Idő 
Értékelés 
Értékelés Ritmus, mint alap… versben és 10 szavasokban és senrjúban.
r>
r>A ritmus, az idő fölbontásából keletkezett lüktetés,
r>Teljes értékében lelki fejlemény. Majd írásba átültetés...
r>A ritmus a szabályosan változó időegységekből jön létre.
r>Keletkezésével előttünk áll a végtelen idő sok kis része.
r>
r>Aztán a zene lassan kialakul a ritmusból,
r>Okosabbak látják, a zene kialakulásból,
r>Vers kialakulást utóbb, a fejlődő rigmusból.
r>
r>Zene és a vers alapja, ma is csak a ritmus.
r>A lélek birodalmából származó a ritmus.
r>Lelkiállapot, méreg, öröm, mind özön-ritmus.
r>
r>Íráskor kialakul egy lelki tartalom,
r>Ami kifejezésre törekszik, hatalom.
r>Lelki tartalom és ritmusfajta,
r>Szervesen van összekapcsolódva.
r>
r>A ritmus, már önmagában is kifejezi a lelki tartalom hovatartozását,
r>És mindenkor ragaszkodik életre hívójához, kifejezve odatartozását.
r>A lélek birodalmának a törvénye ez is, mutatva a végső odaadását.
r>
r>Az irodalomban, mindig a lelki alap, a megindító után kell kutatnunk,
r>Minden ritmusformának a lelkünkben az alapja, az élményi indíttatásunk…
r>Az élmény nagysága dönti el, ahhoz milyen formák tartoznak, milyen a ritmusunk.
r>
r>A lelki tartalom (élmény) versben való kifejezése,
r>Színben, hangulatban, értésben... ritmus a nagy segítsége.
r>
r>Ütemek szabályos váltakozása, fokozza a ritmus szépségét,
r>A költészet, ezt még fokozza, ha versszakká növeli mennyiségét.
r>Minő változatosság lehet, ha fokozzuk a szimmetria elvét…
r>
r>Ez esetben a ritmus már nem csak a sorban lesz uralkodó,
r>De átragad, és az egész versszakban ez lesz meghatározó.
r>A költészet, ezt még fokozza, ha szimmetrikus verssorokból
r>Összefűzött vers egészére átszármaztatja a ritmusból.
r>
r>A költőnek a lelke diktálja a formát,
r>És az írt szövegbe beleírja ritmusát.
r>És bár igen gyakran tökéletlen a versben a ritmus,
r>Nyújtott és bőbeszédű részekkel, javítható mumus.
r>
r>A vers talán nem romlik el a kevéssé botladozó ritmus miatt,
r>De így veszít a művészi hatásából, hiányzó feltétel miatt…
r>Sok költő persze vigyáz erre, javítgat a művészi hatás alatt.
r>
r>De ha verset írsz, akkor vers legyen,
r>Ne ragadj le egy tördelt szövegen!
r>Mert az a fentiek miatt nem is vers,
r>És nem létezik olyan, hogy szabad vers!
r>
r>Igazi verset írni, az, az igazi mesterség,
r>Ne hagyd eluralkodni, azt mi divatos kóklerség…
r>Hidd! Szépet, verset írni, nem olyan lehetetlenség.
r>*
r>Mi a versek kritériumait illeti,
r>Ritmus, ami verset elsőben, hirdeti…
r>*
r>Emellett a szótagszám tökéletes azonossága
r>A rímelő sorokban az állandósága…
r>*
r>Jó, ha változatosak a rímképletek,
r>És ha érzékletesek a szóképek!
r>*
r>Ezek mind hab a tortán,
r>Ritmus az első, írj ilyenformán.
r>*
r>Tördelt prózai szöveg, tehát nem lehet vers,
r>Mert mint leírtam, olyan nincsen, hogy prózavers.
r>Ne csúfold meg a mi szépséges magyar anyanyelvünket,
r>Írj már Te verset, és büszkeség feszíti majd mellünket.
r>Ne reformáld rossz felé a világot, írj, így dolgozz,
r>Poéta, ne szégyelld, vedd elő az eszed, gondolkozz…
r>*
r>Próbálj meg kemény
r>Lenni magaddal és írj.
r>Művészi szépség.
r>*
r>Örök-érvényű
r>Verset írni művészet.
r>Dolgoztasd agyad.
r>*
r>Tördelt prózát, csak
r>Mint regényt, le kell írni.
r>Adjál magadra!
r>*
r>Hogy akarsz költő
r>Lenni, ha nem is költesz?
r>Ritmustalanság…
r>
r>Vecsés, 2015. november 20. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
r>Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.
r>
Avagy stílus és megírás…(Kiegészítve senrjúval és Tankával)
r>
r>A művelt világban az író kell, hogy tudjon írni!
r>Ha nem tud írni, csak kiad, azt, hogy lehet nevezni?
r>*
r>Az ékesszólás
r>Erény, a rossz stílus bűn!
r>Sokan vannak így.
r>*
r>A formátlan irodalom kialakulásának, eredetének,
r>Egyike, talán következménye, a protestáns cikkek, terjedése…
r>A stílus megvetése és az erkölcsösködő, álnok képmutatás
r>Bűn, és mert nincsen bölcselkedő mentség, irodalmi gorombáskodás…
r>
r>Vannak embereknek a lelkében, stílustalan irodalom,
r>De nincs az országút árka mellett, hűs-kút- árnyék sokadalom.
r>
r>Az írás nagyon más! Nem lehet megmintázni, vagy lefesteni,
r>Írni vagy beszélni annyi, mint szépségkép tehetséggel élni.
r>
r>Írni nem tudó írók egyik mentegetőzése, a sokféle műfajok,
r>És azt hiszik, egyik műfajhoz illek, másikhoz nem, mert ezek a stílusok.
r>De a stílus hiánya, a hangnak a hiánya is,
r>És akkor a mű híján van már a megírásnak is.
r>
r>Ember! Tedd csak föl a nagy kérdést magadnak!
r>Tulajdonképpen a stílek miben állnak?
r>Ha az öntudatlan erő csak fütyül a szabályokra,
r>A jelzők művészetére, ha ezt érzed bugyraidba,
r>És ráadásul nem használod írásjeleket,
r>Elveszted az érdemi-munka fejezeteket.
r>
r>Az értelmi munka
r>És az írás munka,
r>Van, hogy kisiklik az öntudat hatalma alól!
r>Ha még időben feleszmélsz, még hozzá adhatól.
r>
r>A stílus folyamatainak jó elemzése a benyomásnál kezdődnék…
r>Talán a már nagyon elvont, megfelelő és tiszta fogalommal végződnék.
r>Minden esetre a jó elvek, az eszme, lehet, mint érzéklet üledéke,
r>De a puszta eszméknek bolygó-árny-állapotnak nincs semmi érdekessége.
r>
r>A szabatosság, néha a vonakodó képzelmek érdeme,
r>Az összhang bizony ritkább, döntőbb a qualitás a végére.
r>A szóképek, olvasottságból erednek, fölújíthatók, leírhatók!
r>Kellene még ehhez az a szó-lélektan, és az érzések… beírhatók.
r>Szókép-teremtő művészet része legyen az irodalmi műveltségnek,
r>Ennek benne kell lenni művekben, virága legyen az értelmi kertnek…
r>
r>A tudok a szabadság alapelve, de nem alapja művészetnek,
r>Mert a tudat tévedhet, így mi is, ez gátja lehet értelmiségnek…
r>Az értelmi teremtődés, a képekkel dolgozó értelem fájától
r>Elválaszthatatlan, mint tudatalatti állapot gyakoriságától.
r>Még ide kell sorolni a tudás felfedezést,
r>Valamint a bölcselő és eszmei szerkesztést.
r>
r>Dőreség: az, hogy az emlékezet mindig tudattalan!
r>Akkor, amikor előkerül, őkelme akaratlan?
r>*
r>Az emlékezet
r>Maga, tudatalatti!
r>Emlék raktárház…
r>*
r>A tehetség magában hord egy ösztönszerű erőt,
r>A tudattalanból működött, nem kimeríthetőt.
r>Persze van, hogy a tudatalatti túlárad, elnyeli tudatot,
r>És belülről azt diktálja nekünk, ami vonakodva íródott…
r>
r>Ha egyszer sikerült megragadni a szóvirág lágyan zengő dallamát,
r>Akkor kompozíció kialakul a fejben, segítve csatlakozást…
r>Van, hogy biz' ki kell javítani az önkéntes fogalmazványt,
r>De van, ki nem meri, mert nem tudja az újra fogalmazást.
r>
r>Az ihlet egy oly' állapot, mely jöhet a tudatalattiból,
r>Lehet bár második állapot… az észbeli gondolatokból.
r>Lehet nekikészülődés nélkül is dolgozni,
r>Valamit kényszerűen hajtva… elgondolkozni.
r>
r>Érzéklet átalakulva lesz képzelet,
r>Uralkodás a tudatalatti felett!
r>Képzelet alakul át eszmévé,
r>És az fejlődik majd, valamivé…
r>Ez ölti megfelelő formát, ami nekünk a legjobbnak látszik,
r>Ehhez adjuk a szóemlékezetet, ami megírásra várszik.
r>*
r>Az észbeli és
r>Lelki folyamat vegyes.
r>Van szerepcsere!
r>*
r>A ráeszmélésnek és sőt, az akaratnak is van szerepe,
r>Az írás titokzatos-tünemény végső kifejlődésébe…
r>
r>Képzelmek egyben nagyon érzékenyek...
r>Kell, agyunkban tartalékok legyenek…
r>Ők gazdagon érzékelő egyedek.
r>
r>Vannak gondolatok, miket nem vesz észre a vágyó lelkünk,
r>Pedig, érzékeny megújító képességgel rendelkezünk!
r>Vannak benyomások, amikkel nem tudjuk, hogy mit kezdhetünk.
r>
r>Írhat az ember, akár főleg általánosságról,
r>Ha egyszerre szólnak nyíltságról, titokzatosságról...
r>A szók, mik titkos jelek, titkos jegyek valójából.
r>
r>Minden titkos jegy magában hordozza már magát a megfejtést,
r>De ettől még nehéz megérteni az írást, mint rejtvényezést.
r>A nyelv mindenestől.... nagy ámító tényező,
r>Ami a gondolatokból visszaverődő.
r>
r>Az általunk festett képek, nem láthatók, csak a volt beszédekből,
r>A beszédek meg nem hallhatók, csak elmúlt visszaverődésekből…
r>*
r>Képfestés nehéz
r>Munka, sőt már művészet!
r>Láttatás csoda.
r>*
r>A vers az a vers,
r>Próza tördelve nem az!
r>Áltatod magad.
r>Olvasód, csak jót akar!
r>Tárd elé nagyon hamar!
r>*
r>Írni művészet,
r>Gondolatleírás nem!
r>Író dolgozzon.
r>Poéta feladata,
r>Hogy szóképét láttassa.
r>*
r>Olvasó-igény,
r>Hogy művet kapjon kézhez!
r>Káros… förmedvény!
r>*
r>Az írás mestersége, maga a mesterség!
r>Sokan írnak, de a papír és toll nem elég…
r>Írj úgy, hogy tartsad be az összes szabályokat,
r>Használj írásjelet, írj rímelő sorokat!
r>Ne légy öncélú, mindig az olvasódnak írj,
r>Hogy lelke, olvasáskor feszüljön, mint az íj…
r>
r>Vecsés, 2015. november 15. – Kustra Ferenc
r>R. GOURMONT „Tanulmányok” c. műve alapján. Világirodalom kiadása: 1931.
r>
Az alkonyattal mi még vagyunk, de jön a reggel, az ébredés,
r>Mi megmaradt bennünk az olyan nagyon kicsi, más is és kevés…
r>Mások lettünk mi egy izzasztó éjszaka alatt?
r>Mi lesz, most az elhagyott kis szónyomatok alatt?
r>
r>Holnap már majd nekünk másként süt a nap?
r>Éjjel a Hold, majd, erre, felénk szalad?
r>Változnak holnapra a reményeink?
r>Mikor is maradnak... Lételemeink!
r>
r>Fura ez a világ, amiben éppen élünk,
r>Jól, békében vagy háborúban telik létünk?
r>Haragszunk, veszekszünk, iszunk, és talán remélünk!
r>A végén persze... úgyis mindannyian lelépünk…
r>
r>Vecsés, 2015. február 24. – Kustra Ferenc
r>
(Bokorrímes)
r>Szelídség, finom-gyengéd erőszak… mindent megkapsz tőlem,
r>Ha nem akarod nincs harag, dönts, ahogy akarsz… felőlem.
r>Majd én megmutatom Neked a szerelmet, ne félj tőlem.
r>
r>(LIMERIK)
r>Szól a szám, érdekfeszítően,
r>Te meg hallgasd érdeklődően.
r>Veled lennék boldog,
r>Mástól meg viszolygok,
r>Neked is lélekemelően.
r>
r>Te csodálnál érdeklődően,
r>Szólna szám, érdekfeszítően.
r>Hiányod… őrlődők,
r>Vágylak… beledöglök.
r>Érzésem… fölemelkedően.
r>
r>Poros gödrösben lépked lábam,
r>Nem egyedül… veled van vágyam.
r>Vigasztaló sorok,
r>Távolban angyalok…
r>Te vagy szabadságom és vágyam!
r>
r>(3 soros-zárttükrös, önrímes)
r>Lehetnél velem élmény valóság vagy valóság élmény,
r>És nagyon hiszem, hogy fölséges lenne, nagy, közös élmény…
r>Lehetnél velem élmény valóság vagy valóság élmény.
r>
r>Vecsés, 2020. október 1. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus gondolatokban… Alloiostrofikus versformában
r>
Elment felettem az idő, annyira, hogy elmúlt az élet,
r>Életemben én voltam a pech-király… ember így mivé lett?
r>Elment felettem az idő, annyira, hogy elmúlt az élet.
r>
r>Magányosan, -toporogva- ácsorgok a létvonatom üres peronján,
r>A vonatom műhelybe ment, mert jött a nyár és javítani kell ablakán…
r>Magányosan, -toporogva- ácsorgok a létvonatom üres peronján.
r>
r>Hol toporogva ácsorgok, hol ácsorogva toporgok,
r>De az idő megy felettem, majd eltűnik, mint vakondok.
r>Közben néztem, ahogyan egy csapzott tollú vén lúd az út mentén
r>Tépdeste a parajt: valahonnan kiszabadult, jól elszökvén.
r>*
r>(sedoka)
r>Nagyon mennék már
r>Tovább, itt nincs mit várni.
r>Más tájat kéne látni.
r>
r>Úgy indulnék már,
r>Jaj, nagyon unom peront.
r>Bízok, várnak még újak…
r>*
r>(10 szavas)
r>Vágyom, még zakatoljon vonatom,
r>Közben nem öl meg az unalom?
r>
r>Látok egy nagy csapat kóbor kutyát,
r>Peronomhoz jönnek a nemjóját!
r>Talán, nem bántanak, az áldóját…
r>
r>Az életvonatom nem hagyhat itt a pusztai magányban,
r>Lehet, hogy máshol már várnak rám, zsenge szerelmi ruhában…
r>Ki tudja, még mit fogok látni még az életvonatomból?
r>Némi jó, ha rám akaszkodna, kiragadna unalomból.
r>Most itt nagyon rákattantam, hogy valaki szerelem-ruhában meg én?
r>Hah! Micsoda párosítás lenne… mit kezdenék vele a sor végén?
r>
r>Egy életvonaton osztozok én, önmagammal,
r>Bővítés itt nincs és nem is lesz, lét nem magasztal...
r>Egy életvonaton osztozok én, önmagammal.
r>*
r>(HIAQ)
r>Ez cudarul cuki
r>Kilátás, szerelem vagy más…
r>Rafinált a jövő.
r>*
r>Öregek mondták, hogy örüljön az öreg,
r>Hogy még lyuk van a fenekén és még meleg…
r>
r>Vecsés, 2018. március 22. – Kustra Ferenc
r>
