Idő 
Értékelés 
Értékelés Ó, édes-drága Klementina,r>Gyere, gyűrd a lepedőt, még ma.r>Nem baj, ha izzadt lesz,r>Lehet? melegünk lesz.r>Gyere már várlak Klementina!r>*r>r>Gyere úgy vágylak Klementina,r>Kén? lepedőn izzadtság foltja.r>Vágyok már egy meggyűrtr>Lepedőre, mi jó, ha felgyűrt!r>Hiányzol nagyon Klementina!r>*r>r>Hiányzol nekem Klementina,r>Élvezném, ami tested haszna.r>Gyere, dobj egy hátast,r>Játszom majd úrlovast?r>Bújjunk már ágyba Klementina!r>r>Budapest, 2020. augusztus 9. ? Kustra Ferenc ? íródott: erotikus LIMERIK csokorbanr>
Fogalmazni tudni kell…
r>
r>Rímelő sorok összeállításán fáradozok,
r>Ami majd, bízok, hogy sikerül, addig le nem állok.
r>Nem fogom elnagyolni, mint teszik azt sokan mások.
r>
r>Fogalmazni persze nagyon is tudni kell ehhez,
r>Ha nem, az közelít a lehetetlen végzethez…
r>Nem akarok közelíteni sekélyességhez…
r>
r>Lelkemet a lúdtollon keresztül a tentába vezetem,
r>Mert, hogy leírjam nektek, fontos ez... nekem ez a végzetem.
r>Már a nap is bíbor lemenőben… de én még nem végeztem.
r>
r>Vecsés, 2015. november 26. – Kustra Ferenc – immár régen, amikor az emberek még beszélgettek egymással…
r>
Élmény (külső indíték+egyéni színek) + író = irodalom
r>
r>Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor,
r>A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor,
r>Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor.
r>
r>A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza,
r>Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta.
r>Ahonnét indult, lélek azon birodalmába,
r>Elhelyezzük a stílus megértése házába.
r>
r>Az élmény és az író kapcsolatából lesz az irodalom,
r>Ezt részben külsőséges szálak fogják össze…. a bizodalom.
r>Legtöbbször valami külső indítékra jön izzásba az író lelke.
r>A kifejezésre törekvés, hogy az olvasónak jó legyen élménye.
r>
r>Az író saját lelkéből adja hozzá, a saját egyéni színeket
r>A téma-azonos alkotások ezért, mutatnak különbözőséget…
r>A kifejezésben is, kifejezetten is mutatják a különbséget.
r>Élmény (külső indíték+egyéni színek) + író = irodalom
r>
r>Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor,
r>A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor,
r>Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor.
r>
r>A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza,
r>Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta.
r>Ahonnét indult, lélek azon birodalmába,
r>Elhelyezzük a stílus megértése házába.
r>
r>Az élmény és az író kapcsolatából lesz az irodalom,
r>Ezt részben külsőséges szálak fogják össze…. a bizodalom.
r>Legtöbbször valami külső indítékra jön izzásba az író lelke.
r>A kifejezésre törekvés, hogy az olvasónak jó legyen élménye.
r>
r>Az író saját lelkéből adja hozzá, a saját egyéni színeket
r>A téma-azonos alkotások ezért, mutatnak különbözőséget…
r>A kifejezésben is, kifejezetten is mutatják a különbséget.
r>
r>A stílus azokat a kifejezéseket keresi, az olvasói véleményhez,
r>Melyek a legjobban stimmelnek az egyéni vonásokkal is gazdagított élményhez.
r>
r>Művészi kifejezésben az író egyénisége érvényesül, hozzánövekszik...
r>Az író a kifejezés és az érthető tartalom azonosságára törekszik.
r>
r>A törekvés útja: az élmény színeződései teherbíró
r>Módon kerüljenek át, egyre jobban a műbe… mi strapabíró,
r>Egyre fényképszerűbben rajzolja, önmagát láttatva az író.
r>
r>Az élménynek benne kell rejtőzködni olvasónak... a mondatba,
r>És ez a művészi anyag, az író egyéniségét hordozza…
r>Az egyéni szintet, semmiképpen ne veszítsük... sikoltozza!
r>
r>A kezdők ügyesek? Még ne vegyék a bátorítást magukra,
r>Ők még csak figyeljenek, hogy művük ráfeszüljön alapokra!
r>Az író ott kezdődik, hogy törekszik az igaz művészetre,
r>Kerüli a pongyolaságot, törekszik a tökéletesre.
r>
r>Az írók céljaik megvalósításában, mesterségbelien is művészek,
r>A stílus tetszetős formálásában, ahogy felhasználtak a követelmények.
r>Az írónak ismernie kell a hagyományokat, a lehetőségeket,
r>És az olvasó is akkor érezheti, hogy most kap új eszmeiségeket.
r>
r>A vers az a műfaj, melynek a fejlődése jórészt stiláris kérdés
r>És, hogy a versben legerősebb a hagyomány szerepe... nem is kérdés…
r>A költő vershagyományokból születik. Ki milyen lesz, az más kérdés.
r>
r>Prózában minden értelmes ember talán... ki tudja fejezni a gondolatait,
r>De verset csak az tud írni, aki tudja mi a vers, tudja saját teóriáit…
r>Aki olvasott verset, és aki igazán a lelkében éli meg a sorait.
r>
r>A ritmus, a versforma és a rím, már régi dolgok, nagyon nagy feladat.
r>Kezdő költő csak vershagyományból ismerheti meg… neki még nagy falat.
r>Az állandó élményanyag úgy kerül ki igazi költő lelkéből,
r>Ha a kifejezés különbözik a többi vers kifejezésétől…
r>A vers nem szereti az azonosságot és szépségesen, és éppen emiatt
r>Igazi költő kifejező készlete a legművészibb legyen, írás alatt!
r>
r>A vers önmaga a legkövetelőbb, nem tűr más tekintetet,
r>Mert nem tűr meg két teljesen azonosra írt költői képet.
r>
r>A vers kötöttsége magyarázza a szigorú szabályokat,
r>A rímelés mestersége is fenntart ilyen, jó szabályokat…
r>Az azonos rímek ismétlődhetnek és ismétlődnek,
r>De a meglepően hangzó rímpárok, már feltűnőek…
r>
r>A magyar nyelv hangtanilag három csoportra különíthető,
r>És ezek a csoportok az e -ző, az i -ző és még az ö -ző.
r>Az irodalmi nyelv, az e -ző nyelvjárást vette alapul
r>És a jogi nyelvezetben is ez szolgál törvényírásul.
r>
r>Felfedez, mondjuk és írjuk, tiszta e -zéssel,
r>Fölfedez… már szebben hangzik, némi ö -zéssel…
r>Nem hangzik valami szépen, de uralkodó az e hang, író ettől óvakodik,
r>És a nagyon gondos írók, ezt az egyhangúságot messze, messzi ki is kerülik.
r>
r>A stílus egysége erősen megköveteli a kifejezett, leírt gondolat
r>És környezet hűségét, a szavak stílusában is, mint értető hátsógondolat.
r>
r>A helyes stílustörekvés újat akarhat, de nem erőlködve,
r>Az erőlködés mindig nevetséges és a munka fölöslege…
r>Az ismétlés, megfosztja a stílust… attól, mi művészi jellege.
r>
r>A köznapi kifejezések (konvenciók) állandó használata
r>Megfosztja a stílust a művészi jellegétől… rossz szóhasználata.
r>Aki megelégszik a mindennapi kifejezésekkel, az nem művészi író,
r>A konvenció nem… a művészi stílusjobbító követelményeivel bíró!
r>
r>Poétaság? Affinitást igényel, és mély alázatot,
r>Akkor írj, ha identitást érezve hozol áldozatot…
r>Még fontos, hogy mindig kezeld magadban a sok változatot...
r>
r>Vecsés, 2015. november 25. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
r>Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.
r>
Az író
r>
r>Ha képzeletről, az alkotás belső lelki folyamatáról
r>Az íróra gondolunk, és beszélünk, a lelki folyamáról...
r>A nyelv és a kifejezés olyan szellemet feltételezhet,
r>Mely nélkül ma, igazi irodalom és író nem létezhet.
r>
r>A betű és az írás, régen nem volt az irodalom velejárója,
r>De ma már, megörökítő az írás, mint az irodalom fő fogalma.
r>Az igazi író... névtelen-tömeg közösséget szolgálja,
r>És hűségre, igazságra kényszeríti a ragaszkodása.
r>
r>A közösség alázatos, névtelen szolgálata mellett,
r>Megjelenik az írói egyéniség, és egyéb helyett
r>Lelki keletkezés-pillanat tanúi leszünk... felsejlett.
r>
r>A ma írójánál már végleg elszakadtak a közösséggel őt összekötő szálak.
r>A ma írója a közösség lelki-életébe, annyira kapcsolódik, muszájnak,
r>Amennyire maga is a közösség lelki életének a része, ha nem lazsálnak.
r>
r>A mostani író, már nem igen rejti el önmagát,
r>Inkább mindent kiad önmagából. Irodalombarát.
r>Folytonos öntépés, analízis a fegyvere... nahát!
r>
r>Mindjobban a lélek legmélyére akar behatolni,
r>Még a tudatalatti bányászását is megkísérli,
r>Ezzel akar irodalomnak, közösségnek használni.
r>
r>Ezzel az író nem fordul el az ő közösségétől, sőt most fordul feléje,
r>És nem hiányzik így belőle a másoló ős-író, közösség tisztelete,
r>És a régi másoló-írók, önfeláldozó, igazság iránti hűsége.
r>
r>A jó író nem elégszik meg a nyelv eszközének a felhasználásával,
r>Nem elég neki az érzés-figyelés, operál a kifejező szavakkal...
r>
r>A lélekraktára készletéből a jó író jól kiválasztja,
r>Ami az irodalmivá alakulás, avató motívuma…
r>Ebben van az író régebbi lelki kincseinek a halmaza…
r>
r>Trenírozd magadat, a szellemnek és a tudásnak embere leszel,
r>Írhatsz még olyan műveket, hogy benne a szellemiség magad leszel…
r>A tudás is látszani fog rajtad és ok nem lesz, többet nem feszengel…
r>
r>Rengeteg kérdés és sok gondolat, még sarjadhat bennünk,
r>Amikre a választ, egyedül nekünk kell megkeresnünk.
r>
r>A jó íróban benne van: a közösség… szabadság…
r>A hűség… az önfeláldozás… és a tudatosság…
r>
r>Vecsés, 2015. november 22. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
r>Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.
r>
A rím
r>
r>Micsoda új divat! Már nem divat a rím,
r>Azt megírni a költőnek, talán már kín?
r>
r>Hogy összesimuljanak össze szavak,
r>Hogy hullámzó lélekben utazzanak…
r>Mint ahogy a vízben úsznak a halak?
r>
r>Dehogy is, mert sokan azt értékelik szabadságként,
r>Hogy azt és úgy ír, ahogy megjelenik benne vágyként…
r>És sosem tudja meg, benn van versében akadályként…
r>
r>Ha szabad verset írsz, tévedsz, mert az nem vers,
r>Azt hinni badarság, csak szótag… elegyes…
r>Nem vers, mert a vak szó benne nagyon vegyes.
r>
r>Nem csak rím teszi verset igazi verssé,
r>Ez csak egy irányba igaz, ha így hiszé…
r>Sorok, a ritmus felépítése emeli vers hangulatát,
r>A rím még szorosabbra fogja, sorok testvéri kapcsolatát.
r>
r>A jó vers, igyekszik megfelelni a ritmus és rím követelményeinek,
r>És joga van rossz versek közé sorolni, mik pongyola kifejezésűek.
r>
r>A rím, az utolsó két szótag összehangzását követeli,
r>De a dilettáns próbálkozó, ezt, lehet, hogy rosszul műveli.
r>Aki költő, tökéletesen alkot, az már maga művészi.
r>
r>A sor végén, kényes, fölöttébb érzékeny a szótagrím és
r>Emiatt magas értékű a művészi megjelenítés.
r>
r>A sor végén tiszta rím, sorvég össze-csengősség,
r>A két szótagban van tartalmi különbözőség,
r>Mondattanilag, amit ez ad, más lehetőség.
r>
r>Ha két ugyan olyan ragozású szóvég csendül össze, ez ragrím,
r>Ebbe a csoportba tartozik, a hasonló képző végű szórím…
r>Két, jó összecsengés keltette hatás, a művészi, a tiszta rím.
r>
r>A tiszta rím sajnálatos ritkasága miatt használják, mint művészi eszközt, az asszonáncot.
r>Ez ellentétes megfelelője a törekvésnek, használni a ragrímet, az azonosságot…
r>Vagyis az a főszabály, használni kell tudni az egybehangzáshoz, rokonejtésű mássalhangzót.
r>
r>Más esetekben, ha a rokonhangzók helye megcserélődik,
r>Az asszonanciával, elfogadható rímhatás keltődik…
r>Vannak, szabadabban alkalmazott asszonáncok,
r>Bennük az összecsengő hangok, bíz' nem rokonok.
r>
r>Jó, ha az utunkba kerülő verseket, külsőséges vizsgálat alá vetjük,
r>Ezek mindegyikét megnézve, értékelve, először a rímeket figyeljük…
r>Hamarosan rímtudósok leszünk, ha e kényes munkát becsülettel végezzük.
r>
r>A vers elemek vezetnek az érték megállapítására,
r>A vers ruházata az élmény formáját, elsőnek mutatja…
r>A költemény lelke már megmutatkozik a külső házába.
r>
r>Tanulságos írást publikálj, hogy lenyűgözd az olvasót,
r>Mert írni csak szépen szabad, ahogy elé tárod a valót…
r>Fontos, hogy együtt örüljünk, add át, mi… megfogalmazódott.
r>
r>Ha szabályok nélkül írsz, akkor te lealacsonyítod az olvasót,
r>Ezért kritikán alul ne írj és nehogy rosszat, lealacsonyítót.
r>Olyat és úgy írj, amivel fel és magad mellé emeled olvasót…
r>
r>Az élményhez, melyhez... mi ritmus, a legszebben illő,
r>A belső lüktetést legtisztább rímmel kifejező,
r>Művészi forma megalkotója maga a költő.
r>
r>Vecsés, 2015. november 21. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
r>Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.
r>
