Idő 
Értékelés 
Értékelés Hólepte ága csüng a fánakr>úgy tűnik, mintha búsulna,r>talán arra gondolhat ott mostr>kinyújtózni, de jó volna.r>r>Ám az is lehet, hogy szép terhetr>boldogan visel az ágán,r>mert télen hóköntöse nélkülr>állna ott csupaszon, árván.
Elfeledett istenségekr>lakában áll Esőisten,r>szomorúan gondol arra,r>aki őt imádja nincsen.r>r>Feledetten, keserűenr>leült égi trónusára,r>imáitok szálljon felémr>kérleli, de mindhiába.r>r>Szomorú keserűségbenr>jéggé keményedett szíve,r>fagyos arcán csorgó könnyer>lehullott, mint bús hópihe.
Léptem nyomán cuppan egyetr>az ősi mocsár szeglete,r>álmosan emeli fejétr>bús felriasztott szelleme.r>r>Hideg ködbe burkolódzvar>tűnődik ez a holt világ,r>síron túli reccsenésselr>letörik egy száraz faág.r>r>Ki nem mondott félelembenr>bagoly huhogása hallik,r>a sűrű iszamós talajr>rothadás szagától bűzlik.r>r>A félelem megbilincselr>csak úgy lüktet minden erem,r>ki kell jutnom borzalombólr>vagy halálomat itt lelem.r>r>Isten fényére gondolokr>így nem vagyok már egymagam,r>kézen fogott, kivezetettr>szabad lett hát az én utam.
Maszkot vett fel a Télapó r>és elindult a szánnalr>remélte, hogy nem lesz nagy bajr>még tegnap küzdött lázzal.r>r>Óvatosnak kell lennier>hisz lehet, hogy Covidos,r>meg ne fertőzzön valakitr>bizony ez nem humoros.r>r>Ajándékkal a zsákjábanr>megállt a falu szélén,r>mosoly volt a maszkkal takartr>láztól vöröslő képén.r>r>Tüsszentett egy hatalmasatr>nagyon hamar megbánta,r>mert a házból kikukkantvar>kis Karcsika meglátta.r>r>Szia kedves Télapócskar>szeretettel fogadlak,r>védettségi igazolványr>van-e nálad mondjad csak.r>r>Sajnos nincsen kisbarátomr>kérlek, ne hozzál hírbe.r>Itt van a te ajándékodr>le van fertőtlenítve.
Este a gangon, csak ülök én csendben, nem rombolom a rendet,
r>Sötétben templomi harang szól, halkan meg is töri a csendet…
r>Körbenézek, sötét pillanat elvarázsolja a lelkemet…
r>
r>A kettő együtt olyan szép, hogy kicsit leteszem a pennámat,
r>Hátra dőlök, és élvezem, mit a láthatatlan nekem nyújthat…
r>
r>Csillag bár világít, de a sötét valahogy olyan élő,
r>Az asztalomon is már csak leégett gyertyacsonk, mi égő.
r>Gondolataim elszállnak, most a sötétben, harangszó elvarázsolt,
r>Most a lelkem a mély, matt-sötét harangszóval szárnyalt, sötét meg árnyalt…
r>
r>A békességben én
r>Kicsit el is szunyókáltam.
r>Varázslat fönnmaradt.
r>*
r>Harangszó elmúlt már,
r>Sötét fátyol, tovább borít.
r>Szellő meg széllé lesz.
r>
r>A sötét erősödik, csillagok eltűntek, felhők már takarják,
r>A harangszó is megszűnt, elhalt, messze jár, hátha ott is akarják.
r>
r>A gyertyámnak léte vége... bemegyek,
r>Hogy írjak, nem akarják az Istenek…?!
r>
r>Versezhetnékem volna még talán, meglehet…
r>Rám terül az álomvilág, valós lehelet…
r>Párnám habosítom, nyálam ráfolyik,
r>Majdan eljön hajnal, és rám virradtik.
r>A Nap majd egyre jobban pironkodva lépdel,
r>És én majd gyertya nélkül, elleszek sorvéggel…
r>
r>Vecsés, 2016. június 15. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és HIAQ –ban…
r>
