Idő 
Értékelés 
Értékelés A végzetemet sosem akartam úgy átírni,r>Hogy végül ezen a nyirkos úton végig kelljen engem kísérni.r>Gyakran nem tudtam megbékélni önmagammal,r>És sokszor tele voltam sok sötét indulattal.r>r>Kerestem én azt a megoldást, mely nem járt volna kudarccal,r>Hol van a sok testvérem, kik egyetértettek a szavammal.r>Nem szenvedek hiányt, hisz van elég társam bőven,r>De tudom azt, hogy a többiek sincsenek olyan rossz bőrben.r>r>Nem is érdekelne engemet az ő dolguk,r>Ha nem érezném azok bánatát, akikkel az életet hajtjuk.r>Amíg gondtalanul éltem a valós valótlanságot,r>Elrepült felettem az idő, és felfedték előttem a boldog tudatlanságot.r>r>Rájöttem, a vér olykor vízzé válik,r>Nincsen másik oldal, melyből több kapu is nyílik.r>Elhatároztam, hogy igyekszem cselekedni,r>Becsvágyamat nem fojtom és nem fogom befejezni.r>r>Nem félek a bajtól, mely utolér és megpróbál legyőzni,r>Nekem szánt hazugságoknak én nem fogok úgysem bedőlni.r>Bárki mutathassa magát álszentnek és hitványnakr>A báránybőrbe bújt farkas akkor is poklot hoz a birkáknak.r>r>Elkerülhetetlen volt a legsötétebb óra,r>Annyi bűnt, amennyit elkövettem ezért, sosem lesz meggyónva.r>Hiába, a sok elvesztegetett és csalódott ember,r>A lehetetlent megkísérelni egy enervált toxikus rendszer.r>r>Vannak számomra is megoldhatatlan problémák,r>Rosszakaró ellenségeim a kultúrámat gyilkolják.r>Nem titok az, hogy már késő cselekedni,r>Ezt a hatalmas családi köteléket nem lehet helyrehozni.r>r>Találkoztam egyszer szeretett nagyapámmal,r>Szavait figyelemmel kísértem, hosszú hallgatással.r>Egy tettre kész ember, nem mindenre tud felkészülni,r>Majd elmondta nekem, a könnyű úton járó felek sosem fognak kibékülni.
A múló időben
r>Vigaszt is kéne nyújtani,
r>Nem csak posványban tartani.
r>
r>A múló időnek
r>Törölni kéne már rosszat,
r>Nem pedig nyújtani hosszat.
r>
r>A múló időnek
r>Gyógyírként kéne működni
r>És sikert kéne ömlengni.
r>
r>A múló idővel
r>Már meg kellene újulni,
r>A sikert előre tolni.
r>
r>Budapest, 2000. július 9. –Kustra Ferenc József– íródott: anaforásban.
r>
Születéskor az ember ajándékot kap,
r>Az élet és a halál közé ráadást,
r>Senyvedős, rövid-hosszú életet, mire pap
r>Azt mondja, ez nem az igazi, éld oldalvást.
r>
r>Ebből az egészből, csak egyetlen igaz;
r>Vissza kell adni, ha eljött már az idő,
r>És kinek rövid lett, annak az, nem vigasz,
r>Hogy mit letöltött, az nem elvetélt idő.
r>
r>Az enyém elvetélt, nem is kértem volna,
r>Apám, anyám azonban meg nem kérdezett.
r>Enyém; meglett ember rezignált mosolya,
r>Hogy apám, anyám fölöslegesnek nemzett.
r>
r>Budapest, 2000. augusztus 8. – Kustra Ferenc József
r>
A szerelemről…
r>
r>Édeském már régen megbeszéltük,
r>Hogy szeretjük egymást, eggyé leszünk...
r>Édeském már régen megbeszéltük.
r>*
r>Én főként vágyok birtoklásodra,
r>De, nem, mint gyermek homokozóra…
r>Én főként vágyok birtoklásodra.
r>*
r>Ó, ha mindig simogathatnálak,
r>Melléd lépnék és puszilgatnálak…
r>Ó, ha mindig simogathatnálak.
r>*
r>Úriember többet nem részletez,
r>De e helyzetben… nem-igen fékez…
r>Úriember többet nem részletez.
r>*
r>Gyere drágám már csókolnám kezed,
r>Titokban folyton lesném a kebled…
r>Gyere drágám már csókolnám kezed.
r>*
r>Ha kéznél lennél, elvenném szádat,
r>Mindennap boldoggá tenném… mádat...
r>Ha kéznél lennél, elvenném szádat.
r>
r>Édes, szerelemtől ne fossz minket,
r>Remélem, nem úgy ismersz, mint linket...
r>Édes, szerelemtől ne fossz minket.
r>
r>Budapest, 2020. augusztus 9. – Kustra Ferenc József – Íródott 3 soros-zárttükrös -ben és eme versformát én öntöttem szabályos versformába. Úgy kell olvasni, hogy az első 2 sort egyben, majd a 2. és 3. sort is egyben. Aztán értékelni a kétféle mondanivalót…
r>
Boldog homokszemcse oly' gyorsan görög a játszótéren,
r>Felismerte, már fújta erre a szél, nem olyan régen.
r>Fújta őt mindenfele, nem akad fel ily' semmiségen.
r>
r>Aztán csak jön egy nagy gép... összeszedi társaival,
r>Elviszik és felhasználják egy háznál, vályogfallal,
r>Hogy embereket melegítsen agyag-sár alappal.
r>
r>20 év múlva…
r>***
r>
r>Lakónegyed épül, betonból. Buldózer jön,
r>Lebontja a homokszemcse otthonát, rögtön,
r>Majd, új élet perspektívát kap… felemelőn?
r>
r>Felajánlják neki új életet és kimossák az agyagot,
r>Viszik, társaival jól megtöltik a nagy szállító-szalagot,
r>Aztán meg sem állnak, ővelük töltik homokóra számlapot.
r>
r>Mily’ boldog, hogy megint az embert szolgálja,
r>De most egy kisgyerek lesz a kisgazdája,
r>Kinek még mit sem mond, az óra számlapja.
r>
r>Kisgyerek első nap már leverte a homokórát,
r>És társaival együtt, söpörték az óra morzsát.
r>De homokszem boldog, visszakapta mozgás-világát.
r>
r>Vecsés, 2015. július 6. - Kustra Ferenc József
r>
