Idő 
Értékelés 
Értékelés Ez az?
r>
r>Életemben mind torzók lettek a saját-kútfő döntéseim,
r>Nekem mindig csak befuccsoltak a saját elmélkedéseim…
r>*
r>Van, ki felismerés
r>Hiányában olyan… marad.
r>Van ki meg hiába?!
r>Sorsom irányítás nélkül
r>Egészen üres, leépül...
r>*
r>Makovecz féle, eklektikus, vagy kékfestő a stílusom…?
r>Ha megérem, ha rájövők, nem felejtem, nektek elmondom…
r>
r>Tudom, hogy a jó az életben, a különleges áldás,
r>És csak ritkán zárul jó eredménnyel a csodavárás…
r>Akinek meg bejön, az mondhatja, ő élet-dalárdás…
r>
r>Az életem az életházam ajtaját, mindig zárva tartotta,
r>Oda besétálni sosem tudtam, pedig esdekeltem, kopogva...
r>Kajánul kinevetett, törjem be az ablakot… bejutás módja!
r>*
r>Dőre ember lakna
r>A saját életházában!
r>De sors a házmester?!
r>Én majd megtöltöm élettel
r>Szobám, lelkem szeretettel.
r>*
r>Így aztán sohse tudtam, hová is tartozok,
r>Azt meg hiába tudtam, hogy én mit akarok…
r>Szegényen… nálam nem halmozódtak vagyonok.
r>
r>Nem volt nekem rétem, ahol elsétálgathatok,
r>Nem volt nekem helyem, ahol elkóborolhatok…
r>Nem volt valóm, erőm, hogy ezen változtathatok.
r>*
r>Kiszabott életút,
r>Az mi véglet ki van róva.
r>Múlton változtatni?
r>Voltom már régi, feledő,
r>Csodás még lehet a jövő.
r>*
r>Eljártam, erre, arra, tudatosan mentem,
r>Volt, hogy a járt utat járatlanra cseréltem,
r>Vállaltam én ha, bármerre is kanyarodott,
r>Akkor is, ha sűrű köd, nem is szakadozott!
r>
r>Meg kellene tudnom, mielőtt végleg elmegyek
r>Miért én vagyok, kit folyvást beköpnek a legyek…
r>Élet rám parancsolt, ha idő van… úgyis megyek...
r>
r>Léteznek, kiknek az élet egy pozitív fergeteg,
r>És vagyunk mi sokan, kiknek az ötlete gyermeteg.
r>Ezeken a végleteken változtatni nem igen lehet,
r>Ami a miénk volt, az miénk volt, ki nekünk magát kellett!
r>
r>Elmélkedésem volton, múlton, dőreség, mint másoknak,
r>Mert bizony nincs lehetőség ellenállni a csápoknak…
r>De elmondtam, megkönnyültem, részeseként... a báboknak…
r>*
r>Menni vagy nem menni?
r>Ez itt a Hamleti kérdés…
r>De a sors a döntnök!
r>S ha lépek egyet előre,
r>Gondolhatok már jövőre.
r>*
r>Van, ki nem bírja már,
r>Ő változtat! Dalnak vége…
r>Kevés, ki visszatér!
r>Mert a változás, az remény
r>A szorongás rút közepén.
r>
r>•
r>Sors, kire mit rótt ki…
r>Teljesül, részlet és a vég.
r>Sors az emlékkönyvben.
r>De mi van, ha mégse jó ez?
r>Ha kudarc vár reám, mi lesz?
r>*
r>Sors könyve, ha lejár,
r>Minden marad az emlékkönyvben.
r>De, múlt? Kit érdekel?
r>Múltam nem segít semmit se,
r>Csak a könnyem lett hű kincse.
r>*
r>Az, aki már elment,
r>Múl, emberek tudatából…
r>Ki fog emlékezni?
r>Mégis emlékszem a percre,
r>Bár elmém múltam feledte!
r>
r>Vecsés, 2016. április 24. – Mórahalom. 2020. január 17. - Kustra Ferenc – a verset és a HIAQ –kat én írtam, alájuk a TANQ verset, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla
r>
(Bokorrímes)
r>Eső verte úton nyomorultul sántikál a sorsom.
r>Közben meg hallom, hogy dúdol: ’éltedet hátamon hordom’!
r>Nem érdekli, én mit gondolok, ő az én dudorászóm…
r>*
r>(3 soros-zárttükrös duó)
r>Gázlámpák fénye erőlködik, hogy a ködöt elűzze,
r>És majd a jövőt az új sötétben gyorsan kibetűzze…
r>Gázlámpák fénye erőlködik, hogy a ködöt elűzze.
r>
r>Eső verte az utat és most arra kószál a sorsom,
r>Hogy ezt a tetves irányítót követem... a balsorsom…
r>Eső verte az utat és most arra kószál a sorsom.
r>*
r>Nem tudom, hogy mi is várható és az meddig tart,
r>Csak azt tudom, sorsom a létével jól betakart.
r>*
r>(Septolet)
r>Mennék másfelé
r>Jófelé,
r>Élet az éjjelé…
r>Istené.
r>
r>Köd sorsomnak segít,
r>A mindenit…
r>Engem dühít!
r>*
r>Kutyaszőrből van a sapkám meg az életem, takaróm,
r>Állítólag eső ellen jó, de hinni nem akarom.
r>A köd is eső, csak ő nem kívánkozik leesni,
r>Igy meg részemről, neki már nem tudok miben hinni!
r>Sorsom, amúgy csak magában, rohan előre,
r>Készíti nekem a zárótüzet… előbbre!
r>De milyen az ilyen sors,
r>Mert nekem biz' nem sármos...
r>*
r>(Senrjú)
r>Látom köd marad,
r>Sorsommal együtt halad.
r>Életutálat!
r>
r>Vecsés, 2015. december 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Öregnek, mi az élet? Inalnak, az évek, szinte nyomukba sem érek.
r>Hol koszos hólében élnek életek, hol realitásban kényszerűen élek.
r>Cukros vagyok, de másféle ’kemény’ bajom nincs, mondják… életem egy kincs.
r>
r>Néha jól-mélyen belenézek magamba és nem zavar pókháló a hajamban.
r>Kékességes égségben nappal-éjjel szépet keresek, jó mellett legyeskedek.
r>Hmm… a lelkem -érzem- még nem öregszik, fiatalos maradt, de ezzel nem kérkedik.
r>
r>Azért nem baj, a balsorsom a himnuszát dúdolja, ezt a reggel is mormolja…
r>Föl kéne mennem a messzi magas hegyre, hogy lelkemnek legyen meg a kegye….
r>Nos, ma itt közeleg az éjes este, a messziben világít egy kemence…
r>Nézem a sötétedést, lesz itt lefekvés, de vajon reggel lesz-e fölkelés?
r>
r>Vecsés, 2024. július 5. – Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként, leoninus csokorban.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>A múltba nincsen semmilyen út, a múltból vissza nincsen -várhatjuk- semmilyen út!
r>Azt tán’ intézik, hogy kiapadt kút adjon vizet, de nincs ott egy csipet víz tünet…
r>Elsőre igen abszurdnak tűnik, mert káván átnézve napfény nem tükröződik.
r>
r>Temetőben sem volt soha semmilyen találkozó, halottaink léte maradó!
r>Persze vizionálom, határokon kéne egy állomás és ott átkiabálás…
r>Hah! Lehet, hogy véglegesen megbolondultam? Bízok, hogy ennyire tán' nem romlottam…
r>
r>Ott vannak nagyszüleim, a szüleim, velük kellene találkozni élő hadnak.
r>Annyira hiányoznak, hogy élem a szenvedésem, ezt elbírni van tehetségem.
r>Ha legalább kísértetként kicsit visszajönnének, úgy örülnék lehetőségnek…
r>
r>Ki tudhatja, hogy ki és mikor kerül át, én is igy várom a megváltást…
r>Megváltóm, ha legalább integetne… de bizony még nincs meg sírom helye.
r>Már tudom, nincs árva találkozási pont sem… vágyam a lehetetlenem.
r>*
r>(HIQ)
r>Cím kéne,
r>Találkozáshoz!
r>Régi vágy.
r>
r>Erdős út
r>Ősvényként is jó!
r>Régi vágy.
r>
r>Betonút
r>Nem volna sáros…
r>Régi vágy.
r>*
r>(senrjon)
r>Krisztusi határoknál
r>Kellen már egy határállomás…
r>Ölelkezés nincs!
r>
r>Temetőben találka,
r>Nem létezik, Teremtő útján.
r>Sírokra gyertya…
r>
r>Úgy tudom, sokak vágya,
r>Kik a találkozót hajszolnák…
r>Kövezett út? Jaj!
r>*
r>(Tízszavas)
r>Vágyhatunk mi botor módon,
r>Ebből mi sem lesz… horkolós álmodón…
r>
r>Vecsés, 2024. szeptember 7. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
A fákat színes-őszies vegyes szín belepi,
r>A hajnali alig meleg… levél szőnyeget teríti,
r>Köd-sürjes pára lebeg a színtelen rét felett,
r>Jó lenne itt, újra megint járnánk az avar felett!
r>
r>Séta közben hallgatnánk, levelek múlás dalát,
r>A hűvösben a kantáta, alig szedi össze magát…
r>Lenagyobb hangot a fölre esett levelek adják,
r>S ha rálépünk, recsegés lesz… fáj, mondják.
r>
r>Nemrég még meleg volt, ősz nem mutatott nyomot,
r>Most azonban lecsapott és ügyesen mit ki sem hagyott!
r>Felhős most idő, éjjel a hold, igy nem is tud körülnézni
r>De holnap már napnak szabad lesz, tájra melegcsét küldeni.
r>
r>Vecsés, 2016. július 14.- Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
