzés megmaradt bennem,r>Így felnőttként is az igazit kerestem.r>Ám nem találtam sehol a másik felem,r>Inkább egyedül éltem az életem.r>Míg a sors váratlanul hozta elém,r>Őt, az ikerlángom másik felét!r>A felismerés érzése bennem,r>Villámként hasított lelkemben.r>Mily gyönyör és fájdalom egyben,r>Hiszen előttem áll Ő a másik felem!r>Megtaláltam végre, kit egy életen át kerestem,r>A sors úgy hozta, hogy már nem érinthettem.r>Más utakon járunk itt-e földi világban,r>Dolgunk végeztével találkozunk az égi világban.r>Most még a fájdalom járja át lelkem,r>Tudom, nem lesz könnyű életem.r>Míg itt vagyok, mindig hiányzik másik felem,r>Soha sem lesz már talán boldog életem.r>Várom, hogy lejárjon időm, mit kiszabott sorsom,r>Amikor eljön az utolsó órám, r>Reményteli lesz távozásom!r>Hiszen vár minket oda át az igazi otthon,r>Hogy kettészakadt lelkünk örökre összeforrjon!
Valahol távol, a föld egyik zugában,r>A párok, házasság előtti szertartásban,r>Bizonyítanak szerelem próbájában.r>Szellemi tanításokat követve,r>Áldást kérnek frigyükre.r>Az áldást, tanító mestereik adják,r>Vagy nem, ahhoz mérten,r>Mit ír lelkük a sorskönyvében!r>Ezt mindig csak a férfi kérheti,r>A szertartást, csak ő kezdeményezheti.r>Templomban, szellemi tanítók előtt kér áldást,r>Párjának adni kívánt gyűrűkre.r>S az áldás után engedélyt kapnak frigyükre.r>Ha a tiszta szándék három hónapon át megmarad,r>A szellemi tanítók előtti eljegyzés áldott marad.r>Ám, a földi esküvő legalább még egy évet várat,r>Hiszen a szerelmesek próba évük alatt,r>Szellemi vezetés által követik csillagzatukat.r>Amikor a férfi lelke megérett arra,r>Hogy szerelmét és életét párjának felajánlja,r>Karikagyűrűjét nőjének elfogadásra ajánlja.r>Amikor a nő e gyűrűt elfogadta,r>A férfi gyűrűje szívét körbefonta.r>Viszonzásul a nő is felajánlja,r>Így kettejük szíve van gyűrűbe zárva.
Még november közepe tántorogr>a ködös-nyirkos utcákon s lassanr>közeleg születésem napja de márr>fenyőgallyas-csengettyűs fényekr>fáradoznak az útszéleken ágaskodór>villanyoszlopokra drótozvar>r>sikerrel silányítjuk felejthetőr>közhellyé gyermekkorunknakr>szinte egész évben várt és vágyottr>ünnepének meghittségét ? ismétr>győzött a mohóság s a talmir>csillogás utáni ócska akaratr>önmagunkat hazug hitünk szerintr>teljesebbé tévő önző birtoklásar>az ünnepek után szemétbe dobandór>mindenféléknek
