Szófelhő » R » 660. oldal
Idő    Értékelés
Árnyas terasz alatt, fon a lány.r>Mi járhat fejében, az csak talány.r>Most kósza szálak eggyé válnak.r>Kéz, és láb ősi ritmust járnak.r>r>Mint misztérium, olybá tűnik.r>Az idő sodra tán megszűnik.r>Egy varázslatos pillanatra,r>visszafelé forog a rokka.r>r>Eszébe jut egy vidám tavasz.r>Mikor még fényes volt a terasz.r>Kedvese járt rajta peckesen,r>és rá mosolygott kedvesen.r>r>Ma messze van tőle a párja.r>Távoli harcmezöket járja.r>Vitézül harcol a hazáért.r>Mit meg nem adna csókjáért.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 1462
Egy csendes fellegvár,r>ős jelekkel falain,r>ablakai bezsaluzvar>és lakatok az ajtajain.r>r>Se barát, se ellenségr>Nem tud oda behatnir>kinek mestere közömbös,r>s kit lehetetlen csábítani.r>r>Öreg foglya e erődnek,r>elzárva a kamráiban,r>hol sötétség uralkodik,r>és némaság lappang zugaiban.r>r>Egy hosszas idő aggodalom,r>keresés és ínség,r>sötét és halk töprengés,r>és gyanított reménység.r>r>Végül is a lélek hangja,r>mely a szeretetet bizonyítja,r>és az arany fényévelr>az összes zárat kilazítja.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 452
A fehér plafon közömbös,r>A bölcső meg rideg, merev.r>Hangok ütköznek a csendben,r>De a porcelán nem sérül meg.r>r>A két kis szem vágyakozik,r>És a kék szemekkel szembe néz,r>A szemüveg fénye meg-megcsillan,r>De nem mozdul a felnőtt kéz.r>r>A gyerek sírás nem hallatszikr>És a dajkálás elmarad,r>A falióra tompán ketyeg,r>Az idő szívtelenül halad.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 499
Hamlethezr>r>Korai óra, szürkönyeti távol;r>Egyedül az egyedüllét vádol.r>Keservén keresemr>Menedék melegét.r>r>Felhős virradat, rideg e kelet,r>Mi kívül hiány, bennem sem lehet.r>Hogyan űzzemr>Magamból a magányt?r>r>Most zord felhőket rút szél kerget,r>Bennem meg a magány szélesebbre terjed.r>Egyedül töprengekr>Egyén egymagamban.r>r>A nap felújul új napnak hírével:r>E hatalmas egyén egy új nappalt képzel.r>S végre észlelem hogy én szintén vagyok,r>Mert a kelet fénye két szememben ragyog.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 678
Bíborrösre festette át,r>felhők tükrözték a sugarát.r>Fénycsóvája nyugvó napnak,r>csodát kölcsönzött a partnak.r>r>Víz tükrén egy hattyú ringott,r>tollain a napfény izzott.r>Ritkán láthattam én szebbet,r>megmelengeti a lelket.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 484